BIZALOM ÉS BIZALMATLANSÁG Cím: Bizalom és bizalmatlanság. Elhangzott: Balatonszárszón, 2009. november 20-án, a Zsinat záró istentiszteletén, Kálvin Genfi liturgiája alapján, úrvacsorai közösséggel. Igehirdető: Steinbach József. Lekció: 2Korinthus 1,15-24: (15) Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben.(16) Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. (17) Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az „igen” egyszersmind „nem” is? (18) Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. (19) Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett „igen”- né is meg „nem”- mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. (20) Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. (21) Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. (22) Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. (23) Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. (24) Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben. Textus: 2Korinthus 1,19b.: „az „igen” valósult meg őbenne.” Kedves Testvérek! Beiktatási ünnepségen évtizedekkel ezelőtt a köszöntések során, amikor bátorító szavak, és bíztató igék hangzanak el, egy nyugdíjas lelkipásztor ekképpen köszöntötte a beiktatott lelkipásztort: Nagytiszteletű Úr, nem érdemes szolgálni, az emberek hálátlanok, vigyázz mindenkivel! Egy megfáradt lelkipásztor panasza ez a bizalmatlanságról. Textusunk is bizalomról és bizalmatlanságról, igenről és nemről szól. Hemzsegnek ezek a kifejezések a mai igében. A bizalmatlanság annyit jelent, hogy nemet mondok a másikra, és igent mondok magamra. Pál apostol és a korinthusi gyülekezet között bizalmatlanná lett a viszony. ezt a bizalmatlanságot elmélyítette az, hogy az Apostol megígérte, hogy meglátogatja őket, és ez az utazás elmaradt. Pál a mi igében részletesen elénk tárja útitervét: azt, hogy Efézusból hajóval szándékozott Korinthusba, majd onnan Macedóniába menni, hogy meglátogassa a környező gyülekezeteket (Thesszalonika, Bérea, Philippi), aztán visszatérjen újból Korinthusba, bízva abban, hogy rendezett viszonyokat hagyva maga mögött, indulhat el a korinthusiak adományával Jeruzsálembe. Erre az utazásra azonban nem került sor. Nemcsak azért, mert a körülmények nem tették lehetővé, hanem, mert Pálban sem rendeződtek el a korinthusiak és közte történt események, e miatt még szomorú volt, és nem akarta a korinthusiakat még jobban megszomorítani; az sem dőlt még el benne, hogy hogyan kezelje a problémát (bottal vagy szelíd lélekkel); illetve volt egy konkrét személy, aki nagyon megbántotta Korinthusban, erről beszél a második fejezetben, és a neki való megbocsátással is küzdött még az Apostol. A korinthusiak azonban a látogatás elmaradása miatt még bizalmatlanabbak lettek az Apostollal szemben. A bizalom még inkább megrendült, azt vetették az Apostol szemére, hogy könnyelmű emberi módon tervez, igen, egyben nem is. Sőt, egyesek azzal vádolták, hogy megbántott, sőt megkárosít, megcsalt embereket (7,2); hogy szemben alázatos, távolról kemény; hogy test szerint él és dicsekszik, noha testi megjelenésében erőtlen, beszéde szánalmas, még ha levelei kemények is (10,1-10). Pál szeretné a gyülekezettel a viszonyát, s a bizalmat helyreállítani, ezért írja mai igében, hogy „bizalommal készültem elmenni hozzátok” (15). A bizalom igen a másik emberre, és igen önmagamra is. Az a kölcsönös nyitottság, tisztelet és szeretet egymás iránt. E nélkül a nyitottság nélkül nem képzelhető el értelmes emberi élet e földön semmiféle közösségben. A kölcsönös bizalom pedig különösen fontos a keresztyén egyházban, nem kevésbé az igen egyházában, hiszen csak az egymás felé tanúsított bizalom, tisztelet és szeretet az a kölcsönös nyitottság tesz képessé bennünket arra, hogy a világ felé nyissunk, és megszólítsuk az embereket. De ahogy e bizalom által közelebb kerülünk egymáshoz, úgy ismerjük meg egyre jobban a másikat, a gyengéket is, és fokozatosan csalódva a másikban, elszáll a másikba vetett bizalmunk. A bizalom tehát bizalmatlanságot szülhet? A kérdésre felelve, figyeljünk textusunkra, Krisztusban az igen valósult meg, mondja az Apostol, ez azt jelenti, hogy Isten igent mondott Jézus Krisztusban ránk. Igent és áment mondott ígéreteire. Igent mondott ránk, emberekre, állapotunktól, körülményeinktől függetlenül. Ő nem változott meg, mert tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz. Az arra kötelez bennünket, hogy mi is igent mondjunk Krisztusra. Minden bizalom alapja ez a bizonyosság, az élő hit Jézus Krisztusban. Ezért hangsúlyozza az Apostol, milyen fontos megerősödni ebben a kegyelemben. Ha együtt vagyunk, ez a küldetésünk egymás felé, hogy megerősítsük egymást ebben a kegyelemben, bizonyosságban; együtt erősödjünk ebben a kegyelemben. Ahogy az igében is olvassuk: „veletek együtt Isten Jézus Krisztusban megerősít, felken bennünket Szentlelke által”. Krisztus igen mondott ránk, hogy mi igent mondhassunk Őrá, és ezzel a bizonyossággal szívünkben igent mondhassunk a másik emberre. A másik iránti bizalom, ha a Krisztusba vetett hitből, bizonyosságból táplálkozik, ha csalódok is a másikban, akkor is megmarad: mert bizalmam nem őbelőle, hanem Krisztusból táplálkozik. Pál említ egy kifejezést: elmegyek hozzátok, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. Mit jelent másodszor részesülni a kegyelemben? Először részesülni azt jelenti, hogy Jézus Krisztus kegyelmét elfogadni, másodszor részesülni a kegyelemben azt jelenti, hogy ebben a kegyelemben megerősödve bízni a másik emberben, azaz Jézus Krisztus-i kegyelmet a hétköznapokban aprópénzre váltani minden viszonyaimban. Az igen jelenti tehát a Krisztusra mondott igent, de nem jelenti azt, hogy a megtért ember ettől kezdve mindent sablonosan, sarkosan igenben és nemben lát, mert a dolgok sokkal bonyolultabbak ennél, ugyanakkor az igen vonatkozik a másik emberre is, de soha nem annak hibáira, rossz gondolataira, hanem magára az emberre. Ugyanakkor az igen jelenti azt is, hogy ezekkel az igenekkel, a bizonyossággal és a bizalommal a szívünkben számos dologra határozottan nemet kell mondanunk. Így készüljünk az úrvacsorai közösségre. Valóban, a kálvini reális praesentia elve alapján, szemben a transsubstantiatioval és az ubiquitason alapuló consubstantiatioval és az emlékvacsorával, miszerint az úrvacsora az élő, feltámadott Jézus Krisztussal és egymással való közösségünk megújítása a Szentlélek által, bűneink bocsánatára, az új és az örök életre cselekedje Isten Szentlelke, hogy a Krisztus hitünkből fakadó bizonyosságunk minden bizalmatlanságunkat bizalommá formálja. Ámen.