Református énekektől volt hangos a Városliget

2018. április 06., péntek

„Azáltal, hogy aktívan muzsikálunk, mi magunk is többek leszünk" – ezt a tapasztalatot igyekszik továbbadni Tarnóczyné Varga Csenge ének-zene tanár kollégáival. A fasori Julianna Református Általános Iskola maroknyi tanári kara évről évre országos énekversenyt szervez, melynek fiatal résztvevői idén is hatalmas élménnyel gazdagodtak: ezúttal a Vajdahunyad vára udvarán énekelhettek.

Kellemes meglepetésben volt részük azoknak a kíváncsi turistáknak és a szabadban tanuló diákoknak, akik március 23-án, pénteken koradélután a Városligeti tó mesterséges szigetén időztek. Még az arra bicikliző harsány, legénybúcsút ünneplő társaság is elcsöndesedett, amikor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum lépcsőjén 250 fiatal torokból harsant fel a dicséret, egyik ének a másik után...

A különleges látványosságot és zenei élményt a Béres Ferenc Országos Református Éneklő Verseny résztvevőinek köszönhettük, akik az ország 44 oktatási intézményéből érkeztek a Fasori Református Kollégium általános iskolájába. A fiatal tehetségek egyéniben és csapatban mérhették össze énektudásukat az évfolyamuknak megfelelő korcsoportban.

Tovább álmodják

„A verseny különlegessége, hogy nem csupán egyházi énekkel készülnek a gyerekek, hanem népdalokkal is. Ez a kettő jól megfér egymás mellett” – tudjuk meg a szabadtéri produkciót és az egész napot levezénylő Tarnóczyné Varga Csengétől már az eredményhirdetés után. A tanárnő ezt a verseny névadója, Béres Ferenc énekművész életével és munkásságával is példázza: „Magyar szívű, istenfélő ember volt, népdalokkal és egyházi énekekkel ugyanolyan lelkesedéssel foglalkozott.”

A Juliannában 25 éve indult meg újra a tanítás, az akkori tanári kar álmodott meg egy énekversenyt az ország református iskolái számára.  A rendezvény azóta kinőtte magát, más felekezetek, sőt állami intézmények is részt vesznek rajta. „Amikor én idekerültem, 100 gyerek jött el a döntőre 16 iskolából, ma 44 iskola képviseltette magát több mint 250 diákkal” – mondja az ének-zene tanárnő, aki megörökölte a megmérettetés szervezését.

„Majdnem flashmob”

Az országos döntőre azok a fiatalok érkeztek, akik saját iskolájukban megnyerték az előválogatót. A nagy nap hagyományosan a zsűri énekével kezdődött a fasori református templomban. A gyerekek idén olyan neves egyházzenészek és népzenészek előtt mutatták meg tehetségüket, mint Berkesi Boglárka, a Központi Református Kórus karnagya, Szabó Barna KÓTA-díjas zeneszerző, Papp Anette, a Károli egyetem hittudományi karának egyházzenei oktatója és Tímár Sára Junior Prima díjas népdalénekes.

A délelőtti egyéni és csoportos produkciók után a zsűri visszavonul, de addig is, míg meghozza ítéletét, a gyerekek figyelmét le kell kötni valamivel. Korábban kézműveskedést szerveztek nekik, mígnem a reformáció emlékévében jött a szabadtéri éneklés ötlete. „Ez nem villámcsődület, amit egy ember elkezd, a többiek pedig csatlakoznak hozzá. Nem ismeri egymást a 300 ember, nincs lehetőség koreográfiát betanulni, így egyszerűen átvonulunk a helyszínre, bevárva egymást” – mesél nekünk a különleges programpont hátteréről Szabó Éva kémia, biológia szakos tanár, a verseny koordinátora. Az általa „majdnem flashmob” névre keresztelt megmozdulással az is céljuk, hogy a vidékről érkező gyerekeknek megmutassanak valamit Budapest nevezetességeiből. Tavaly a Hősök terén, idén pedig a Városligetben örvendeztették meg hangjukkal az embereket.

A nap legjobb része

„Az éneklés, a zene óriási ajándék. Azáltal, hogy aktívan muzsikálunk, többek leszünk mi magunk is” – válaszolja a kórusvezető arra a kérdésünkre, miért tartják fontosnak, hogy évről évre megszervezzék a Béres Ferenc énekversenyt. Mint mondja, kutatások bizonyítják, hogy az idegrendszer és az érzelmi intelligencia fejlődéséhez is nagyban hozzájárul, ha az ember hangszeren játszik, énekel. „Nagyon nagy fejlesztő hatása van, másrészt felszabadító élmény. A gyerekek is azt mondják, hogy ez a nap legjobb része.”

„Ez egy olyan örökség, amit nagyon nagy értéknek tartunk” – teszi hozzá munkatársa. Kollégáikat is megdicséri, mondván: az egész tanári kar kiveszi a részét a szervezésből, munkájukon túl, erejükön felül teljesítenek. „Nagyon jó együtt dolgozni, a közös szervezés összekovácsolja a csapatot.” És hogy mi lelkesíti őket? Az olyan pillanatok, mint amikor több száz gyönyörű hang egyszerre szólalt meg a múzeum lépcsőin, vagy amikor az eredményhirdetés után a győztesek énekeltek a fasori templomban.

A zsűri egyéniben minden évfolyamon, csapatversenyben pedig alsó és felső tagozaton hirdetett első, második és harmadik helyezettet, valamint különdíjast. A díjazottak listáját a Julianna iskola honlapján lehet böngészni.

Feke György, fotó: Vargosz, videó: Szabó Zsolt

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió