Szíria

A napjainkban is tartó közel-keleti erőszakos események nagyrészt az első világháborús politikára és területi megállapodásokra vezethetőek vissza. 1516–1918 között az Oszmán Birodalom részét alkotta a mai Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael és Irak területe. A birodalom a 19. században folyamatosan veszített hatalmából. Ebből az időszakból származó eredeti iratok igazolják, hogy Franciaország és Nagy-Britannia már ekkor, titokban az Oszmán Birodalom területeinek megszerzését tervezte annak összeomlása után.

Ezzel egyidőben az arabok az erőszakos „oszmanizációtól” szenvedtek, amit az „Egység és Haladás Bizottság” kormánya az egész birodalomra rákényszerített. A szíriaiak remélték, hogy a Franciaországhoz és Nagy-Britanniához való közeledés ettől a nyomástól megszabadítja majd őket és közelebb juthatnak álmuk teljesüléséhez, egy szír nemzetállam megalakulásához. Azonban az 1914–1919 közötti tragikus esemény darabokra törték ezt az álmot.

A birodalom 21 milliós lakosságából három millió embernek hadba kellett vonulnia, számos szíriainak otthonától távol kellett harcolnia az Oszmán Birodalom érdekeiért. 770 ezer katona esett el a vagy betegedett meg a háborúban. Fél millió szíriai civil lakos halt éhen – Szíria teljes lakosságának egy nyolcada. 1915-ben és 1916-ban a birodalom tudatos etnikai-vallási megtisztítása során az oszmánok körülbelül kétmillió (örmény, szír, asszír, káld és görög-ortodox) keresztyént öltek meg – ami felfoghatatlan méretű népirtás.

1916-ban a két gyarmatosító nagyhatalom, Franciaország és Nagy-Britannia titokban megállapodtak az Oszmán Birodalom arab területeinek felosztásában, amit aztán az 1919-es versailles-i békekonferencia erősített meg végérvényesen. A történelem során kialakult területi egységek teljes figyelmen kívül hagyásával húzták meg új határvonalakat.

Ennek következményeit még egy évszázaddal később is érezzük: a megoldatlan kurd konfliktus, a libanoni polgárháború, a szíriai válság, az erőszakos dzsihádizmus erősödése, a szunnita-síita konfliktus, a közel-keleti keresztyének kivándorlása. Valamennyi probléma gyökere a brit és francia mandátumterületek vagy az elsővilágháború idejére vezethetők vissza. A terület lakossága önrendelkezés és tartós béke után vágyódik.  A keresztyének abban a reménységben osztoznak, hogy egy nap saját történelmi hazájukban élhetnek majd polgártársaikkal békességben.

Joseph Kassan, a NESSL főtitkára

Forrás: Evangelischweltweit, GAW segélyszervezet magazin
Külügyi Iroda