A Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (KIMM) Drogterápiás Otthonának gyógyult fiataljait kérdeztük arról, mit jelent számukra a feltámadás. Nézze meg videónkat!
Egy agyrázkódással kezdődött Varga Csaba története, mely az évekig tartó pánikbetegségről szól. Az Érd-parkvárosi presbiter előbb Isten büntetéseként élte meg helyzetét, majd amikor elfogadta állapotát és tudott, mint mondta: "tényleg az Úristenre figyelni", akkor indult javulásnak.
„...ne féljetek!" (Mt 28, 5-6) Mit jelent a húsvéti történet e fontos mondata egy Koszovót és Afganisztánt megjárt katona számára? Erről beszélt Sajtos Szilárd százados, református tábori lelkész a tirek.hu-nak.
Dicsőítlek, Krisztusom, aki alászálltál a halálba, de legyőzted a halált, feltámadásoddal! Tudom, értem is meghaltál, aki félek a haláltól, az ismeretlentől. Félek itt hagyni szeretteimet. Mi lesz velük? Ki fogja szeretettel kísérni életüket? Ki ad erőt elviselni nekik a gyászt?
„Sikerült lerakni az életünket Isten kezébe" – vallja az a három fiatal a pasaréti gyülekezetből, akik egy nyári túra során fennrekedtek Szlovénia legmagasabb hegyén. A 2864 méter magas Triglavra még napsütésben indult el András, Ákos és Dániel, azonban egy eltévedés és a hirtelen rosszra váltott időjárás miatt kilátástalan helyzetbe kerültek, már a hegyi mentők is lemondtak róluk. Odatette a kezét és levitte őket a hegyről, állítják megmenekülésükről.
Nagycsütörtöktől Húsvéthétfőig több rádióban, televízióban közvetítenek református istentisztelet valamint Bölcskei Gusztáv püspökkel készített húsvéti beszélgetés is hallható lesz.
Alkalmasság vagy alkalmatlanság kérdését mindig az előttünk álló feladat veti fel: tenni vagy lenni kell. Valamit véghez kell vinnünk, meg kell oldanunk, vagy éppen valamivé, valakivé kell lennünk, válnunk egy helyzetben, egy közösségben, egy emberi kapcsolatban. Legyen az bármily apró feladat vagy komoly kihívás, mind végső soron Istennek egész életünkre, kicsi és nagy dolgainkra kimondott igénye: elhívás és küldetés.
„Nincs garancia, hogy hitben nincs félelem” – mondja Rideg Gyula, az MRE Bethesda Gyermekkórházának kórházlelkésze, akit többek között a hívő és nemhívő félelméről, az istenfélelemről kérdeztünk.
Néhány napja beszélgettem egy édesanyával, aki elmesélte, hogy összepakolt a 10 éves fia szobájában. Amikor az ágyát rendezgette, egy dobozt talált, közvetlenül a párna mellett. Miért van ez itt? Vajon mi lehet benne? – gondolta. Miután kinyitotta, látta, hogy két bicska a tartalma. Emlékezett rá, hogy a fia kérte őket, és édesapja vásárolta neki. Feltette a dobozt a polcra, és befejezte a rendrakást. Este a fiú kétségbeesetten jön az édesanyjához. Miért raktad el a dolgaimat? Hova raktad a dobozomat? Amikor beszélgetni kezdtek, kiderült, hogy a doboz, és a tartalma nélkül nem tud elaludni. Majd megmutatta az édesanyjának a fakardokat is, melyek az ágya alatt vannak biztonsági tartalékként...
Bizonyára sokaknak ismerős Tóth Árpád, Meddő óra című verse. Korai költészetének meghatározó darabja, melyben a magányt pillanatképben fogalmazza meg a következőképpen: „Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén." Mintha egy fekete-fehér képet látnánk, mely egy „vézna, szánalmas figura" szomorú tekintetén keresztül hirdeti a magány nyomasztó és lélekromboló valóságát.
20 év alatt a haldokló betegek mellett sok mindent láthattam és megtapasztalhattam Isten kegyelméből. Kevesekkel találkoztam – leszámítva a nagyon idősek többségét -, akik félelem nélkül tudtak a földi életük végére tekinteni és nem félni magától a haláltól. Csak a valóban mélyen vallásos betegek és hozzátartozóik tudták elfogadni, hogy az életünk itt ezen a földön egyszer véget ér, de erre nem kell félelemmel tekinteni, mert Krisztus ígérete a miénk.
„A halálfélelmet minden katona átéli” – fogalmaz Jákob János protestáns tábori püspök. A március 15-én dandártábornokká kinevezett református lelkipásztorral a tábori lelkészi szolgálatról, a katonák félelmeiről és az örök életbe vetett hitükről beszélgettünk.
„A drogfüggőség spirituális szintjéről keveset beszél a szakirodalom, pedig valahol ez a lényegi része” – vallja Kubiszyn Viktor író, újságíró. Két és fél éve az MRE Kimm Drogterápiás Otthonában tette le a kábítószert, azóta Drognapló címmel könyvet írt betegségéről és szabadulásáról. Viktorral a megváltásról, a megtérésről és az underground keresztyénségről beszélgettünk.
A kereszt jelképének használata református körökben, mondhatni, tabunak számít, pedig hivatalosan nem tiltott, mégis kerüljük. „A kereszt nem tehet semmiről", azonban a reformátusokban „fájdalmas egyháztörténeti emlékeket" ébreszthet annak jelenléte – mondja Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora. A jelenségről, annak teológiai, egyháztörténetei hátteréről illetve napjaink gyakorlatáról kérdeztük őt.
Húsvéti szokások sokaságával találkozunk minden esztendőben ezen a sátoros ünnepen. Feltehetjük a kérdést, hogy valóban ünnep? Munkaszüneti nap, elkészítjük a hímes tojásokat, és locsolkodók sokaságával találkozunk. A szokás még megvan, mégis úgy érezzük, hiányzik belőle sok ember számára a lényeg, a húsvét igazi öröme, a feltámadásba, a halál utáni életbe vetett hit.
Mi adhat kapaszkodót ahhoz, hogy ne féljünk abban a bizonytalanságban, amit a gazdasági válság, a veszélybe került munkahely, a növekvő munkanélküliség okoz? Mi az, amivel könnyebbé tehetjük ezt a nehéz időszakot? Ehhez adott tanácsokat Mirnics Zsuzsanna pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, aki azt is elmondta, mi megy végbe az emberben, ha nincs állása.