– A püspökhelyettesünk épp most kapta meg a katonai behívót – ezzel a drámai bejelentéssel kezdte helyzetjelentését Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök tavaly márciusban a Generális Konvent elnökségének beregdaróci tanácskozásán. Bár később kiderült, hogy ebben az esetben adminisztrációs hibáról volt szó, mert a lelkipásztorokat nem viszik el katonának, a beszámolóból megtudhatták a Kárpát-medence református püspökei és főgondnokai, milyen nagy a baj Kárpátalján.

A püspök a politikai-katonai krízis gazdasági következményeit hangsúlyozta. Elmondta: a pénz értékromlása miatt tovább súlyosbodik az amúgy is rossz szociális helyzet, továbbá az egyházi intézményrendszer működtetése is egyre nagyobb gondot okoz a kárpátaljai református közösségnek. A helyi magyarság politikai helyzetével kapcsolatban utalt arra, hogy a kis népeknek a világhatalmi játszmákból lehetőleg ki kell maradniuk, ugyanakkor emlékeztetett egy 1991-es kárpátaljai népszavazásra, amelyen a lakosság elsöprő többséggel támogatta a terület autonómiáját, ám a nép akaratát akkor mégsem hajtották végre. – Csak azért imádkozunk, hogy ne legyen háború – tette hozzá az egyházi vezető.

A Generális Konvent elnöksége a tanácskozás másnapján, március 8-án nyilatkozatban adott hangot aggodalmának, „imádságos együttérzéséről" és arról biztosította a kárpátaljaiakat, hogy támogatja őket békességre törekvésükben, szükség esetén pedig a külföldi testvéregyházak és a nemzetközi egyházi szervezetek segítségét is kéri.

Ezerötszáz fővel a kárpátaljaiaké volt az egyik legnagyobb delegáció a református egység napjához kapcsolódó tavaly májusi fesztiválon

Egyre súlyosabb helyzet

A nyilatkozat kiadása után másfél héttel Oroszországé lett a Krím-félsziget, a következő hetekben, hónapokban pedig Kelet-Ukrajnában is egyre forróbb lett a helyzet. Zán Fábián Sándornak a Generális Konvent július 10-i sepsiszentgyörgyi plenáris ülésén így már arról kellett beszámolnia az esperesek és egyházmegyei gondnokok testülete előtt, hogy az ukrán hadsereg sajnos magyarokat is kivitt a frontra. A püspök az egyre növekvő adóterhekre, az ukrán nemzeti valuta értékvesztésére, az üzemanyag árának drasztikus emelkedésére és az egyházi intézmények fenntartásához való állami hozzájárulás hiányára panaszkodott beszédében, megjegyezve, hogy az állami szervek ugyanakkor az egyház segítségét kérik életvédő katonai eszközök – golyóálló mellények és sisakok – beszerzésében, valamint a kelet-ukrajnai menekültek ellátásában. Felhívta a figyelmet arra is, hogy télen komoly krízist okozhat Ukrajnában, ha az oroszok elzárják a gázcsapot. Hozzátette: aki teheti, a behívó elől Magyarországra menekül, kenyérkereső híján viszont veszélybe kerülhet az otthon maradt asszonyok, gyerekek és idősek betevője. – A gondok közepette egyre nagyobb jelentősége van a Magyar Református Egyház közösségének – szögezte le a kárpátaljai egyházvezető a Kárpát-medencei egyházmegyei vezetők testületének tanácskozásán.

A tanácskozás másnapján a Generális Konvent is nyilatkozatban fejezte ki együttérzését Kárpátalja reformátusságával és Ukrajna lakosságával, és arra hívta a magyar református közösségeket és a világ reformátusságát, hogy szolidaritásukat a Magyar Református Szeretetszolgálattal (MRSZ) együttműködve anyagi támogatás formájában is juttassák kifejezésre. 

A nyilatkozatok sorában meg kell említeni a Királyhágómelléki Református Egyházkerület állásfoglalását is, amely a konventi nyilatkozatokat is megelőzve elsőként reagált az ukrajnai eseményekre még március 1-jén. A határozott hangvételű dokumentum hangot adott a kárpátaljai magyarságért érzett mély aggodalmának és a népünket ért történelmi sérelmeknek, majd arra szólította fel a nagyhatalmakat, hogy védjék meg a térségben élő nemzettársainkat.

