A templomfelújítást kivitelező cég 2013 márciusában kereste meg az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézeteket (ISZKI), hogy a templomfalak megerősítésének és szigetelésének érdekében ürítse ki a kriptafülkéket, majd az építkezés befejezése után helyezze vissza az ott nyugvók földi maradványait. – Az 1830-ra felépült első pesti református templom kriptájába 1817 és 1868 között, tehát százötven-kétszáz esztendeje a reformkori Pest református elitje temetkezett. Amikor a levegőtlen helyen, fa- és fémkoporsókban nyugvó csontokhoz nyúltunk, szinte teljesen elporladtak, de a temetési kellékek – szemfedők, ruhaneműk, koporsók – is erősen málladoztak – mondja Susa Éva, az ISZKI főigazgatója, aki hozzáteszi: a sokféle színben pompázó tárgyak a 19. század polgárosodó Pestjének gazdag temetési kultúráját mutatják. Megtudjuk azt is, hogy a hetvenhárom halott többsége férfi, akik szembetűnően magasabb életkort értek meg, mint az itt nyugvó nők.

Örök titok

Fájdalmasan korán, húszévesen, gyermekágyi lázban hunyt el a kripta első lakója, József nádor második felesége, Hermina hercegnő (1797–1817) is, akinek a maradványait az 1838-as nagy pesti árvíz után költöztették át a budavári nádori kriptába. De itt pihent ideiglenesen az árvízi hajós, Wesselényi Miklós (1796–1850) és pár hónapos gyermeke is, akiket birtokukra, a szilágysági Zsibóra vitt tovább a család.

Viszont ma is itt nyugszik például Almási Balogh Pál (1794–1867), Kossuth Lajos és Széchenyi István tudós orvosa, a homeopátia magyarországi atyja, aki betegeit nemegyszer levélben gyógyította: így kapta meg a panaszaikat, és így küldte el nekik a terápia leírását a szükséges orvosságokkal. A feltáráskor a doktoron hosszú házikabátot, az arcán, a szemfedő fölött pedig gondosan hajtogatott színes női selyemkendőt találtak. – Talán örökre titok marad, hogy az utóbbinak mi volt a célja. Esetleg Lázár feltámasztásának a bibliai történetére utal, vagy csupán utolsó gyengéd gesztus volt ez a szerető feleség részéről? – teszi fel a költői kérdést a minket kalauzoló főigazgató asszony.

Megannyi megrázó történettel találkozunk itt. Ilkey Karolina (1813–1862) sírfelirata „örömtelen életpályáról" tudósít. És valóban: a történeti források boldogtalan házasságról tanúskodnak az ő esetében. A francia asszony, Anne Élisabeth Palmyre Hoppe (1795–1855) pedig átutazóban járt Pesten, amikor hatvanévesen az Angol Királyné Szállóban érte a halál. Kezében két kis bársonyerszényt találtak, bennük két lánya egy-egy hajfonatával.

A református egyház mindenese

„Isten az igaz bíró" – áll az angliai születésű Zichy Manóné Strachan Sarolta (?–1851) síremléke fölött, amit rendhagyó módon nem a kriptában, hanem a templomhajó keleti oldalához kapcsolódó fülkében állítottak föl a neves romantikus építőművész, Feszl Frigyes tervei alapján. A mondat üzenete összefüggésben lehet azzal, hogy a szerelmi bonyodalmai miatt öngyilkosságot elkövető asszonynak nem lehetett éppen jó a társadalmi megítélése. Feltehetően a síremlék is csak azért kaphatott helyet a templomban, mert az elhunyt hagyatékából fedezték a kétemeletes karzat megépítését. Az asszony maradványai egyébként nem itt, hanem a kriptában fekszenek. Pontos nyughelye azonban felirat híján korábban nem volt azonosítható. Hogy ma mégis tudjuk, annak köszönhető, hogy az írott forrásokból kiderül: vörösréz koporsóban helyezték el a testét. A feltáráskor pedig csak egy koporsófülkében találtak ilyet.

A kripta legjelentősebb sírja – amely miatt történelmi emlékhely lett a templom, és amelynek márványtábláját fémből vert babérkoszorú övezi – Fáy Andrásé (1786–1864). – Nemcsak a haza, hanem a református egyház mindenese is volt. Az egyházáért élő világi ember mintaképe – ezt már Millisits Máté művelődéstörténész állítja a gyülekezet egykori gondnokáról aki több más egyházi tisztséget is betöltött. Fáy András sokat tett az ébredező pesti reformátusságért és a protestáns oktatásért is. Óramutató című munkájában pedig a kor kihívásainak megfelelő megújulásra biztatta az egyházi élet szereplőit, és kezdeményezte, hogy a két protestáns egyház közös felsőoktatási intézményt indítson Pesten. Ebből a javaslatból nőtt ki később, 1855-ben a pesti teológia. Mindemellett a takarékszövetkezetek megalapítója és a reformkorban népszerű szépirodalmi művek alkotója is volt.

Várják a látogatókat

Millisits Máté tíz évvel ezelőtt az egyházközség külön engedélyével, a Reformátusok Budapesten című tanulmánykötet egyik szerzőjeként járt itt először és ez év elejéig utoljára is. Mint mondja, Fáy András sírját már akkor is ez a babérkoszorú és nemzeti színű szalagok övezték, a templomépítő lelkész-püspök, Báthory Gábor (1798–1842) sírjánál pedig egy huszonnégy éves koszorút talált akkor 1980-ból, a templom százötven esztendős jubileumának évéből. – Nyilvánvalóan hosszú évtizedek teltek el úgy, hogy nem járt lent itt senki – mondja a művelődéstörténész, aki január óta rendszeresen hoz középiskolás és egyetemista csoportokat a kriptába.

– Ezek az emberek, családok sokat áldoztak azért, hogy felépülhessen a Kálvin téri templom, hogy elindulhasson a pesti teológia és a Ráday-gyűjtemény, de sokat tettek az épülő Pestért és így a magyar polgárosodásért is. Síremlékük bemutatása kiváló lehetőség arra, hogy a fővárosi reformátusság múltjáról és a reformkor történetéről beszéljünk a diákoknak és a református híveknek – világítja meg a helyreállítás jelentőségét Millisits Máté.

Könyvajánló. A Kálvin téri református templom alatti kripta feltárása számos kuriózummal szolgált, amelyek közül cikkünkben csak néhányat tudtunk felvillantani. Az előkerült földi maradványok és a temetési kellékek antropológiai-igazságügyi vizsgálatáról, az itt nyugvók életrajzáról, a pesti református közösség történetéről és templomának, városrészének históriájáról A Kálvin téri kripta titkai című könyvben olvashatnak részletesen, amely számos korabeli archív dokumentumot és az exhumálás alatt készült megdöbbentő, színes fényképet is közöl. A Csontó Sándor, Hadik András, Hermann Róbert, Kő András, Molnos Mária, Nagy Gergely és Susa Éva által jegyzett kötet a Kortárs Kiadónál jelent meg nemrégiben, ára 5000 Ft.

Kiss Sándor
Megjelenik a Reformátusok Lapjában.