Óriási és látszólag előjel nélküli változás, kegyelmi ígéret: most ezrek indulhattak meg, hogy gépkocsikkal, autóbuszokkal, sőt különvonattal érkezzenek meg a Balaton partjára. Az időszak történelmi jellegét árnyalja az a szomorú tény is, hogy épp ezen a héten kezdődött el a balkáni háború – sokan a frissen érkezett katonai behívóról épp itt kaptak híradást.

Egymásra találtak a résztvevők
A Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozót a II. Magyar Református Világtalálkozó egyik központi rendezvényeként tartották meg 1991. június 24. és 30. között a zánkai Gyermeküdülő Centrumban több mint háromezer fiatal részvételével. A Balaton-parti esemény során a lelki programok – a reggeli áhítatok, csoportos beszélgetések, délelőtti eladások és esti evangélizációk – mellett kulturális, zenei és sportprogramok várták a résztvevőket. A világtalálkozót lezáró úrvacsorás istentiszteleten Márkus Mihály dunántúli püspök a Mt 7,24–29, a kősziklára épített ház példázata alapján hirdette az Igét, feltéve a kérdést a fiataloknak: „Kiábrázolódik-e vajon rajtatok Krisztus, ha hazamentek?" Az ifjúsági találkozó zárónyilatkozata kiemelte: Istennek terve van kiválasztottaival, így a Zánkán összegyűlt fiatalokkal is, akiknek be kell tölteniük az Úrtól kapott küldetésüket, de akik gyengeségeiket is bizalommal az Úr elé vihetik. „Ezen a találkozón az ifjúság magyarságában és reformátusságában is egymásra talált" – világította meg P. Tóthné Szakács Zita szervező a Reformátusok Lapja 1991. július 14-i lapszámának hasábjain a találkozó két fontos mozzanatát nyilatkozatában.

A negyed évszázadnyi távolság sokszor már-már legendássá nagyítja az élet kisebb-nagyobb, jelentőségteli pillanatait: ezeknek a fontos történeteknek a vonzásában zajlott az a találkozó is, amelyet a 2016. júliusi balatonfüredi REND fesztiválon tartottak azok a résztvevők, akik a tikkasztó kánikulában vállalták a megjelenést. Sokan nemcsak felidézhető emlékkel, hanem emléktárgyakkal is készültek: megfakulatlanul, vasaltan kerültek elő rendezői pólók, reklámanyagok, molinók. Ezek a ma már szinte banálisnak ható rekvizitumok a rendszerváltozás utáni korban a szervezők akadályt nem ismerő kitartásának eredményeképp jöhettek létre: hiszen sem szponzori bevételt, sem gyártói vagy nyomdai kapacitást nem volt egyszerű ezekben az időkben szerezni.

Azután jöttek a történetek – publikálhatók és szemérmesen elhallgatandók is. Történetek az Őrvidékről, a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Partiumból, a Délvidékről és a maradék-Magyarországról érkezett fiatalokról, a velük utazó félszáz lelkipásztorról – az azóta kiteljesedő családokról, elinduló sorsokról, szolgálatokról.

Történetek a nagy létszámmal bejelentkező civil ruhás rendőrökről, akik szinte kémelhárítóvá képezték a türelmes rendezőket, történetek az akkor már köztársasági elnök Göncz Árpádról, aki testőrei nagy bosszúságára váratlanul vett fürdőt a Balatonban – történetek nászutasokról, a kitelepülő balatoni szuvenírkereskedőkről, közös zenélésekről, éneklésekről. Közös élményként sokan idézik: itt hallották először a nyugatról érkezett, friss, népszerű énekeket. A „Tüzed, Uram Jézus" kezdetű ének volt Zánka egyik himnusza.

Nagy találkozások ideje
– Nekünk, dunántúliaknak különösen meghatározóak a REND-hez hasonló nagy találkozók, így az 1991-es zánkai is – mondja a huszonöt évvel ezelőtti zánkai Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozó egyik szervezője, Bellai Zoltán dunántúli püspöki főtanácsos, hangsúlyozva a nagy közösségi eseményeknek a kisebbségi sorban élő reformátusok életében játszott identitáserősítő jelentőségét. Hozzáteszi, az egyházkerület vezetése ezért is tartotta fontosnak akkoriban és később is, hogy minél többféle nagyszabású programot szervezzen a legkülönfélébb korosztályok számára. A kaposvári lelkipásztor az 1991-es nyárra úgy emlékezik, hogy azokban a hetekben Bodajkon gyermekhetet, Fonyódligeten pedig zenei találkozót tartottak. – Mára már legendás történet, hogy a zánkai táborból kishajóval hozták át a zenészekhez Dévai Nagy Kamilla énekest. Valójában attól a pillanattól, hogy a rendszerváltozás után megnyílt erre a lehetőség, ezek a nagy találkozók folyamatosan zajlottak – teszi hozzá Bellai Zoltán, aki az ez évi REND zánkai megemlékezését is megszervezte. Ekkoriban indult az egyházkerület gyülekezetimunkatárs-képzése is, amelyre rengeteg pedagógus jött el, és vállalt utána szolgálatot gyülekezetében. – De jó példa erre a félig spontán szerveződésére az is, hogy ebben az időszakban Molnár Tímea, aki ma már a kaposvári református iskola igazgatója és évfolyamtársai voltak az elsők, akik a keresztyén elkötelezettségtől ekkor még igen messze eső kaposvári tanítóképzőből eljöhettek egyházi nyári táborba, gyakorlatra – hangsúlyozza a lelkipásztor.

A találkozó végén ötezernél is több ember vett úrvacsorát – az azóta is példátlan létszámú gyülekezet az egyébként hatalmas létesítmény kapacitásának a kétszeresét is meghaladta. Nyugodtan kijelenthetjük: egy egész református generáció találkozott itt. A jelen évforduló pedig – szinte épp egy emberöltőnyi távolságból – az emlékezés mellett kérdéseket is felvet: van-e, lesz-e esélye a mai fiataljainknak is átélni az összetartozás ilyen mértékű élményét?

Váradi Ferenc, fotó: Bölcsföldi András

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. augusztus 7-i számában.