– A feladat, amit kaptam, misszió, és ezzel így van minden munkatársam is. Célunk kettős: egyrészt a fenyegetett, hátrányosan megkülönböztetett, illetve népirtásnak kitett keresztény közösségek támogatása, másrészt pedig az ő ügyük felkarolása, hogy felemeljük a szavunkat a diplomácia színterein – mondja Azbej Tristan, amikor az általa vezetett üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság feladatáról kérdezzük.

– Milyen konkrét vállalásokkal kezdtek hozzá ehhez a szép és nagy feladathoz?

– Miután nem volt előttünk semmilyen példa, amit követni lehetett volna, ezért minden eszközrendszer, amit használunk, kísérleti. Nevezzük egy olyan kísérletnek, amit nem lehet elbukni, mert a tét emberéletek sokasága. Vállalások helyett ezért inkább a szükség vezérel minket: egyszerűen életeket akarunk menteni, illetve a magunk szerény eszközeivel szeretnénk hozzájárulni a közel-keleti, afrikai és más régiókban élő, fenyegetett keresztény közösségek megmaradásához.  Ennek megfelelően az első programjaink humanitárius gyorssegélyek voltak a Közel-Keleten maradt, belső menekülteknek, a támogatások második hulláma pedig a helyben maradást és a visszatérést igyekszik lehetővé tenni a keresztények számára.

„A számok azt mutatják, hogy a kereszténység a leginkább üldözött vallás a világon, öt ember közül, akiket hitükért üldöznek, négy keresztény. Ehhez képest a világ nem vesz tudomást a problémáról.” A helyettes államtitkár szerint ezt felismerve döntött úgy Magyarország kormánya, hogy – a világon elsőként – kormányzati szinten foglalkozik a kérdéssel. Az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárságot 2016 októberében hozták létre az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül.

– Hogyan vonná meg az elmúlt másfél év mérlegét?

– Programjainkkal több tízezer ember helyben maradásához járultunk hozzá. Iraki, szíriai és libanoni menekülttáborokban emberibb életkörülményeket biztosítottunk, így meghosszabbítva azt az időszakot, amíg az ott élők türelemmel várnak, hogy visszatérhessenek otthonaikba. Az újjáépítési támogatások legszebb példája az észak-iraki Tell-Aszkuf. Ezen a Moszulhoz közeli településen 1300 keresztény család élt, mielőtt 2014-ben elfoglalta az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorszervezet. Az elhúzódó harcokat nagyon megszenvedte a település, több száz épületet romboltak le. Magyarország támogatásával sikerült újjáépíteni, mostanra már 1000 keresztény család visszatért. Többen követték is a mi példánkat, így az amerikai Knights of Columbus segélyszervezet a Ninivei fennsík egy másik, néhány ezer lakosú településének újjáépítését vállalta.

– A nagy múltú, hollandiai gyökerű, üldözött keresztyénekkel foglalkozó világszervezet, az Open Doors idei listáján Irak a 8., Szíria pedig csak a 13. legveszélyesebb ország. Mi indokolja mégis a közel-keleti fókuszt?

–  Nagyon fontos, hogy ott segítünk, ahol tudunk. Erőforrásainkat, erősségeinket és korlátainkat is figyelembe véve határozzuk meg a támogatás helyszínét és mértékét. Vannak korlátaink diplomáciai és katonai téren is. Közel-Keleten és Közép-Afrikában tudjuk a lehető legtöbb embert megmenteni, a legtöbb és leghatékonyabb segítséget nyújtani.

– Mi a listavezető országokkal kapcsolatos célkitűzése az államtitkárságnak?

–Míg a keresztényüldözés szégyenlistáján Észak-Korea az első helyen áll, reálisan nézve Magyarországnak nincs eszköze rákényszeríteni az ottani rezsimet, hogy ne ítéljenek halálra valakit a Biblia birtoklásáért. Más országokban az iszlám törvénykezés, a saría súlyosan diszkriminálja a keresztényeket vallásgyakorlásukban. Ezeket az országokat se kényszeríthetjük frontálisan, az csak súlyosbítana a helyi keresztény közösségek helyzetén. Védelmükben nemzetközi színtéren igyekszünk fellépni: azért vagyunk nagyon aktívak az Egyesült Nemzetek Szervezetében (ENSZ), egyre aktívabbak az Európai Unióban és azért kezdtünk tárgyalásokba a Hágai Nemzetközi Bírósággal, hogy lépjenek fel világszerte a jogaikban korlátozott, fenyegetett keresztények védelmében.

– Mennyire sikeres ez a fajta érdekképviselet?

– Ezen a téren sajnos nagy áttörésről nem számolhatok be. Azt kell mondjam, a nyugati országok kormányai és a nemzetközi szervezetek restek elismerni a keresztényeket sújtó világméretű humanitárius katasztrófát, és azt, hogy ez a helyzet azonnali cselekvést igényel. Viszont reményekre okot adó tárgyalások zajlanak a Visegrádi Négyek között, különösen Lengyelországgal, akikkel közösen tervezünk fellépni az ENSZ emberi jogi tanácsának ülésén. Illetve egy sikerről mégis beszámolhatok ezen a téren: az Amerikai Egyesült Államok (USA) kormányzata már egy éve elismerően nyilatkozott a munkánkról, azóta pedig Mike Pence alelnök bejelentette, hogy az USA várhatóan még idén indít egy, kifejezetten az üldözött keresztényeket támogató kormányzati programot, melynek alapvetései megegyeznek a mieinkkel.

Az üldözött keresztények megsegítésének alapelvei:

1. Őszinte párbeszéd. „Közvetlenül tárgyalunk az érintett közösségek vezetőivel, számos utazást tettünk a válságrégiókba, hogy személyesen tájékozódjunk és megkérdezzük őket, miben kérnek segítséget. Emellett meghívjuk őket Magyarországra és nyilvánosságot biztosítunk nekik, hogy beszámolhassanak a világnak közösségeik megpróbáltatásairól.”

2. Közvetlen támogatás. „Nagyon sok jószándékú adományozó felajánlása nem hasznosul, mert azt olyan szervezetekre bízza, amelyek adminisztrációs költségeket számolnak fel, nem követhető pontosan, kihez kerül a támogatás, vagy esetleg a helyi kormányzatok csak az adományok aránytalanul kis részét juttatják el a keresztény kisebbségnek. Mi az érintett egyházakkal építünk partnerkapcsolatokat, így gondoskodunk arról, hogy adományainkat teljes mértékben arra költsék, amire szükség van a rászoruló közösségekben.”

3. Segítség a helyben maradáshoz. „A visszajelzésekből az derült ki, hogy ezek az emberek szeretnének szülőföldjükön boldogulni. Az aleppói melkita érsek decemberi budapesti látogatásán elmondta: ha tovább folytatódik az elvándorlás a régióból, az megpecsételi a közel-keleti keresztény közösségek sorsát. Ezért programjainkkal ahhoz igyekszünk hozzájárulni, hogy helyben maradva élhessenek teljes életet.”

– Az újjáépítésen túl hogyan segítik a közel-keleti keresztények helyben maradását?

– Az elmúlt 15 év megtizedelte, sőt töredékére csökkentette a szíriai és iraki keresztények lélekszámát. Szíriában óvatos becslések szerint 2-ről 1 millióra csökkent a lélekszámuk, Irakban pedig, 1,5 millióról 300 ezerre. A helyben maradt keresztények jelentős része is belső menekültként él. Irakban a legfontosabb belső menekülttáborok Erbílben találhatóak. Családok ezrei évek óta, mióta az Iszlám Állam elűzte őket otthonaikból, nyomorúságos körülmények között, 9 négyzetméteres konténerekben élnek, egészen lélekölő és embertelen körülmények között. A ninivei régióban 13 ezer épületet kellene újjáépíteni, ami időbe telik. Ahogy fogy a türelem, úgy kényszerülnek arra, hogy elhagyják Irakot és a Közel-Keletet. Úgy próbáljuk számukra elviselhetőbbé tenni az életet, hogy az erbíli kórházat gyógyszerekkel támogattuk, illetve iskolát is építettünk a menekült gyerekeknek.

– Decemberi látogatásunkkor azt tapasztaltuk, hogy a szíriai reformátusok jelentős hangsúlyt fektetnek a keresztyének és a muszlimok együttélésének javítására. Szempont ez az államtitkárság programjaiban?

– Miközben sok elismerés éri és példaként tekintenek a munkánkra, érnek minket kritikák, mondván: diszkrimináció csak a keresztény kisebbséget támogatni, vagy hogy ez visszatetszést vált ki a többségi társadalmak szemében. Ezzel szemben a valóság az, hogy mi a keresztény közösségeken keresztül az egész térséget támogatjuk. Első programjaink indulásakor feltételként akartuk megszabni, hogy a támogatásokból nem lehet kizárni a más vallású embereket, de hamar rájöttünk, hogy erre nincs szükség, mert a helyi keresztény vezetők is pontosan így gondolják ezt. Nyugati szervezetek, kormányok konferenciákat szerveznek a vallásközi párbeszédről, ezzel szemben nekünk a vallásközi párbeszédünk a következő: lehetővé tenni az ott élő keresztényeknek, hogy jobbá, elviselhetőbbé tegyék az életet a más vallású emberek számára is.

– Mi történik, ha neadj’ Isten mégis olyan helyzet áll elő, hogy ellehetetlenül a szülőföldön maradásuk?

