A találkozó áhítattal kezdődött, melyen Csegei István esperes hirdette Isten igéjét Pál apostol Kolossébeliekhez írt levél 3,16. verse – „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." – alapján.

Az igehirdető prédikációjában kiemelte: a zene Isten ajándéka, nem emberi dolog. Elűzi az ördögöt, megvidámítja az embert, hallatára az ember elfeledkezik a haragról, gőgről, és minden szenvedélyről. Kitűnő nevelő, mely az embereket szelídebbé, békésebbé teszi. Érezhetjük, hogy erre a békességre és szelídségre most igazán nagy szükségünk van.

„Az isteni kegyelem tesz minket méltóvá arra, hogy énekünkkel, imádságainkkal, közösségünkkel dicsérjük az Urat. Ebben a világban rá kell mutatnunk arra, hogy Krisztus az út, benne találjuk meg az igazságot, az életet. Minden szívből kell, hogy fakadjon, ami ma itt elhangzik – emelte ki a beszámoló Csegei István esperes szavait – Énekeljünk az Úrnak, zengjük az Úr himnuszát! Zengjünk szívvel, szájjal, lélekkel, mert ez kedves az Úr előtt. Ez az, ami a hívő lélek számára értelmet és élő bizonyosságot ad, hogy Istent dicsőítjük és magasztaljuk."

Az igei szolgálatot követően Pócsi Gyula egyházmegyei ének-zeneügyi előadó köszöntötte a népes gyülekezetet. Az egyházmegye tizenegy gyülekezete (Tarpa, Kisvárda, Dombrád, Pátroha, Tuzsér, Vásárosnamény, Tiszaszalka-Vámosatya, Nagyvarsány, Zsurk, Jánd, Tornyospálca) összesen kétszázhuszonhat fővel képviseltette magát a találkozón.

Szántó József, házigazda lelkipásztor a tornyospálcai gyülekezet nevében köszöntötte a kórusokat. Kiemelte, hogy mennyi munka is van egy – egy mű megtanulása mögött. „Kicsi fehér templomotokban, most minden erők tömörülnek..." – ezzel a Reményik idézettel adta át a szót a kórusoknak, akik két turnusban, majd közösen énekeltek. Az először egyszólamban, majd négy-és nyolc szólamban éneklő közös kórust Bogya-Kis Áron lelkipásztor vezényelte. A helyi kántor beszámolójában kiemelte: „Lélekemelő érzés volt, amikor a mi kicsiny templomunkban közel kétszázharminc ember ajkáról zengett az ének."

reformatus.hu