Karácsony, a közhely

2009. december 22., kedd

 

Egy, a közelmúltban megjelent reprezentatív online felmérés tanúsága szerint Ausztriában jelentősen romlott a karácsony megítélése. A válaszadók úgy gondolják, hogy az advent alkalmatlanná vált a pihenésre, gyakoribbak a családon belüli feszültségek, és a karácsony központi üzenete az ajándékozás lett. Nagyon sokan legszívesebben egy vidéki üdülőhelyre menekülnének a karácsony elől, mondván: értelmét veszette az ünnep. Nem is tudják, hogy már milyen régen.

alt

 

Pedig megint nincs szó másról, csak egy végtelenül egyszerű hangsúlyeltolódásról. Mintha Isten nyelvét épp olyan akcentussal tudnánk csak beszélni, ami érthetetlenné teszi, amit az Úr mondani akar nekünk. Így szól a közhelyessé vált definíció: a karácsony a szeretet ünnepe. Valóban az – de nem az emberi szereteté. Vagy ha igen, akkor nem szabad csodálkoznunk, hogy a karácsony konfliktuózus, anyagias és önző ünneppé vált. Nemrég a közhelyekről, a modorosságról és a nyelvi divatokról olvastam. Ezek egy folyamat egymást követő szakaszai, egy természetes, de igen kellemetlen nyelvi történés állomásai. Annyi az egész, hogy az emberi szavak, kifejezések is – mint az alkalomhoz illő ruhák –porronggyá kopnak, ha túl sokat használják őket.

Az, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, csak félig tévedés – mert valójában az Isten megmentő szeretetére kellene emlékeznünk ilyenkor. De ahogy a kifejezésről a nem megfelelő használatban leszakadt Isten neve, úgy vesztette el az értelmét az ünnep. Díszesen csomagolt doboz lett, amely teljesen üres.

Divat mostanában a karácsonyról negatív hangnemben beszélni, kárhoztatni a fogyasztói társadalmat; divat kimondani, hogy utálom a karácsonyt, mert sekélyes és tartalmatlan ünnep – és lassan a szeretet ünnepe közhelyét felváltja ez: a karácsony a látszat- vagy kényszerszeretet ünnepe. S ez valóban tragikus: ugyanis a közhelyek csak arra valók, hogy se kimondóiknak, se meghallóiknak ne kelljen a lényegen elgondolkodniuk, csak megrántaniuk a vállukat, vagy sóhajozva bólogatni. Pedig ezen – mármint a jászolbölcső misztériumán – mégiscsak illene elgondolkodni. Mert ha a karácsony valóban az Isten szeretetének ünnepe lenne, akkor kötve hiszem, hogy bárki is utálná. Hogy bárkit idegbeteggé tenne az, hogy a világ Teremtője őt mindennél jobban szereti.

Láthatjuk: az emberi szavak kiürülnek. Így pedig lassan értékét veszti velük együtt mindaz, amit próbáltunk megnevezni. A karácsonyt csak az mentheti meg, ha működésbe lép a története. Ha megszólal az Isten élő szava, ami Krisztusban testté lett. De nem elég csak hagyni megszólalni ezt a történetet, hanem kérnünk és akarnunk kell, hogy újra megtörténjen Krisztus által bennünk. A szívünk barlangjában tolongó, zajos, goromba gondolat-zarándokainkat legalább erre az időre kérjük meg, hogy távozzanak – nehogy csak eddig jusson el bennünk a kétezer éves történet: „Nem jutott számukra hely…”

 

Bagdán Zsuzsanna

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.