– Már a mostani egy olyan világméretű válsághelyzet, ami nemzetközi összefogásért kiált, és ha ez a pesszimista szcenárió bekövetkezne, ennek a katasztrófának a kezelése a mi támogatáspolitikánkon messze túlmutatna. Még inkább globális összefogásra lenne szükség, mert egész generációnkat terhelné, hogy tétlenül nézzük végig, ahogy a kereszténység eltűnik kétezer éves bölcsőjéből. Mi azon dolgozunk, hogy ez semmiképp se fordulhasson elő, de most a nagyon is égető jelennel tudunk foglalkozni.

– A helyettes államtitkárság létrejöttekor Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az egyházak segítségét is kérte. Mik az együttműködés lehetőségei?

– A legkézenfekvőbb az erbíli katolikus kórházhoz hasonló támogatási programok esetleges közös finanszírozása, de említhetném segélyszervezeteik tevékenységét és a nemzetközi egyházi szervezetek, például az Európai Egyházak Konferenciájának munkáját, emellett pedig nagyon fontosak azok az információk, amelyek az egyházak helyi kapcsolatain keresztül érkeznek hozzánk az érintett régiókból. Most mégis a Kárpátaljai Református Egyház üzenetértékű adománygyűjtését szeretném ismertetni.

– Miért?

– Zán Fábián Sándor püspök úr még szeptemberben keresett meg minket azzal, hogy a családi napjukon adományokat gyűjtöttek, amivel szeretnék, ha közel-keleti keresztényeket támogatnánk. A legnehezebb helyzetben lévő magyar közösség, amelyik megsegítésére az anyaországiak szoktak gyűjteni, ennyire nagylelkű adományát mi olyan gesztusként értelmeztük, ami a pénz összegénél is többet jelent, ezért lehetővé tettük, hogy személyesen adják át. Taracközi Ferenc lelkész úr a sokat szenvedett Karakos város szír katolikus püspökének adta oda az adományokat, melyet szerényen „az özvegyasszony két fillérjének” nevezett. Ez rengeteget jelentett az üldözött keresztény közösségnek, ahogy az a tudat is, hogy egyáltalán törődnek velük. Számomra pedig megerősítés, hogy a mi munkánk össznemzeti, felekezetek fölött álló ügy. A történet külön szépsége, hogy a reformáció 500. évében katolikus hívekhez érkezett segítség a reformátusoktól.

Az özvegyasszony két fillérje
„Jézus pedig leült a templomi persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Márk evangéliuma 12,42-44)

– A támogatott egyházak zöme katolikus és ortodox, viszont szinte alig találunk közöttük protestánsokat.

– Ennek két oka van: egyrészt lélekszámban ők alkotják a legnagyobb keresztény közösséget ebben a térségben, másrészt a hierarchikus szerveződésük miatt általában náluk van meg az az apparátus, ami képes ezeket a támogatásokat fogadni és célba juttatni. De az együttérzésünk nem áll meg ezeknél a felekezeteknél. Párbeszéd alakult ki a kisebb lélekszámú, de számunkra ugyanannyira fontos protestáns testvérekkel is, és keressük a lehetőségeket, hogyan tudjuk ezeket közösségeket támogatni. Jelen állás szerint bejelenteni még nem tudok semmit, de jó reménységünk van arra, hogy a közép-afrikai régióban is tudunk támogatási programot indítani, ahol jelentős anglikán és evangelikál közösségek vannak.

– Bár családja évszázadok óta Magyarországon él, büszkén mesél örmény gyökereiről. Nyomon követi a hazájából száz éve elüldözött, Szíriában új otthonra talált, s most ismét veszélybe került örmény közösségek életét?

– Az Ifjúsági Keresztény Szövetség alelnökeként végzett korábbi munka és a négy éves szentföldi külszolgálat mellett ez a kulturális örökség is egy fontos kapocs, ami engem személyesen az üldözött keresztény közösségekhez köt. A szíriai örmények sorsa az összes keresztény sorsához kapcsolódik. A Kereszt-tűzben című kiállításunk első darabját, az ISIS vandál terroristái által kilyuggatott szentségtartó láda egy darabját is a szíriai örmény keresztényektől kaptuk. Egyelőre csak a katolikusokkal és az ortodoxokkal tartjuk a kapcsolatot, de tudom, hogy örmény és arab reformátusok is élnek a térségben. A Magyarországi Református Egyház Külügyi Irodájával elkezdtük a közös gondolkodást arról, hogy együttérzésünk kifejezése mellett milyen kézzelfogható és hatásos programokkal tudnánk segíteni a szíriai protestánsoknak. Konkrétumok még nincsenek, de a szándék megvan bennünk. 

Feke György, fotó: Vargosz