– Egészen otthonosan érzem magam, csak annyi a különbség, hogy mi szénnel fűtöttünk – törte meg a csendet delegációnk egyik tagja, miután alaposan körbenéztünk a Damaszkuszi Keresztyén Általános Iskola második osztályának tantermében. Nehezünkre esett megszólalni, látva a  málló vakolatot, a kopott padokat és a gázolajjal működő kályhát. De aztán útitársunk még a helyet is megmutatta, ahol ült az ehhez megszólalásig hasonló teremben – ötven évvel ezelőtt. 

A falakon még kint volt a tavalyi karácsonyi dekoráció, amikor március végén egyházunk küldöttsége libanoni és szíriai körútja során ellátogatott a Szíriai Örmény Református Egyház damaszkuszi oktatási intézményébe. Első utunk a határ átlépése után ide vezetett, de az elhúzódó vízumvizsgálat miatt már lekéstük az utolsó tanórát is, így csak a pedagógusok vártak minket kitartóan az épület udvarán.

– Ne feledjétek, Ti az egyik legfontosabb munkát végzitek – bátorította őket Bogárdi Szabó István püspök, látva a munkakörülményeiket. – Nemcsak kinyitjátok a világot a gyerekek számára azzal, hogy írni és olvasni tanítjátok őket, de Isten országára is kinyitjátok az életüket.

Az oktatásba fektetnek

Ezt a szolgálatot valóban nagyon komolyan veszik testvéregyházunkban. Az örmény református közösség egyfajta megkésett reformáció szülötte, ami a 19. században érte el a Közel-Keletet. 1846-ban alapította harminchét férfi és – amire nagyon büszkék – három nő Konstantinápolyban, külön szultáni engedéllyel működhettek az Oszmán Birodalomban. Az 1915-re megerősödő egyház tagjai az örmény népirtás elől Szíria és Libanon területére menekültek, ma is számos városban élnek. A tizenegy szíriai gyülekezet szövetsége hat oktatási intézményt működtet – négy általános iskolájukban és két középiskolájukban kétezer gyermekkel foglalkoznak. Isten országának építése mellett ezeknek elengedhetetlen szerepe van közösségeik megtartásában és a közel-keleti keresztyén jelenlét hosszútávú biztosításában – mondják.

Játszótér az aleppói Bétel iskola mellett

A főváros mellett az ország északi régiójában vannak még intézményeik. A Földközi-tengerhez közeli Keszab már a középkor vége óta örmények lakta vidék, itt működik testvéregyházunk legrégebbi, egyben legkisebb általános iskolája. 1852-ben alapították, de ebben a tanévben mindössze negyvenhárom diákja van – köszönhetően a 2011 óta tartó háborúnak. A szíriai örmény közösség központjának számító Aleppóban négy intézményük is van: a Bétel, az Emmánuel, a szíriai iskola és a kollégium. Legnagyobb gyülekezeti központjuk, a Bétel mellett 1923 óta működik általános iskola, amit az elmúlt tizenhat évben középiskolává bővítettek, két évvel ezelőtt – röviddel az aleppói ostrom befejeződése után – pedig óvodai csoportokat is indítottak. Emmánuel néven a muszlimok lakta környéken is létrehoztak egy általános iskolát közel száz éve, melynek magas szakmai színvonalát állami szinten is elismerik. A történelmi szír negyedben működő általános iskolájuk pedig azért példaértékű – különösen ezekben a feszültséggel teli hónapokban –, mert az örmény és arab gyerekek együtt tanulnak a kurdokkal.

