Jézus földi apja

2012. december 21., péntek

A karácsonyi történet háttérben meghúzódó figurája, de mégis nagyon fontos szereplője József. Jézus apjaként, családfőként többször ő mozgatja a szálakat, mondja Zsengellér József. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karának dékánjával arról beszélgettünk, mit lehet tudni József személyéről.

Mi a szerepe Józsefnek a Bibliában?

Jézus gyermekség történetében találkozunk Józseffel, mint Jézus apjával. Az evangéliumokban található nemzetségi táblázat, vagy geneológia, amely végig kíséri Jézust Dávid családján át, Ábrahámig, majd végül az első emberig, Ádámig, az József felmenőit tartalmazza. Jézus így rajta keresztül tudja beteljesíteni azokat az ígéreteket, amelyek a Messiással kapcsolatosak, amely szerint Dávid házából való lesz. A bibliai történetben Mária már várandós, amikor József és ő összeházasodnak. A zsidó szokások szerint már az önmagában problémát jelent, ha a mennyasszony gyermeket vár a jegyesség alatt. Jogi és anyagi bonyodalmakhoz vezetett az anyai család és vőlegény között. De tudjuk, hogy itt nem ez történt, mert egy angyal azt mondja Józsefnek: „Ne félj magadhoz venni Máriát". József ezzel elfogadja a magzatot is. Ez egy adoptáció. Sajátos párhuzamba állítható azzal a fiúvá fogadással, amikor Isten kinyilvánítja az ő kiválasztott királyának, az uralkodónak az adoptálást. „Kihirdetem az Úr végzését, ezt mondja nekem, 'Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget,'" olvasható a 2. zsoltárban. József is így tesz, elismeri fiának Jézust és ami az övé, az fiáé lesz.

Ezzel a lépésével mit vállalt magára?

A bizonytalant, azt a nagy kérdést, vajon a gyermeke kicsoda is valójában. Nem tudni, mit mesélt el neki Mária az angyali üdvözletből, a gyermek ígéretéből, mert a Biblia és az evangéliumok csak azokat a részleteket tartalmazzák, amiket a szentírók, az evangélisták fontosnak tartottak közölni. Feltehetően Mária nem is pontosan érti, mi történik vele, mi az a nagy felelősség, amit magára vállalt. Az viszont bizonyos, hogy József már tudja, érti, hogy valami bizonytalant vállal magára a kisdeddel. Az Evangéliumból kiderül, hogy számára elsősorban nem a Máriával való beszélgetés volt meghatározó, hanem az angyallal való személyes találkozása győzte meg arról, hogy vállalnia kell Máriát és gyermekét. Az angyal így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből."(Mt 1,20-21)

A karácsonyi történetben és József életében többször is nagy szerepet játszanak az angyalok.

Az angyalok Isten küldöttei, üzenetet adnak át. Először Zakariásnak jelenik meg angyal, és ígéri meg a gyermek születését, azután Máriának, majd Józsefnek, és végül a pásztoroknak tűnik elő. Józsefet később, ismét angyal győzi meg arról, -a napkeleti bölcsek látogatása után-, hogy meneküljenek Betlehemből, mert halálra fogják keresni a gyermeket. Ezért mennek Egyiptomba. Ebből a történetből is kiderül József családfői mivolta, hogy ő mozgatja a szálakat, ahogy akkor is, amikor szintén miatta kell Jézus születése előtt nem sokkal a Galileai Názáretből Betlehembe indulni az Augustus császár által elrendelt összeírásra. Ugyanis a Dávid házához és nemzetségéhez tartozó József júdeai, Betlehem környéki származású volt, ezért kellett oda magával vinnie az egész családot.
Végül megint csak József az, akinek angyal tudósít arról, hogy most már visszatérhetnek Názáretbe, „mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek." (Mt 2,20)

Mi annak a jelentősége, hogy Józsefről ott írnak utoljára a Bibliában, amikor szülei Jézust keresik, akit megtalálnak a templomban. Jézus ekkor ezt mondja nekik: „nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?" (Lk 2,49)

Jézus ekkor tizenkét éves, ami meghatározó kor a zsidó fiúk életében, ekkor válnak a közösség teljes jogú tagjává. Mi protestánsok ezt úgy hívjuk konfirmáció, a zsidóság bár-micvaként emlegeti, ami szó szerinti fordításban a" törvény fia" vagy a „parancsolat fia." A vallási közösségbe való befogadás gyakorlataként a fiúkat a bár-micva szertartás során először hívják fel a Tóra olvasásához, és ettől kezdve részt vehetnek felolvasóként a zsinagógai szertartásokon. Érdekes, hogy nem csak József nem szerepel ezután a történet után a Bibliában, hanem Jézusról sem hallunk tizenkét éves kora után sokáig. Egészen addig nem olvasunk róla újból, amíg harmincéves nem lesz. Nem tudni, mi történt vele az eltelt tizennyolc esztendő alatt. Ami feltételezhető, argumentum ex silentio, vagyis hallgatásból való érvelés nyomán, hogy József már nem él, amikor Jézus elkezdi hároméves szolgálatát.

