Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében kiemelte: Jane Haining nem készült sem hősnek, sem mártírnak, de életét a „segítő szeretet hatotta át". Magyarország 1944-es német megszállása után nem engedelmeskedett az utasításnak, nem tért vissza hazájába, mert kötelességének tekintette, hogy a válságos pillanatokban a rábízottak mellett legyen. „A hangos gyűlöletorkán közepette a csendes, de annál bátrabb, aktívan segítő kisebbséghez tartozott: embermentő volt" – fogalmazott a helyettes államtitkár. Hozzátette: a kiállításon egy „olyan asszony életútja tárul elénk, aki méltán lehet bármelyik mai fiatal lány példaképe".

Jane Haining 1897-ben született Dél-Nyugat-Skóciában. Budapestre 1932-ben érkezett, a skót misszió iskolájának leány internátusát 1944-ig vezette. A Skót Iskolába felekezeti hovatartozástól függetlenül vették fel a diákokat. Az 1932-33-as iskolaévben a felső, polgári iskola és az intézmény keretein belül működő kereskedelmi tanfolyam diákjainak 62 százaléka vallotta magát izraelita felekezetűnek. A német megszállás után, március 31. után a Vallás és Közoktatási Minisztérium rendelete értelmében a Skót Iskolában sem folytatódott a tanítás, ennek ellenére a bentlakó diákok közül többen továbbra is a biztonságosnak vélt leányotthonban maradtak, és velük maradt nevelőjük is. 

Iain Lindsay, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete elmondta, skót származása miatt különös örömmel tölti el ez a kiállítás, hiszen Jane Haining az egyetlen skót embermentő, és egyike annak a kevés holokauszt-hősnek, akikre Nagy-Britannia büszke lehet. Rámutatott: Jane Haining a vallásszabadság megtestesítője, hiszen a skót egyház misszionáriusaként jött a katolikus Magyarországra, ahol zsidókat mentett. Szita Szabolcs, a kiállításnak otthont adó központ igazgatója szerint Jane Haining a „szív törvénye szerint élt", embersége, tartása és jósága csodálatos példa, amely rávilágít, hogy szeretet és emberség nélkül minden más érték hiábavaló.

Rostás Jenőné Berényi Ágnes, a skót iskola egykori diákja felidézte: 1944 márciusában, a német megszállás után megváltozott az életük az iskola internátusában. Ettől kezdve a diákok nem jártak sétálni, nem volt tanítás az iskolában és a „rettegés vette át a szerepet az internátusban". Elmondta, hogy egy reggel két német tiszt jelent meg az intézetben, akik magukkal vitték nevelőjüket. Jane Haining az ajtóból visszanézve rémült fiatalokra ennyit mondott: „ne sírjatok gyerekek, ebédre visszajövök". Jane Haininget április 25-én vitte el a Gestapo az épületből. A letartóztatását követő harmadik héten szállították Auschwitzba, ahol gázkamrába küldték.

A misszionáriusnő életéről és a budapesti Skót Misszió, egyházunk nemzetközi gyülekezetének 176 éves történetéről bővebben is olvashatnak.

Forrás: MTI, fotó: Koszticsák Szilárd