„80 évvel ezelőtt 1938. március 11-én, a nemzetiszocialista hatalomátvétel „Ausztria végét” jelentette, amelyet másnap a német hadsereg bevonulása követett. A korabeli Ausztria bizonyosan nem volt demokratikus közösség, de százezer osztrák férfi és nő számára ez a nap ténylegesen addigi normális életük végét jelentette. A normalitást felváltotta az abszurd totalitárius ideológiai szakadék, amelynek gyökerei egészen a 19. századra nyúltak vissza.

Jogosan él emlékezetünkben az Anschluss-t ünneplő osztrákok képe, amikor erről a 80 évvel ezelőtti tragikus eseményre gondolunk. De ennek az országnak nem minden lakosa ünnepelt. Sokan sírtak és kétségbe estek, ahogyan az több korabeli személyes visszaemlékezésekből ismert.

Hét évvel később, a háború végén, 1945-ben megvont számvetés szomorú képet mutatott. Százezer osztrák férfi és nő vesztette életét. Voltak, akik zsidókként estek a nemzetiszocialista megsemmisítő-gépezet áldozatául, voltak, akiket a hamis igazságszolgáltatás ítélt halálra ellenállásukért, és voltak, akik a totális háború bombázásaiban civilként haltak meg, vagy katonaként estek el egy olyan háborúban, ami nem a sajátjuk volt.

A hét éves nemzetiszocialista hatalom által Ausztriában okozott anyagi és szellemi károk rettenetesek voltak. Évtizedekbe telt,  amíg Ausztria – még ha félszívvel is – az 1945 óta őrzött áldozatszereptől eltávolodva szembe nézett azzal ténnyel, hogy az osztrákok között nemcsak áldozatok hanem bűnrészesek is voltak, és közöttük nem kevesen voltak olyanok, akik a legszörnyűségesebb tetteket követték el.

1938. március 11. után Ausztriában sokan vétkesekké váltak. A keresztyén egyházakat is megérintette a gonosz szelleme, ami utat nyitott a nemzetiszocialista rendszer előtt. Néhány egyház nem csak az Ausztria Németországhoz csatolását jelentő „Anscluss”-t ünnepelte, hanem teljesen magáévá tette a nemzetiszocialista politikát, legyen szó az antiszeminitmusról, vagy az értéktelennek vélt életek kioltásáról. Mindezt mi ma, szégyenkezve, az evangélium elárulásának tartjuk.

Korabeli szavazócédula Ausztria Németországhoz csatolásáról

Be kell ismernünk, hogy ezen az alapon az 1938 és 1945 közötti sötét éveket bűn és kudarc jellemezte, ami abból fakadt, hogy tekintetünket elfordítottuk és aktívan együttműködtünk. Csak elvétve került sor ellenállásra az egyházak körében a bűnös nemzetiszocialista hatalommal szemben.

Amikor visszatekintünk erre a nyolcvan évre, helyénvalónak tűnik, hogy ma a keresztyén egyházak minden tőlük telhetőt megtegyenek közösen, hogy az embereket ellenállókká tegyék a hamis próféták frázisaival szemben. A globalizáció korában, amikor az egész világ szinte egy nagy falu, számos összetett folyamattal szembesülünk, de nincsenek „szörnyen egyszerű” megoldások. Az egyházak feladata, hogy éppen ebben a történelmi pillanatban teljesítsék egyetemes küldetésüket.

Ez a feladat magába foglalja, hogy nagy figyelemmel kísérjük az emberek aggodalmait és szükségleteit országunkban, és kiálljunk a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése mellett.  Egyházakként azért is mindent meg kell tennünk, hogy Ausztria – nyolcvan évvel az 1938-as katasztrófa után – egy olyan otthonná legyen, melynek nyitva az ajtaja és ahol menedékre lelhetnek az üldözöttek. Egy olyan országban akarunk élni, amit maradandóan a társadalmi béke jellemez, és ami az embereknek biztonságérzetet és a teljes élet lehetőségét nyújtja.”

Forrás: www.oekumene.at

Külügyi Iroda