Közös fellépés, közös öröm a Magyar Református Szeretetszolgálat ajándékának

A másik középiskolájuk egy leányiskola, ami 1922 óta közös épületben működik az arab ajkú reformátusok fiúiskolájával. A „kolidzs”, azaz a kollégium, ahogy a 7-12. osztályos tanulókat befogadó intézményt hívják, egy muszlimok lakta városrész fölé magasodik, és a háború kitörése óta – amióta az iskolabuszaik kiégtek – diákjai több mint kilencven százalékban környékbeli muszlim gyerekek. Ezzel is megbirkóznak, társadalmi szolgálatnak tekintik, hogy békés együttélésre tanítsák a különböző vallású szíreket: magas színvonalú munkájukkal és kiváló eredményeikkel igyekeznek kivívni a muszlim szülők elismerését, jelenlétükkel és szolgálatukkal a sokszínűség és az egyenlőség kultúráját ültetik el a muszlim többségű társadalomban. Tevékenységüknek csak az anyagiak szabnak határt, azok viszont nagyon is – derült ki iskolatúránkon mindenütt látott felújításra szoruló állapotokat.

Nem mondanak le a fővárosról

A damaszkuszi örmény reformátusok nagyon megfogyatkoztak a háborús években, jelenleg mindössze öt család alkotja a gyülekezetet, lelkészük sincs. A főváros történelmi városrészben működő iskoláját mégsem hajlandó feladni az egyház, mert rendkívül fontosnak tartja a jelenlétet az egyébként zömében alsó középosztálybeli keresztyének lakta negyedben. Korábban lakóépület volt az iskola: egy-egy család élt az 1953-ban oktatási intézménnyé alakított épület udvarra nyíló szobáiban, ahol azóta generációk tanulták a betűvetést és a számolást. Ebben a tanévben százhuszonhét – három és tizenkét év közötti – gyerekkel foglalkozik a tizenhat óvónő és tanítónő. Emellett fontos felnőttképzési és kulturális központ is az iskola: elsősegély-kurzusokat, oktatási céllal filmvetítéseket és nyilvános előadásokat szerveznek. 

– A tetőt kell felújítanunk, amilyen gyorsan csak lehet, hogy a diákjaink biztonságos körülmények között tanulhassanak – tudtuk meg a legsürgetőbb tennivalót Haroutune Selimiantól, örmény testvéregyházunk vezetőjétől, aki utunkon végig házigazdánk és kalauzunk volt. A többi oktatási intézményükhöz hasonlóan ez is megsínylette a háborút, többször is találat érte, súlyosan megrongálva a tetőszerkezetet. Az épület vizesblokkja is megélt már jobb napokat, ahogy a szomszédos számítástechnika-terem is felér egy időutazással: a géppark az ezredfordulós időket idézi. Mindkettő felújítása szerepel a fejlesztési terveik között, ahogy a tantermek berendezését, valamint fűtését is szeretnék modernizálni. Utóbbi azért nagyon fontos, mert bár a hőmérséklet Szíriában télen sem csökken fagypont alá, az épületeik általában nem hőszigeteltek, ha tizenöt fok alá esik a hőmérséklet, könnyen kihűlnek. De a lelkész nemcsak az infrastruktúrára gondol, az iskola pedagógiai programját és a munkatársak továbbképzését is célként fogalmazza meg.

Mi is támogathatjuk az újjáépítést

– A fizikai rombolás látványa felkavart. Az értelmetlen, vagy talán célzottan szándékos pusztítás mindig felkavaró. Másrészt a gyülekezetek, a tanárok nyitottsága, vendégszeretete, a közösségek élni akarása reményt is ad arra, hogy ha lassan is, talán több évtizedes időtávlatban, de újjá fogják építeni az országot – osztotta meg velünk benyomásait Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok, aki maga is tagja volt a Közel-Keletre látogató magyar küldöttségnek. – Iskoláik többnyire nagyon szerény körülmények között működnek, így minden anyagi segítség hasznukra válik – buzdította már húsvéti cikkünkben is a magyar reformátusokat, hogy amiben csak tudjuk, segítsük szíriai testvéreinket. 

