„Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (1Kor 12,27)

A bürokrácia fogalmának gyökere az a gyapjúszövet, amellyel eredetileg az íróasztalt vonták be. Ezzel a szóval jelölték később azt a dolgozószobát, ahol az asztal állt, és e hely uralmát nevezzük bürokráciának. Negatív jelenségről van szó, amellyel a hivatalok esetében eljárások lassúságára és bonyolultságára, az aktatologatásra, a felelősség elhárítására, a kiszolgáltatott ügyféllel szembeni hatalmaskodásra és a hasonlókra utalunk. Ugyan ki szereti e merev, az előírásokhoz túlzottan ragaszkodó, kicsinyes, szűk látókörű magatartás bármilyen formáját? Amikor Pál az egyházról beszél, akkor élő, érző szervezetre gondol, ezért használja a test fogalmát, annak életműködésére, szervezettségére gondolva.
Petőfi, amikor 1847 márciusában „Világosságot" kiáltott, nem merte a „nyomoru észtől" kérni, hogy átvilágítson „a másvilágnak fátyolán". A költő tudta, hogy nem „magáért születik az ember". Tulajdonképpen az egyház küldetését fogalmazza ezzel meg: senki sem él önmagának (Róm 14,7).

Hát ez az egyház életének értelme. Hogy a halál fátyolán át is világítson. Arra mutasson, aki uralja, kezében tartja az életet. Minden „adminisztrációja" csak ezt szolgálhatja, segítheti, intézheti, vezetheti, ellenőrizheti, felügyelheti, a szó eredeti értelmében. Ez mutatkozhatna meg az egyház egységében, átláthatóságában, használható adminisztrációja kialakításában, az önigazoló bürokrácia helyett. Egységes számviteli és vizitációs rendszerének felállítása is küldetése betöltése miatt fontos. Hogy ne legyen mag, amely kőre esik, se elkallódott levél, amely a címzetthez nem jut el idejében, vagy kárba veszett gyógyszer, amelyet sohasem kap meg a beteg. Pedig ezt műveli a bürokrácia és a használhatatlan adminisztráció.

Imádkozzunk az egyház küldetését segítő egységes, átlátható és használható adminisztráció kialakításáért! És imádkozzunk az egységes számviteli és vizitációs rendszer felállításáért is!

Enghy Sándor