Csomagolják az ebédet a derceni kríziskonyhán

Még az év augusztusában békenyilatkozatot adott ki a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) is, amelyben elítélte az erőszakot, és hitet tett a konfliktus, békés úton történő megoldása mellett, valamint szót emelt a nemzetek békés együttélését aláaknázó sovinizmus ellen. „Kérjük a nyugati és a keleti hatalmakat, Ukrajna vezetőivel együtt tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a döntéseket elsősorban ne gazdasági és önös érdekek vezéreljék, hanem az emberi élet megőrzése. Elítélünk minden olyan egymásnak feszülő nagyhatalmi törekvést, melyben a mi társadalmunk a pusztítás eszköze" – figyelmeztetett a dokumentum arra, hogy az ukrajnai krízis hátterében akár világpolitikai játszmák is állhatnak.

A kályhától a vetőmagig

Bár növekedésének köszönhetően az utóbbi években egyre több nemzetközi programban vett részt az MRSZ, fő tevékenységi területe máig a Kárpát-medence maradt, Kárpátaljára pedig a rossz gazdasági és szociális körülmények miatt már a háború előtt is különös figyelmet fordított. Az új helyzet azonban új kihívások elé állította a református segélyszervezetet, ezért munkatársai tavaly augusztus-szeptemberben a kárpátaljai igényeket és erőforrásokat a helyszínen felmérve cselekvési tervet dolgoztak ki.

Az egyik ilyen látogatásra Pál Sándort, az MRSZ kuratóriumának elnökét a Reformátusok Lapja is elkísérte. Akkor a szeretetszolgálati és a helyi egyházi vezetők Beregszász polgármesterével és a járási vezetőkkel, illetve a magyar konzullal egyeztettek a helyi igényekről. A segélyszervezet képviselői a tanácskozáson hangsúlyozták, hogy szolgálatuk mö­gött a Kárpát-medence vala­mennyi református gyülekezete és intézménye ott áll. A túlnyomórészt magyarok lakta vidék elöljárói pedig elmondták: még egy kérésükre sem mondtak nemet a reformátusok.

Az MRSZ az igények változása miatt többször is módosított cselekvési terv végrehajtása érdekében a határ mindkét oldalán adományraktárakat létesített, munkatársai pedig máig heti több napot töltenek a térségben. A szállítmányok indítása folyamatos, hatékony szétosztásukban pedig fontos szerepet játszik a KRE Diakóniai Központja is.

A cselekvési tervben foglaltak szerint a segélyszervezet heti egy-másfél millió forint értékben visz alapvető szükségleti cikkeket – élelmiszert, ruhát, tisztálkodási és tisztítószereket – Kárpátaljára. Ezeknek a szállítmányoknak az összértéke lapzártánk idején már megközelíti az ötvenmillió forintot.

Segélyszállítmány érkezett

Az akcióterv készítésekor még bizonytalan volt Ukrajna téli gázellátása, ezért az alternatív fűtési rendszerek kialakítását is célul tűzte ki a dokumentum. Bár Oroszország végül nem zárta el a csapokat, az energiahordozó ára többszörösére emelkedett, így ez mindenképpen indokolttá tette a hatvanhat vegyes tüzelésű kazán beszerzését a református parókiák és intézmények számára.

A háború nyomában járó gazdasági krízis a kárpátaljai gazdákat is nehéz helyzetbe hozta, ezért az MRSZ vetőmagszállítmányokkal próbál enyhíteni szükségükön an­nak érdekében, hogy a földek ne maradjanak bevetetlenül. A programnak köszönhetően tizennégymillió forint értékben kaptak idén tavasszal vetőmagot a kárpátaljaiak.
Beregszászon és Dercenben napi háromszázötven fő meleg étkezését biztosítja az MRSZ a KRE Diakóniai Központjának közreműködésével, az utóbbi beregszászi sütödéjéből pedig, amelyet tavaly nyáron közel tizenhárommillió forintból újítottak fel nyugat-európai források mellett a református segélyszervezet segítségével, heti hétszáz darab kenyeret osztanak ki a rászorulóknak. A kríziskonyhák üzemeltetésére tavaly ősz óta tízmillió forint értékű támogatást biztosított az MRSZ.