Példának okáért csatlakozhatunk a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap idei adománygyűjtéséhez. Tíz éve már, hogy a magyar református oktatási intézmények pedagógusai és diákjai adománygyűjtést szerveznek az adventi időszakban. Ahogy arról már beszámoltunk, egy évtized alatt több mint 133 millió forintot gyűjtöttek össze. A határokon átívelő szolidaritási alapba befolyt – és a Generális Konvent elnöksége által kiegészített – összegből nem kevés határon túli magyar nyelvű oktatási intézmény elindítását, működtetését, fejlesztését tették segítették már. Mindezért úgy adnak hálát, hogy ezúttal közel-keleti testvéreink damaszkuszi általános iskoláját támogatják.

A kevés is valódi segítség

A Magyar Református Szeretetszolgálat korábban már kétszer indított gyűjtést a szíriai gyülekezetekben működő vasárnapi iskolák támogatására, a Magyarországi Református Egyház segítette egy aleppói örmény református templom helyrehozatalát, a Generális Konvent pedig a helyi egyházi iskolák ösztöndíjprogramját támogatja. 

– A Generális Konventnek önmagában nincsenek jelentős anyagi forrásai, mégis úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a szíriai iskolákat, hiszen a háború utáni időszak egyik fontos folyamata azok normalizálódása, és a megfelelő iskolai nevelés segíthet a szíriai keresztyéneknek szülőföldjükön maradni – tájékoztatta lapunkat Ábrám Tibor, a Kárpát-medencei református egyházvezetőket tömörítő testület Kárpát-medencei Református Oktatási Alapért felelős tagja. 

A diákok és tanárok adománygyűjtésébe – melynek kiemelt célja ezúttal a Damaszkuszi Keresztyén Általános Iskola támogatása – bárki bekapcsolódhat. Az adományokat a Zsinati Oktatási Iroda Kárpát-medencei Református Oktatási Alap alszámlájára lehet befizetni 2020. január 31-ig.

Számlaszám (CIB Bank Zrt.): 10700024-71220215-51300009

IBAN: HU31 1070 0024 7122 0215 5130 0009

A közlemény rovatban kérjük feltüntetni: Szíria

Állítsuk talpára a világot!

A márciusban Damaszkuszban látott karácsonyi díszek –  amelyek talán le sem kerültek az iskola faláról – újra aktuálisak. Én is őrzök otthon egy gyöngyökből fűzött karácsonyfadíszt, amit első szíriai utunkon, a két évvel ezelőtti adventben kaptam egy négyéves-forma aleppói kislánytól. Ahogy megszeppenve odasomfordált hozzám és a kezembe nyomta, azon gondolkodtam, hogy a feje tetejére állt a világ. Hiszen ő egy Jézus példázatbeli legkisebb testvérei közül, és mi utaztunk több ezer kilométert azért, hogy segítsünk neki. Ahogy Máté evangéliumának 25. fejezetében, az utolsó ítéletről szóló példabeszédben is olvassuk: nekünk kellene enni adni az éhezőnek, inni adni a szomjazónak, befogadni a jövevényt, felruházni a mezítelent, meglátogatni a beteget és elmenni a börtönben lévőhöz. Mégis ő ajándékozott meg engem.

A napokban, a közösségi hálót böngészve láttam, hogy az aleppói örmény iskolásoknak is kiosztották a nyugati egyházi segélyekből vásárolt szerény karácsonyi csomagokat. A képeket nézegetve ez, a mostanra iskoláskorúvá cseperedett kislány jutott eszembe, aztán a fejkendős muszlim édesanyák hálálkodó szavai az aleppói szülői értekezletről, amibe szintén két éve belecsöppentünk. Végül a damaszkuszi örmény iskola tanárai, ahogy kitartóan vártak minket az iskolaudvaron, majd betessékeltek a lepusztult tantermeikbe. Keresztyén pedagógusok, szír nők, édesanyák, akik idén karácsonyra felújított iskoláért imádkoztak gyermekeik számára. 

Feke György

Fotó: Facebook, Feke György, Harmathy András