A hetedszer megszervezett fórum évente más-más témákkal foglalkozik: a fiatalok elmondták már kérdéseiket, véleményüket, visszajelzéseiket többek között a konfirmációval, gyülekezeti munkával, az egyházban létükkel kapcsolatban, amelyekről korábban ajánlásokat is fogalmaztak meg a Zsinatnak. Balázsfalvi-Ábrám Anna, az alkalmat szervező Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője azt mondta, emellett a munka mellett a hálózatépítés is fontos cél az évről évre megújuló közösség tagjai között. A hálózat, emberek hálója az emberhalászat eszköze, erre a feladatra hív el mindenkit az Úr, ahogy Jézus is ezt tette a tanítványokkal. Az a bizonyos elhívott tizenkettő messze nem volt tökéletes, de Jézus meglátta bennük a jót, a lehetőséget, ahogy bennünk is látja azt, amivel példákká lehetünk környezetünkben az ő dicsőségére.
A találkozó pénteki napján a résztvevők arról gondolkoztak, mire hívta őket személy szerint Jézus, milyen egyéni ajándékaik vannak, szívvel, kézzel vagy aggyal szolgálják-e leginkább az Urat. A csoportvezetők még másnap is meghatva emlékeztek vissza egy-egy személyes bizonyságtételre: amikor valaki arról beszélt, hogy általa az Úr leginkább vigasztalni szokott másokat, vagy éppen arra vágyik, hogy az emberkereskedelem ellen harcoljon.
Szombaton Czikó Györgyi, a Károli-egyetem teológus hallgatója arról beszélt az 1Tim 4,12 alapján, hogyan lehetnek a ZSIF résztvevői példák a saját iskolai, egyetemi, gyülekezeti közösségükben az életük minden területén: beszédükben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta erkölcsben. A nap első felében arról osztották meg tapasztalataikat, ötleteiket, milyen a jó ifjúsági munka a gyülekezetekben, az iskolákban, az egyetemeken, illetve országosan.
A ZSIF résztvevői szerint a jó ifjúsági munka jellemzője a közvetlenség és a bizonyságtétel, az elfogadó légkör. Mindannyiuknak fontos a hitükben a megtapasztalás, az önvizsgálat lehetősége, a bűnbocsánat átélése, Isten dicsőítése, a közösségi élmény, és egyre inkább igénylik a személyes meghallgatást, lelkigondozást. Sokan közülük résztvevői az évek óta megtartott országos ifjúsági missziói alkalmaknak: a Kárpát-medencei református imaéjjelnek, a Csillagpontnak, az SDG Tájoló zarándoklatának vagy az ifjúsági iroda vezetőképzőjének. Sokuk gyermektáborok résztvevőjéből nőtt előbb segítővé, majd vezetővé, táborszervezővé. Az ifjúsági missziót tekintve elsősorban közösségi alkalmakban, regionális találkozókban gondolkodnak, amelyekhez elengedhetetlennek tartják a szervezettséget, az anyagi hátteret és a Kárpát-medencei szintű kapcsolatokat. Örömmel szerveznek lelki alkalmakat és vesznek rajtuk részt, azonban fontos nekik, hogy ezeknek legyen tétje, tartalma, mélysége – ha az iskolai egyházi alkalmak felületesek, rutinszerűek, az elidegeníti őket a gyülekezettől, a gyülekezeti ifjúsági élettől is. Támogatnák, hogy az egyházi iskolák törekedjenek minél több kötetlen programot, például a Szólj be egy papnak mintájára vitaesteket szervezni. Volt közöttük, aki azt tapasztalta, hogy a nem egyházi iskolákban akadályozott a hit megélése, nehezebb oda bejutni az evangéliummal – a világi iskolákban lévő hívő fiataloknak tehát fokozottan dolguk imádkozni diáktársaikért, és bátran beszélni nekik hitükről.
A fiatalok keresik a lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak az egyház életébe, szolgálatába akár a gyülekezetekben, akár iskolai közösségükben, akár az országos ifjúsági misszióba az ifjúsági szervezetek és az ifjúsági iroda változatos programjain keresztül. Ezt segítették azok a műhelybeszélgetések, amelyeken a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, a Református Fiatalok Szövetsége, a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom, illetve az országos ifjúsági missziót koordináló Zsinati Ifjúsági Iroda mutatta be programjait az érdeklődőknek.
Bagdán Zsuzsanna / Reformátusok Lapja, fotó: Kalocsai Richárd