Miért találkozhatunk Józseffel mindössze csak kilencszer az Evangéliumokban?

Nehéz megmagyarázni a miértet, megmondani, mi, miért nem került bele a Bibliába. Nagyon sok mindenről nem tudósítanak sem az evangéliumok, sem későbbi iratok. Valószínűleg József csak ezeken a pontokon fontos a jézusi történet szempontjából. Személye azért nagy jelentőségű, mert Jézus mellette nő fel, ahogyan az evangéliumokban néhányan hivatkoznak is arra, hogy ő Józsefnek, az ácsnak a fia, ezért ismerik. Valószínű, hogy Jézus is kitanulja az ácsmesterséget – ami akkoriban megbecsült szakma volt –, mert az első szülött fiú akkoriban mindig továbbvitte az apa hivatását, feladatát. Tehát József szerepe egyfelől annak a közegnek a biztosítása, amiben Jézus felnő, másfelől, teológiailag megközelítve azért lényeges, mert leszármazás révén a dávidi Messiás-mivoltot is biztosítja. Ez nem jelenti azt, amit sokan pontosan emiatt kétségbe is vonnak, hogy Jézus nem zsidó volt. Hiszen Mária lévita származású, Lévi törzséből való, vagyis ő is egy kitüntetett családhoz tartozott Izraelen belül. Így a protestáns teológiában megfogalmazott Jézus hármas tiszte közül kettő az emberi keretek között is megvalósul. A királyi tiszt József révén, a papi tiszt Mária révén.

Jézusnak volt szüksége földi apára?

Nyilvánvaló, mivel mi valljuk Krisztus valódi ember voltát is, amint azt az evangéliumok és a páli levelek egyértelműen leírják. Miután Jézus valódi ember is volt, ahhoz hogy teljes, normális életet tudjon élni, családban kellett felnőnie, amihez értelemszerűen egy apára is szüksége volt. Önmagában a mennyei Atya, bármilyen furcsán is hangzik, nem „tudta" a földi apai lét minden aspektusát betölteni még Jézus életében sem. Amíg Jézus fel nem nőtt annyira, hogy elérjen az emberi lelki, szellemi és testi fejlődés olyan fokára, amikor már önállóan tudott létezni, addig kellett, hogy legyen mellette egy földi apa is. Amikor József utoljára szerepel a Bibliában, ahogy már volt róla szó, Jézus csak tizenkét éves. Ekkor, bár vallási értelemben nagykorúvá vált, személyisége mégsem teljesen érett még. Nem ismert, hogy ettől kezdve csak a Mennyeire hagyatkozott volna. Ez a történet, ahogy keresik Jézust, a szülői aggódás megnyilvánulása, ugyanakkor az is megmutatkozik, hogy Jézus nem csupán hozzájuk tartozik, de ettől még a nevelése, az eltartása továbbra is rájuk hárul. Jézus utolsó három évében, Máriát ismét látjuk az aggódó szülőként, s ha József élt volna, nyilván ő is megjelent volna mellette ismét, ezért is gondolhatjuk, hogy ekkora már meghalt.

József apaszerepe mit tanít nekünk?

Azt, hogy cselekedeteiben, döntéseiben figyel Istenre. Nagyon lényeges, hogy azokban a döntésekben, amiket meg kell hoznia a családjával kapcsolatban, nem csak a saját félelmeire, gondolataira hagyatkozik, hanem rá meri bízni magát Istenre és az Ő üzenetére, történjen annak kinyilatkoztatása bármilyen módon. József válsághelyzete is nagyon fontos üzenetet hordoz. Ha valaki egy kapcsolatban váratlanul azzal találja magát szembe, hogy terhes a barátnője vagy menyasszonya, ez a mai napig krízis szituáció. József ekkor sem a könnyebbik megoldást választja, nem mondja azt, hogy oldd meg a problémád, én kilépek a kapcsolatból, hanem a saját, benső félelmei ellenére is hallgat az Isteni megszólalására. A mai világban, bár nem feltétlenül az égi angyalok által kapunk Isteni üzenetet, de lehetnek olyan „angyalaink" a környezetünkben élő emberek között, akiken keresztül, és igéjén keresztül meg tud szólítani minket is az Úr, és felelősségvállalásra hív fel minket családunkért, szeretteinkért.

Szöveg: Kováts Annamária, Fotó:Sereg Krisztián

József az Evangéliumokban


Máté evangéliuma

 


Lukács evangéliuma

 

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió