Öko – boldogmondások 2010 húsvétján

2010. április 04., vasárnap

altDicsérjétek hát Őt Nap és Hold, mind, fényes csillagai az égnek, dicsérjétek Őt egeknek egei, ti vizek, melyek az ég felett vagytok.

Dicsérjétek az Urat a földről, vízi szörnyek és mély vizek ti mind! Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, melyek az Ő rendeléseit cselekszik, ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa, s mind ti cédrusok, vadak és minden állatok, férgek és szárnyasok, dicsérjétek az Úrnak nevét, mert az Ő neve dicső egyedül! Az Ő dicsősége égre-földre kihat! (Zsolt 148).

 

 

Boldog az a pászka, amit szent kezedbe vettél, s megtörtél, hogy kiábrázold megtöretésedet.
Boldog az a pohár, amit szent kezedbe vettél, s hálával emelted fel, hogy kiábrázold véred kiontását a bűnök bocsánatára.
Boldog az a szőlőtő, melynek terméséből készült számodra a pohár itala.
Boldogok az olajfák, melyeknek ágai közé felszállt a zsoltárok hangja, amiket énekeltél a tanítványaiddal az Olajfák hegyére menet.
Boldog a gecsemáné-kerti föld, melyre verítéked mint vércsepp hullott alá haláltusádban.
Boldog a bíbor palást, melyet királyi hatalmad jelzésére rád adtak, még ha gúnynak szánták is gyarló emberek.
Boldog a töviskorona, a kezedbe tett nádszál, melyek az emberi cinizmus ellenére is jelezték királyi méltóságodat.
Boldog a keresztfa, mely szülőföldeden nőtt, s amit válladra vettél, majd emeltél magad fölé a fájdalmak útján.
Boldog a Koponyák hegyén magasló kivégző kereszt, mely magára vette vérben kiszenvedő szent testedet.
Boldog az ecettel töltött szivacs, melyet szenvedő, kiszáradt ajkad érintett.
Boldog a templomi kárpit, mely kettéhasadt szégyenében.
Boldog a föld, melyen a megrendüléstől kősziklák repedtek meg halálodkor.
Boldog az elhomályosult Nap, melyben felsírt a teremtett világ kozmikus megrendülése, midőn kilehelted lelkedet.
Boldog a tiszta gyolcs, melybe Arimáthiai József göngyölte testedet.
Boldog a sziklasír, mely magába fogadta pihenésre meggyötört testedet, s melyben Előtted nem feküdt még senki.
Boldog a kő, amit angyal hengerített el a sír szájáról.
Boldog az az éjszaka, amely egyetlen földi tanúja volt feltámadásodnak.
Boldog a húsvét hajnali napfölkelte, mely elsőként ragyogta be diadalmadat.
Boldogok az otthagyott lepedők, melyek lehullottak feltámadott testedről, s az összehajtott keszkenő, mely töviskoronától felsebzett fejedet takarta.
Boldog a föld, melyet elsőként érintettek feltámadásod után lépteid.
Boldog a mező,  melyen két tanítványodnak útközben először megjelentél.
Boldog a parázs, a hal és a kenyér a tó partján, melyek szótlanul is kiábrázolták megjelenésedet feltámadásod után.
Boldogok, százszor boldog azok, akik ma útjuk közben találkoznak Veled, Urunk, Jézus Krisztus, s meglátják szívükkel dicsőségedet, és testvérüket, az Előtted hódoló természeti és anyagi világot, amint egykoron és most is mindenek rendeltetésük szerint hódolnak Neked, feltámadott Úr, Győztes Áldozat, drága Isten-Ember! Halleluja!


Dr. Békefy Lajos

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió