„Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked… (Jn 19,11)

Augusztus huszadikán megtelt a sajtó azokkal a beszédekkel, amelyek gyakran érintették az államalapítás témáját. Érdekes összefüggésként jelent meg ezzel kapcsolatban sokszor az istváni örökség és a keresztyénség. Mi, reformátusok tudjuk, hogy miről van szó: a kereszt útjáról, a krisztusi gyökerekről, arról, ami közösséget, egyházat formál, és megmaradást és sajátos értékrendet jelent. Országnak, világnak, politikának, kultúrának. Tehát nem tudunk elvonatkoztatni saját államunk alapításához kapcsolódva sem attól, ami Jézus küldetésében megjelent.

A mindenkori államnak megvannak a maga hívei és kritikusai. Sokszor az dönti el, melyik oldalon állunk, hogy mekkorát szakíthatunk a hatalomból, hogy élvezői vagyunk-e, vagy áldozatai. Könnyű annak, aki közel van a tűzhöz és melegszik, de mi van azzal, aki fázik, sőt megfagy?

Jézus nem a pecsenyéjét sütögette a hatalom tüzénél, hanem meghalt azért, hogy másoknak haszna legyen, és ez szeretetben, boldogságban, békességben kézzelfogható is legyen. Ebben az akkori állam segített neki azzal a hatalommal, amely felülről adatott. Eszköze volt a hatalomnak, hogy végül az élet diadalmaskodjon a halál felett. Ennek is megvolt a maga eszköze. Mint annak is, hogy a szeretet győzzön a gyűlölet erői fölött.

Mert hát ez a felülről adatott hatalom célja hosszú távon. Még akkor is, ha ezt olyan nehéz elismerni. Jézusnak sem volt könnyű ezt megtennie. De a felülről adatott hatalmat semmi nem tudta meggátolni abban, hogy általa az emberfia az Isten Fia maradjon, és ne vetkőzzön ki önmagából, megtartva az Isten által védett életet értékeivel együtt a halál és gonosz hatalma ellenére is.

Adjunk hálát a krisztusi értékek elveinek jeleiért az állammal való kapcsolattartás területén!

Könyörögjünk azért az államhatalomért, mely tudja, hogy hatalma felülről adatott, szolgálatra!

Imádkozzunk vezetőinkért, hogy a krisztusi elveket tartsák szem előtt saját érvényesülésük árán is!

Enghy Sándor