A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent ifjúsági regény naplóformában mutatja be egy kisiskolás fiúnak és barátainak Isten felé vezető útját a futballon és egy focizó tiszteletesen keresztül. Honnan jött maga az ötlet?
Magam is fociedző vagyok. Óvodás és kisiskolás korú gyerekekkel foglalkozom, így kézenfekvő volt a téma. A tiszteletes szerepe pedig abból fakad, hogy mellettem is mindig volt egy olyan lelkész, aki meghatározó szerepet töltött be az életemben, így P. Tóth Béla, Róka Lajos és Viczián János. Utóbbi hatására indultam el én is a hit útján.
A könyvről tehát el lehet mondani, hogy részben önéletrajzi ihletésű?
Igen. Bizonyos részei valóban a saját gyermekkoromat tükrözik. A saját tapasztalataimat belevonva akartam egyfajta útmutatást adni a gyerekeknek. Útmutatást arról, hogy mik azok a lelki, szellemi és hitbeli tulajdonságok és értékek, amelyek segítségével sikert lehet elérni, teljesen függetlenül a futballozástól. Mik azok a viselkedési formák, amiken áldás van, és melyeken nincs.
Röviden összefoglalva mit szeretne üzenni a könyvvel, nem feltétlenül csak a fiataloknak?
Pál apostol szavai megkönnyítik ezt számomra: „Hirdesd az Igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, biztass teljes türelemmel és tanítással." Úgy vélem, mindenkinek a maga területén kell hirdetnie az Igét. Nekem a foci a területem, itt tudom és itt szeretném hirdetni azt.
Tehát az útmutatás mellett egyfajta példamutatásra is buzdít?
Nagyon fontosnak tartom, hogy minden gyereknek legyen példaképe az életében, aki a szülei mellett megtanítja neki a helyes értékrendet. Minden gyereknek szüksége van egy lelkész típusú emberre, akire felnézhet és kötődhet hozzá valamilyen formában. Egy bölcs emberre, aki tudja őket vezetni, aki megtanítja nekik, hogy mindenben, amit csinálnak, benne kell Istennek lennie, hiszen önmagunkhoz is Istenen keresztül vezet az út. Minden nagy ember és minden nagy focista is, aki valóban nagy sikereket ért el, hisz az Úrban, keresztet vet egy-egy gól után köszönetképpen. Ez is lehet példa a gyerekek előtt, hogy a valódi hívő emberek tevékenységén áldás van. És példa arra is, hogy hittel is lehet focizni, zenélni vagy bármi mást csinálni, a kettő nem zárja ki egymást, sőt, inkább arra tanít, hogy bármit is csinálunk, azt hittel lehet igazán jól csinálni.
A gyerekekhez talán könnyebb is egy-egy olyan dolgon keresztül közelíteni, ami érdekli őket, mint például a foci, és azon keresztül elvezetni őket a hit felé.
Ami örömforrás a gyereknek, például a sport, a zene, abba is bele kell lopni az áldást és Istent. Természetesen nem durván. Annak idején például Viczián János bácsi azt csinálta, hogy behívott minket pingpongozni, meg diszkót tartott minden hétfőn, és akkor nem sokat, csak egy öt percet beszélt Istenről. Majd eltelt egy év, amikor azt mondta, hogy most már csak az maradjon ott, aki arra az öt percre is kíváncsi. A végén ott maradtunk öten, de az az öt ember a mai napig tartja a hitét. Tehát szerintem, ha valamilyen tevékenységgel, akár sport, akár más, összecsődítünk néhány gyereket, és ezeken az alkalmakon szavainkkal, cselekedeteinkkel vagy néha egy-egy mélyebb beszélgetéssel az Úr felé tereljük őket, előbb-utóbb meglesznek azok a kis bárányok, akik ott maradnak.
Várhatjuk, hogy Dinyó története folytatódik?
Igen, mindenképpen. További két részét tervezem a könyvnek, amelyek reménység szerint a következő évre elkészülnek. A második részben Dinyó, azaz Kristóf kamaszkori életét ismerhetjük meg annak minden viharával, kísértéseivel, míg a harmadikban már felnő, és itt ki is fog derülni, hogy végül nagy focista lesz-e belőle. Mindkét részben és a most megjelent első részben is az a fő üzenet, hogy a hit miképpen tudja átsegíteni az embert, a fiatalokat olyan nehéz helyzeteken, mint egy párválasztás vagy a karrier kérdése.
A nagyközönség előtt első alkalommal mutatja be a könyvet a könyvfesztiválon?
Így van. Ez lesz az első helyszín április 21-én, szombaton 14 és 15 óra között, majd június végén, július elején Székesfehérváron is lesz egy bemutató.
A mostani bemutató során mire számíthatnak a gyerekek és a szülők?
Először Szombathy Pállal fogok beszélgetni a könyvről, két színinövendék pedig felolvas majd belőle, ezeken túl azonban tervezünk egy kis freestyle bemutatót is: eljön egy labdazsonglőr, és én magam is be fogok állni játszani.
A fesztivál szervezői szerint idén is a Fogadóban helyet kapó Gyermek(b)irodalom lesz a leglátogatottabb helyszín. Ön mire számít?
Nem tudom igazán, hogy mire számítsak. Természetesen nagyon szeretném, ha minél többen eljönnének az alkalomra, és így még többen kézbe vennék a könyvem. Nagyon örülnék, ha akár kijuthatna a határainkon túlra az ott élő fiatalokhoz is. Tisztában vagyok vele azonban, hogy sajnos nagyon nehéz eljuttatni ma egy könyvet a gyerekekhez. Ezek a regények azok, amelyeket a szülő vesz meg, a szülő pedig azt veszi meg, ami őt érdekli, és úgy adja a gyereknek. Éppen ezért nehéz közvetlenül a gyerekeket megszólítani, hiszen nem ők vásárolnak. Mindenesetre mindenkit nagy szeretettel várok szombaton.
Szabados Orsolya
A cikk a Reformátusok Lapjában jelent meg
A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált április 19-től 22-ig a Millenárison rendezik meg (Bp., II. Kis Rókus u. 16–20.), ahol a Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat a Millenáris Jövő Háza épületének 19-es standján várja az érdeklődőket társkiállítóival, a Harmat Kiadóval, a Luther Kiadóval és a Szent István Társulattal.
Kármán Tibor könyvbemutatója a Fesztiválon: április 21. 14-15 óra között