„Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!" (Préd 1,2) Háromszáz fiatal nem vette komolyan Salamon szavait, s mégis Siófokon töltötte február első hétvégéjét. Cserébe megismerkedhettek a Prédikátor könyvének mondanivalójával, felfrissülhettek két egyetemi félév között, s mindez talán nem volt hiábavaló.
Új főtitkárral folytatja misszióját a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ). Járay Márton – kilencévi szolgálat után – idén február elején, a szervezet szokásos téli táborában adta át Bayer Áronnak a vezetést.
Ki is ez a Jézus? Sokat beszélünk róla, halljuk a nevét a templomban, aluljárókban, kocsmában, mindenhol. De hogyan ismerhetjük meg Őt jobban? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) 2014-es programja. A Márk-projekt célja, hogy az egyetemisták személyesen beszélgessenek nem hívő barátaikkal a bennük felmerülő kérdésekről, a hazánk legnagyobb egyetemi missziós szervezete által kiadott Márk evangéliuma és a hozzá tartozó bibliatanulmányozós füzet segítségével.
„Nekem nagy élmény volt, hogy virrasztottunk" – mondja Eszter, miközben a villamosra várunk. „Az elején kényelmetlenül éreztem magam, de aztán – folytatja – az éjszaka közepén átfordult bennem valami, s onnantól kezdve tudtam, hogy jó helyen vagyok." Szombat, hajnali öt óra van, még sötétbe burkolózik Budapest. A Móriczon az orrunk előtt megy el a 19-es villamos, mi meg ott maradunk a megállóban, imaéjjeles élményeinkkel együtt.
„Tudjuk-e igazán, miért szép az igazság? Lenyűgöz-e minket az igazság?" – kérdezte Hamar Dávid a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) idei apologetikai táborának első estéjén. „Legyen a Grund eszköz ennek tanulásában, hisz Krisztusért érdemes tanulni!" – kívánta a résztvevőknek.
Húsvétvasárnap hajnalban ezerhétszáz egyetemista a címbeli kiáltásra kezdett el futni a győri Széchenyi István Egyetem sportcsarnokába. Előttem egy spanyol lány futott, és hangosan ujjongott az anyanyelvén. Nem értettem mit mond, de telve volt örömmel a hangja. Tocsogtunk a tócsákban, de rendíthetetlenül futottunk. Aztán odaértünk.