Nyitó áhítatában Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője egy fontos különbségre hívta fel a figyelmet: mindenki szeretne megöregedni, csak öregnek lenni nem. A főjegyző hangsúlyozta, „észre kell vennünk, hogy életünk Isten ajándéka és egyben Istentől kapott feladat is. Ezért sem mindegy, hogyan foglalkozunk az időseinkkel és hogyan éljük meg saját öregkorunkat". Ezzel adott jó alapot a főjegyző az első előadásnak, melyben az aktív időskorról beszélt Dr. Imre Sándor, a Tiszántúli Egyházkerület főgondnoka. A geriátriában jártas szakember azt is figyelmünkbe ajánlotta, hogy aki/ami nem öregszik, az nem él. Tehát szükséges velejárója az életünknek az öregedés, még ha nem is békültünk meg vele teljesen. „Fontos szem előtt tartanunk, hogy a megöregedést nem betegségek okozzák. Ha az életet elfogadjuk, el kell fogadnunk az öregedést is. Amik nélkül elviselhetetlen az élet idős korban is: hit, humor és hűség" – véli a főgondnok.

A konferencia előzményeként pályázatot hirdetett a Szeretetszolgálat, hogy minél több jól működő innovatív megoldást ismerjen meg és ismertessen meg az idős testvérek segítésével kapcsolatban. Határontúlról, kisebb és nagyobb városból is érkeztek pályamunkák. A találkozó további részében arra fektették a hangsúlyt a szervezők, hogy az érdeklődők a jó gyakorlatokat műhelymunkákon keresztül még jobban megismerhessék és közös továbbgondolásával ötleteket kaphassanak azok saját gyülekezeti, intézményi életükbe való beépítésre.

Czibere Károly, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője szerint a pályázat célja a figyelemfelkeltés volt. Megmutatni, hogy a szolgáló nincs egyedül: van mit tanítani és tanulni is. Nem csak tapasztaltak vagyunk az idősek gondozásában, hanem tanítjuk is a ReDiFI, a Szeretetszolgálati Iroda felnőttképzési intézményének szervezésében - országosan elismert szociális kreditpontos és OKJ-s képzések keretében. Az elmúlt három évben kétszáz intézményből jelentkeztek képzéseinkre, melyeket országszerte több városban tartunk.

A konferencia résztvevői legfőképpen azt sajnálták, hogyha a párhuzamosan futó programok közül választaniuk kellett egyet, a többiről lemaradtak. Valóban érdekes témákat dolgoztak fel a műhelyek, többek között az időseket segítő önkéntesek önismeretéhez és idősek lelkigondozásához nyújtottak segítséget, valamint többgenerációs táborok szervezésébe engedtek bepillantást, valamint foglalkoztak a hospice-al is. Surányi Zoltán élménypedagógiai műhelyén megtudhattuk, hogy az élménypedagógia, mint tapasztalati tanulás nem csak a fiataloké. Az élmények és a tapasztalatok kortalanok, épp úgy, mint a játékok. Hogyan segíthetünk az idős embereknek az aktivitásuk megőrzésében játékokon keresztül? Erre is választ kaptunk.

A műhelyeken kívül szekciók is voltak, ezeken a különböző nyertes és nem díjazott, de példamutató modelleket mutatták be a pályázók. Érdekességként beleláthattunk az önkéntesek olyan feladataiba, amikor időseknek szerveznek szépségversenyt és ki-mit-tud-ot. De ezen túl az idősek hozzáállása, formálódása és érdeklődésük felkeltése is hangsúlyos szerepet kapott a beszélgetések alkalmával. A lelkes résztvevőket látva a konferenciának mindenképpen lesz folytatása, hiszen a Szeretetszolgálat feladatának érzi, hogy példamutató, jól működő diakóniai modelleket mutasson be, melyeket szabadon használhatnak azon gyülekezetek és intézmények, melyek gyülekezetépítésre és hathatós diakóniai szolgálatra törekszenek.

Fontos az idősek tisztelete, az írásból is ezt tudjuk meg Mózes 3. könyvében: „az ősz ember előtt kelj fel...". Az életben együtt kell lennie Isten és felebarát szeretetének. Beszterczey András, a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon vezetője áhítatában arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten szeretetéből következik, hogy mást is tisztelünk. Véleménye szerint Isten szereti, ha templomba megyünk, azt is, ha prédikációt hallgattunk, de azt várja el tőlünk, hogy ha ezek után hazamegyünk, akkor is úgy viselkedjünk, mint ahogy azt a templomban halottuk, idősek és fiatalok, idősekkel és fiatalokkal egyaránt.