Az egészségügyi ellátás javításához is hozzájárulnak a reformátusok. Gyógyászati segédeszközöket eddig tizenötmillió forint értékben szállítottak a munkácsi katonai közkórház számára, az MRSZ orvoscsoportja pedig református szeretetintézmények fogyatékkal élő gondozottjainak vizsgálatát végez­te el.

A férfiak katonai szolgálata nemcsak lelki bizonytalanságba taszítja a családokat: vajon láthatják-e még valaha fiukat, férjüket, édesapjukat? A magukra maradó asszonyok és gyerekek anyagilag is kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Az MRSZ ezért a frontszolgálatot teljesítők hozzátartozóinak rendszeres támogatást nyújt, ma már közel kétszáz ilyen családot segít szerte Kárpátalján. – A családok nemcsak a segélyt látják az adományokban, hanem az anyaországi magyarok törődését is. Azt tapasztaljuk, hogy a csomagok átadásakor sokan igénylik a személyes beszélgetést, ezért arra törekszünk, hogy házhoz vigyük a támogatást – avat be minket a segítségnyújtók szempontjaiba Osgyán Dániel, az MRSZ ügyvezető igazgatója.

Adventi gyerekfoglalkozás a beregszászi gyülekezetben

A református segélyszervezet munkatársait egyik adventi adományosztásukra elkísérte Czibere Károly szociális és felzárkózási ügyekért felelős államtitkár, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Szeretetszolgálati Irodájának korábbi vezetője is, aki hangsúlyozta: a magyar kormány partnerként tekint a KRE-re a térség felzárkóztatásában. Ezt bizonyítja például, hogy a kárpátaljai református iskolahálózat fenntartását jó ideje nagy részben a magyar állam finanszírozza.

Énekszóval testvéreinkért

Az MRSZ akcióinak anyagi hátterét – május közepéig nyolcvanötmillió forintnyi pénz- és ugyanennyi tárgyadományt – a segélyszervezetet támogató cégek mellett a magyar református közösség teremtette elő, ezidáig a magyar állam hozzájárulása nélkül. A kormány a Kárpátaljára szánt humanitárius segítséget ugya­nis a Karitászon keresztül juttatja el a rászorulókhoz. A katolikus segélyszervezet helyi partnerei között persze természetesen ott van a KRE Diakóniai Központja is.

A vegyes tüzelésű kazánokra például nagyobb részben a dunamellékiek, kisebb részben a tiszáninneniek gyűjtötték össze a pénzt, az üzembe helyezés költségeit pedig jelentős részben az erdélyi reformátusok teremtették elő. Utóbbiak segítőkészségének többszöri megnyilvánulása egyébként olyannyira meghatotta a kárpátaljaiakat, hogy a KRE vezetői a Generális Konvent elnökségének idén március 23–24-én tartott beregszászi ülésén Kató Béla erdélyi püspöknek a KRE Kiemelt Patrónusa Díjat adományozta. Ezen a tanácskozáson az egyházvezetők a húsvéthoz kapcsolódó közös Kárpát-medencei gyűjtés meghirdetéséről is döntöttek, amire több egyházkerületben nem is volt szükség, mert már amúgy is kint voltak a templomokban a hívek kárpátaljai adományait fogadó perselyek.

Rendhagyó együttműködési megállapodást kötött április 28-án a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Hajdú Bihari Napló, a Kelet-Magyarország és a Debreceni Városi Televízió, valamint a három észak-alföldi megye kereskedelmi és iparkamarája az MRSZ-szel annak érdekében, hogy nagyobb sajtóvisszhangot kapjon a segélyszervezet kárpátaljai tevékenysége, és hogy nagyobb anyagi keret álljon rendelkezésére cselekvési terve megvalósításához. – A szükségben lévők mihamarabbi megsegítése mellett az a célunk, hogy a nehéz helyzetben élő családokban ne a menekülés vágya ébredjen fel, hanem a maradás reménye vegye őket körbe. Mindez hit kérdése is, hogy jóval le lehet győzni a gonoszt – hangsúlyozta Fekete Károly tiszántúli püspök a sajtótájékoztatón.

