Heidelbergi Káté

A Heidelbergi Káté a református egyház alapvető hittételeit tartalmazza. Szerzői Zacharias Ursinus és Caspar Olevianus, református hittudósok, akiket III. Frigyes pfalzi választófejedelem azzal bízott meg, hogy a Biblia alapján írjanak olyan népkönyvet, amelyből minden református hívő tisztán és igazán megismerheti a keresztyén vallást. A káté rövid idővel 1563-as kiadása után magyar nyelvterületen is ismerté vált. A szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646-ban kánonilag kimondta, hogy a Heidelbergi Káté „mindenütt megtartassék és taníttassék”. Magyar nyelven először 1577-ben jelent meg Pápán, Huszár Dávid nyomdájában. Alább a káté 450 éves évfordulójára 2013-ban megjelent új fordítását tesszük közzé, melyet a Generális Konvent Elnöksége megbízásából megalakult - kilenc Kárpát-medencei egyházkerület egy-egy teológusából álló - bizottság készített az eredeti, egymással egyenrangú német és latin szöveg alapján, a Victor János által átdolgozott Erdős József-féle és a Tavaszy Sándor-féle elterjedt fordítások figyelembevételével, és a részegyházi zsinatok jóváhagyása után a Magyar Református Egyház Debrecenben megtartott Közös Zsinata fogadott el 2013. június 28-án.

1. úrnapja

1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok1 – nem az önmagamé,2 hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.3
Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett,4 és az ördög hatalmából megszabadított.5
Úgy megőriz,6 hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,7
sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.8
Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,
és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra,9 hogy szüntelenül neki éljek.10

1Róm 14,8 • 21Kor 6,19 • 31Kor 3,23 • 41Pt 1,18–19; 1Jn 1,7 • 51Jn 3,8 • 6Jn 6,39 • 7Mt 10,30; Lk 21,18 • 8Róm 8,28 • 92Kor 1,20–22; Ef 1,13–14 • 10Róm 8,14.16

2. Mit kell tudnod ahhoz, hogy ezzel a vigasztalással boldogul élhess és halhass?1

Először azt, hogy milyen súlyos a bűnöm és nyomorúságom.2
Másodszor azt, hogy miképpen szabadít meg Isten a bűnből és nyomorúságból.3
Harmadszor, hogy szabadításáért milyen nagy hálával tartozom Istennek.4

1Zsolt 50,15; Róm 7,24–25; Tit 3,3–7; Lk 24,46–48; 1Kor 6,11 • 2Jn 9,41; 15,22 • 3Jn 17,3 • 4Ef 5,10; 1Pt 2,9; Róm 6,1–2.12–13

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió