Miért szerettétek volna megrendezni a kiállítást?
Máté: Igazából az egyik gyülekezeti tagunk vetette fel az ötletet, hogy a történelmi Békés-Bánáti Egyházmegye reformátusainak harmadik találkozójára hozzuk el a kiállítást. Örömmel vettem a felkérést a szervezésre, hiszen körülbelül öt évvel ezelőtt önkéntesként teljesítettem szolgálatot a nyíregyházi Kontrasztkiállításon. Arra gondoltunk, hogy a megyénkben még nem járt a kiállítás, valamint így Békésen több iskola diákjai tudnák megnézni, nem is beszélve a megye többi középiskolájáról.
Szilárd: Két évvel ezelőtt hallottam először a Kontrasztkiállításról, olyan ismerősöktől, akik már látták. Mindnyájukra mély benyomást tett, ezért javasolták, hogy hozzuk el Erdélybe is. Utánaolvastam, hogy mi ez tulajdonképpen és hogyan épül fel, majd az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetsége (IKE) munkatársaival megbeszéltük, hogy próbáljuk ki, hozzuk el, amennyiben lehetséges. Azt tudtuk, hogy fesztiválméretben is megvalósítható, így legalább ilyen formában szerettük volna megmutatni az erdélyi fiataloknak. 2014 nyarán 3 hónap erejéig különböző táborokban és fesztiválokon jelentünk meg a tárlattal, akkor az volt a visszajelzés, hogy erre hosszú távon is szeretnének csoportokat szervezni pedagógusok.
Hogy zajlott a szervezés?
Máté: Gördülékenyen. Sajnos a helyszín kihasználtsága miatt alig két hónapig tudtunk nyitva tartani, így nem volt igazán időnk arra, hogy sokáig tervezgessünk. Hála Istennek, elég gyorsan sikerült felépíteni és megszervezni mindent – az utólagos visszajelzések szerint ráadásul hatásosan. Sok segítséget is kaptunk. A megyei rendőrkapitányság maximálisan az ügy mellé állt, az egyházmegye lelkipásztorai vállalták a lelkigondozói feladatokat, Békés város intézményei pedig helyszínt és eszközöket biztosítottak számunkra. Ezúton is köszönjük nekik.
Szilárd: Miután lejárt a nyári „teszt"-időszak, elkezdtük tervezni a következő évet. Elsősorban Kolozsvárra szerettük volna elhozni, mivel Kolozsvár 2015-ben Európa Ifjúsági fővárosa, mi pedig úgy éreztük, hogy keresztény ifjúsági szervezetként ezt a kiállítást szeretnénk megmutatni a fiataloknak. Aztán eszünkbe jutott, hogy miért ne lehetne egy karavánt is szervezni belőle, hogy elvigyük Erdély kisebb városaiba is. Felkerestük az egyházmegye espereseit és ifjúsági előadóit, akik már ismerték, látták a Kontrasztot. Nekik tetszett az ötlet, hamar a kezdeményezés mellé álltak: eddig Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely adott otthont a kiállításnak.
Mik voltak az elvárások?
Máté: Igazság szerint miután elkészültünk az építkezéssel és összeállt a csapat, az egyetlen elvárásunk az volt, hogy minél többen lássák a kiállítást. Valamint az, hogy akik eljönnek megnézni, azok minőségi élményt kapjanak.
Szilárd: Mi is azt szerettük volna, hogy minél több fiatal nézhesse meg és élhesse át ezt a különleges és olykor felkavaró kiállítást. Szerintem ez egy meghatározó élmény lehet számukra, ami utat mutathat. Sokszor kaptunk hideget és meleget is. Érdekes, hogy sokan, sokféle szemszögből közelítik meg ezt a kiállítást, de abban mindenki egyet ért, hogy megváltoztat. Mi is ebben a reményben fogtunk neki.
Mik voltak a tapasztalatok? Hogy fogadták ezt az elgondolkodtató tárlatot?
Máté: Nálunk a 10. évfolyam volt a vízválasztó. Ettől a korosztálytól fölfelé látszott igazán a fiatalokon, hogy megérintette őket a kiállítás, ők megértették az üzenetét. A fiatalabbaknál ezt nem tapasztaltuk ilyen mértékben. Szerettük volna még több embernek megmutatni a Kontrasztot, de a két hónapnyi időtartam ennyit engedett.
Szilárd: Nagyon figyeltünk arra, hogy mielőtt egy csoport bemegy, felkészítsük őket. Előzetesen felkerestük a csoportvezetőket, intézményvezetőket és tanárokat, akiknek elmondtuk, miről lesz majd szó a kiállításon. Minden csoporttal beszélgettünk kezdés gyanánt, majd lelkigondozók válaszoltak a kérdésekre a végén. Enélkül nincs értelme a tárlatnak. A reakció többféle volt – ájulástól kezdve mély beszélgetésekig –, de végül mindenkiben helyére kerültek a dolgok. A kiállítás lényege, hogy kontrasztot mutat, ezt nehéz kezelni, de ebben segítenek lelkigondozóink. A visszajelzések vegyesek: természetesen volt, aki azt mondta sarkalatos és durva, de a beszélgetések során mindig arra jutottunk, hogy pont a kontrasztok adnak erőt.
Ti mit gondoltok a kezdeményezésről?
Máté: Nagyszerű lehetőségnek tartom. Minden fiatalnak látnia kellene, hiszen az őket körülvevő veszélyekre hívja fel a figyelmet. Megelőzés szempontjából hasznos lehet, sokat tud adni nekik, illetve azokra a fájdalmas élethelyzetekre is biblikus kapaszkodót biztosít, amelyekben benne kell, hogy éljenek, vagy esetleg beleszülettek.
Szilárd: Én magam akkor láttam először, amikor felállítottuk. Az első reakcióm az volt: biztos meg akarjuk ezt mutatni?! De aztán rájöttem, hogy ez a lényege, ettől van valódi súlya. Fontos, hogy beszéljünk olyan dolgokról, amikről még maga az egyház is hallgat néha, vagy ha beszél róla, nem ilyen mértékben és nem így. A szülők azt hiszik, az iskola, az iskola pedig, hogy a szülő készíti fel a fiatalokat a veszélyekre. Aztán lehet, hogy néha senki, és amikor egy fiatal félreért valamit, könnyen elcsúszhat az élete. Ezzel a lehetőséggel egy feladat is nyílt számunkra: megtanultuk, hogy ilyen formában is nevelnünk kell a fiatalokat. Mi ezt örömmel felvállaljuk, úgy érzem ezzel is fontos foglalkozni.
„A kiállítás, ahogy azt az erdélyi és a békési példa is mutatja, releváns a fiatalok számára. A kapcsolati erőszakra folyamatosan figyelmeztetni kell a fiatalokat és a szülőket, tanárokat, magát azt a közösséget - minden szereplőjével együtt - akik együtt élnek, dolgoznak, tanulnak. Ebben a tekintetben az állam érzékenyebben reagál az ifjúsági munka fontosságára mint maga az egyház" – véli Szontágh Szabolcs, a kiállítást jelenleg gondozó Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője. Ebben az évben állami támogatással több mint 7000 fiatal nézte meg a tárlatot. „Már több jövő évi helyszínnel egyeztetési szakaszban vagyunk, és arra bátorítunk másokat is, hogy keressék a kiállítást és ne féljenek (az egyébként komoly felelősséggel járó szervezést) elvinni a fiatalok közé, mert őket nem elég oktatni és tanítani, hanem egyre inkább nevelni is szükséges" – tette hozzá.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Kiss Gábor, békési szervezők