IVK – egy olyan rövidítés, amit érdemes megjegyezni, mert egyre többször hallhatjuk gyülekezetinkben és a fiatalok között. Bár teljes nevén ez az ifjúságivezető képzést jelenti, az a tapasztalat, hogy az érintettek inkább ezzel a három betűvel említik – amit a program egyik résztvevője mosolyogva így magyaráz: egyszerűen nincs idő mindig kimondani. Arra azonban a jelek szerint több száz fiatalnak van, hogy március utolsó hétvégéjét Budapesten töltsék és még több ismeretet szerezzenek szolgálati területükről.

Az IVK lényege röviden így foglalható össze: a fiatalok támogatása a hitük elmélyülésében és abban, hogy másokat is kísérni tudjanak ezen az úton. Az Ifjúságépítők elnevezésű, fiatal lelkipásztorokból álló közösség ennek jegyében harmadszorra szervezte meg az ifjúsági vezetők képzését, ahol a résztvevők a főelőadásokon túl több program közül is választhatnak. A különleges alkalomra a szervezők az ország minden területéről várták azokat régi, új, önkéntes vagy főállású munkatársakat, akiknek fontos a fiatalok között végzett szolgálat.

Megkeresni és elhívni

Ez a rendezvény egy nagyobb koncepcióba is tökéletesen illik, ugyanis a Zsinati Ifjúsági Iroda kiemelt célja a fiatalok között végzett munka támogatása és az is, hogy tizenöt éven belül minden ifjúsági csoport egy képzett ifjúsági vezetőhöz tartozzon – ebben olyan partnerek segítségére számítanak, mint az Ifjúságépítők csapata.

„Sokszor azt mondják, hogy a fiatalok a jövő egyháza, de ez nem igaz: ők már a jelen egyháza – velünk együtt. Ők is ugyanúgy Krisztushoz tartoznak, mint bármelyik felnőtt gyülekezeti tagunk” – vallja Bedekovics Péter, az Ifjúsági Iroda vezetője, aki egyetemi lelkészként is jól látja, mennyire fontos a kamaszok között végzett szolgálat. Mint mondja, ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően zajlik fókuszváltás az Ifjúsági Irodában is, munkatársaival folyamatosan keresik azokat az utakat, melyeken keresztül még inkább támogatni tudják a vezetőket és a vezetővé válni vágyókat.

A Zsinati Ifjúsági Iroda és partnerszervezetei Ifivezető Képzése egy Krisztusközpontú képzési rendszer, melynek célja, hogy a keresztyén ifimunkában résztvevő összes szolgáló szakmai és lelki háttere, valamint központja legyen.

„Az ifimunka azért fontos, mert segítenünk kell a fiataljainkat Krisztushoz találni. Azonban őket saját közegükben és kultúrájukban kell megkeresnünk, ezért nemcsak hívogatnunk kell őket, hanem gyülekezetként is közelebb menni hozzájuk és melléjük állnunk – ehhez pedig kellenek a fiatal vezetők, akik könnyebben meg tudják szólítani őket” – hangsúlyozza Bedekovics Péter. Az irodavezető szerint ezért fontos, hogy az IVK területén belül is több lehetőségük legyen: inspirációt adó konferencia, mint a gazdagréti hétvége, ahol rengeteg program közül választhatnak; és olyan, több alkalomból álló képzés, ahol a vezetéshez szükséges alapkészségeket sajátíthatják el a fiatalok.

„Ezeken a képzéseken megtanulhatják, hogy a jó vezető elsősorban vezetett, aki képes hátra lépni és nem a saját feje után menni, hanem az Úrra figyelni – teszi hozzá.  – El kell dönteniük, mik szeretnének lenni: vezetők, akiket megdicsérnek, mert feladatokat vállalnak vagy olyan gyülekezeti tagok, akik azokért vannak, akiket vezetnek. Azt tanácsolom, a leendő vezetőink bátran legyenek vezetettek és merjenek valóban odafigyelni azokra, akiket vezetnek.”

Képviselni a legfontosabbat

Kapitány Flóra, a Budai Református Egyházközség lelkésze programkoordinátorként segítette az IVK szervezését, kérésünkre pedig elmeséli, hogy évekkel ezelőtt néhány teológustársával indították az Ifi Channel elnevezésű hálózatot, amin keresztül havonta találkoznak és támogatják egymást – ebből nőtte ki magát a vezetőképzés gondolata. „Egyre inkább éreztük, hogy ilyen szupervízióra és közös imádságra nemcsak nekünk lenne szükségünk, hanem mindenkinek, aki fiatalokkal foglalkozik. Észrevettük, hogy erre van igény, megpróbáltunk kilépni a megszokottból és most itt vagyunk több száz fiatallal együtt” – magyarázza a lelkipásztor. A koordinátor számára a szervezés alatti felmérések és a tavalyi visszajelzések is fontosak voltak: mindegyik megerősítette benne, mennyire fontosak az ilyen találkozások.

„Lelkészként sokszor nem is vezetőként gondolok magamra, inkább együttműködő közösségben szeretek jelen lenni, de azt tartom a legfontosabbnak, hogy jó vezetői minták vannak előttem – teszi hozzá Kapitány Flóra. Mint mondja, egyházunkban sokszor hangsúlyos a hierarchia, de programjaikon nagyon figyelnek rá, hogy a résztvevők a szervezőkhöz is bármikor személyesen fordulhassanak kérdéseikkel és kéréseikkel. „Isten szemében mind ugyanolyan értékesek vagyunk – de komoly felelősség, ha az Ő országát építve lehetünk vezetők. Mi mindig Istent képviseljük és neki számolunk el tetteinkkel, én pedig azt szeretném ezekkel a tettekkel megmutatni, hogy Isten szeret – folytatja a lelkész. – Vannak kereteink és szabályaink, de az alap ez a szeretet, ami megtartja a vezetőket és a vezetetteket.”

Közös felelősségünk

„A mi felelősségünk, hogy ne az utolsókként gondoljunk fiataljainkra, hanem velünk egyenlő gyülekezeti tagokként” – mondja Ablonczy Áron gazdagréti lelkipásztor a fiatalok egyházban betöltött szerepéről. A főszervező azt vallja, a fiatalok maguk a jövő, de ahhoz, hogy megmaradjanak egyházunkban, szükségük van találkozási lehetőségekre és képzéseke. „Fontos, hogy stratégiai pontként is figyeljünk rájuk, de ez csak egy emberi gondolat. Még fontosabb, hogy a Bibliában is azt látjuk, hogy hív el Jézus tanítványának szinte kamaszokat is” – magyarázza a lelkész, majd hozzáteszi: különböző kutatások is igazolják, hogy a fiatalok egyre inkább szeretnek vezető szerepet vállani. „Ezt látom a saját környezetemben is, vannak, akiket egyszerűen követnek a többiek, de olyan is, akit tudatosan kérünk fel, ő pedig szívesen vállalja a szolgálatot, élvezi a felelősséget és olyan ajándékokra talál saját magában, amiket korábban nem vett észre” – idézi fel.

Ablonczy Áron hangsúlyozza, nemcsak 25-30 évesen lehet valaki vezető, hanem már tinédzserként is – ehhez azonban fel kell készíteni őket. E gondolatok alapján kezdték el saját képzésüket is néhány évvel ezelőtt, és bár eredetileg csak saját ifivezetőiknek szerettek volna segítséget nyújtani, hamar kiderült, hogy erre igény lenne a környező gyülekezetekben is, így mára több százan érdeklődnek másfélnapos képzésük iránt. „Előttem is vannak példaképek, de sokszor túlidealizáljuk a vezetőket. Szerintem nincs olyan, hogy »a jó vezető«, hiszen a bibliai hithősök is sokszor elbuktak, követtek el hibákat, de ettől ők még hitünk hősei – folytatja. – Azt szeretnénk megmutatni, hogy a jó vezető alázatos saját vezetőjével, vagyis Istennel szemben. És akkor marad jó vezető, ha időről időre Őt kérdezi.” Ez azonban nagy kihívás a vezetői szolgálatban, mert minél jobban végzi valaki a feladatait, annál többet bíznak rá, így pedig háttérbe szorulhat az imádság – a képzéssel az ilyen eshetőségekre is próbálják felkészíteni a fiatalokat.

„Előttem is példa az a tizenéves fiatalom, aki nem elsősorban a közösség miatt jön el hétről hétre, hanem mert kérdései vannak; mert szeretne imádkozni és dicsőíteni Istent. Jó látni, hogy ilyen szív dobog a fiataljainkban” – mondja a lelkész, de azt hozzáteszi, ahhoz, hogy ezek a fiatalok ne csak most legyenek közöttünk, hanem a jövő egyházává is válhassanak, mindkét oldalon nagy a felelősség: „Ne azt érezzük, hogy ők majd mindent megcsinálnak, és ne rakjunk rájuk minden, olykor alantas munkát! A fiatalok pedig ne az állandó ingereket keressék, hanem merjenek elcsendesedni és a közösség tagjává válni”. Ablonczy Áron szerint ebben minden lelkész és gyülekezeti tag segíthet: „Hirdessük a tiszta evangéliumot és imádkozzunk értük! Amikor ez megérinti őket, akkor eljönnek hozzánk és az evangélium mozgatja majd tetteiket.”

Az IVK-t is ez a lelkület tölti be, és bár egy ennyire színes hétvége nem mondható átlagosnak, a szervezők azt mondják, az ilyen alkalmakkor érdemes kiszakadni a hétköznapokból. A cél elsősorban, hogy a fiatalok találkozhassanak és kapcsolatok épülhessenek közöttük, amiknek hála nehezebb időszakokban számíthatnak majd egymásra. „Lelki megújulásra vágyunk, ezért imádkozunk és programjaink központjában Jézus Krisztus áll – foglalja össze Ablonczy Áron. – A résztvevők ilyenkor kicsit kiléphetnek az otthoni környezetből, mert ilyenkor nem nekik kell szolgálniuk, hanem feléjük szolgálnak – így feltöltődve térhetnek vissza gyülekezeteikbe.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Sebestyén László