Az elmúlt másfél esztendő vizsga elé állította a magyar reformátusságot hitből, reményből és egymás iránti önzetlen testvéri szeretetből. És hogy milyen eredményt ért el a vizsgán a közösségünk? Ezt a jövő dönti el. De egy biztos: a megpróbáltatások még nem értek véget.

Folyamatosan gyűjtenek február óta a kárpátaljaiaknak a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) gyülekezetei, köztük a szlovák ajkú közösségek is. Május közepéig közel tizenkilencmillió forint értékben adakoztak a felvidékiek azért, hogy képviselőik a KRE Diakóniai Szolgálatának segítségével élelmiszercsomagok formájában osszák szét euróikat a Beregszász környéki református családoknak. Az összegből a téli hónapok fűtésköltségeinek enyhítésére is futotta.

A dunántúli reformátusok is megmozdultak: tavaly nyáron a dunántúli Református Egyházi Napok perselypénzét, másfél millió forintot ajánlottak fel a rafajnaújfalui templom felújításának befejezésére. A kárpátaljai lelkészházaspár a rendezvényt lezáró istentisztelet tévés közvetítéséből tudta meg a jó hírt. Idén pedig a nagymuzsalyi gyülekezetet lepte meg az egyházkerület több mint egymillió forinttal, így járulva hozzá a kárpátaljai közösség gyülekezeti házának renoválásához.

Pénz-, élelmiszer- és tárgyiadomány-gyűjtést egyébként nemcsak az egyházkerületek, hanem – a közös országos és kerületi akciók mellett – egyházmegyék, gyülekezetek és intézmények is folyamatosan hirdetnek. Jól mutatja ezt a Bihari Református Egyházmegye és a faddi gyülekezet példája is, amelyekről híradás is jelent meg lapunkban. A kis tiszántúli egyházmegye gyülekezetei és települési önkormányzatai március 7-én tartottak diakóniai napot, ahol közel másfél millió forintot adtak át a KRE püspökének. A tolnai Fadd lakói pedig – a református gyülekezet a községgel, a civilekkel és a vállalkozókkal összefogva – április elején hétszázezer forintnyi pénzadományt vitt a kárpátaljai Nagygejőcre, ahol a helyi lelkipásztor segítségével tartós élelmiszert vásároltak a falubelieknek.

Kenyérosztás Beregszászon az idősek napközi otthonában

Az MRSZ kárpátaljai programjának megvalósítására ajánlotta föl májusi Kárpát-medencei koncertkörútjának kétmillió forintnyi bevételét a Shirchadasj & Band holland együttes is. Május 20-án a Károli Gáspár Református Egyetemen adtak jótékonysági koncertet az oktatási intézmény kórusai, bevételüket a kárpátaljai családoknak ajánlva föl.

A jövő feltétele

– Egymásra találtunk, igazi közösség lettünk. Azóta egymás terhét hordozzuk, együtt álmodjuk az álmainkat, és együtt valósítjuk meg az Istentől ránk bízott feladatokat – értékelte a magyar református egység öt évét Zán Fábián Sándor a tavaly nyári debreceni Református Egység Fesztivál püspöki kerekasztalán. Az egység az életben maradást, az épülést, a jövőt jelenti közösségünk számára – hangsúlyozta a kárpátaljai egyházi vezető, aki később egy rádióinterjúban kifejtette: a segítségnyújtás fontos üzenete, hogy a kárpátaljaiak nincsenek egyedül, a Kárpát-medencei reformátusság kiállása mellettük azt üzeni nekik, hogy lehet jövőjük a szülőföldjükön.

– Ha nincs egység, nincs jövő sem – szögezte le határozottan az említett debreceni beszélgetésen Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök is, aki azóta az MRE Zsinatának lelkészi elnöke lett. Ennek a mondatnak a jelentését és jelentőségét mi sem világítja meg jobban, mint az elmúlt másfél esztendő, amely vizsga elé állította a magyar reformátusságot hitből, reményből és egymás iránti önzetlen testvéri szeretetből. És hogy milyen eredményt ért el a vizsgán a közösségünk? Ezt a jövő dönti el. De egy biztos: a megpróbáltatások még nem értek véget.

Szöveg: Kiss Sándor

Fotó: Bach Máté, Balázs Attila/MTI, Barcza János, Kalocsai Richárd, Vargosz

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2015. május 24-i számában.