„Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Róm 10.10.

Kálvin városában magyar fiatalok élhették meg ennek a bibliai igének a valóságát. A Genfi Magyar Protestáns Gyülekezetben ugyanis felnőttkeresztséget és konfirmációt tartottunk június 23-án. Öt felnőtt kötelezte el magát élő szóval Jézus Krisztus követése mellett az ünnepi istentiszteleten. Nem tudok személytelenül írni erről az eseményről, ugyanis számomra különleges jelentősége van a genfi magyar konfirmációnak: életemben először „készítettem fel" egy csoportot a hitvallástételre. Ha pontosan akarok fogalmazni, akkor így mondanám: együtt készített bennünket Isten az elköteleződésre azáltal, hogy hétről hétre minden alkalmunkon jelen volt és fokozatosan feltárta előttünk az ő személyre szóló, megigazító kegyelmét.

A felkészülés időszakát azonosíthatjuk ezzel az igeszakasszal: „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk..." Fél éven keresztül hétfő esténként gyűltünk össze egy bérelt gyülekezeti teremben és általában mindig legalább három órán át foglalkoztunk a Bibliával. Az öt résztvevő teljesen különböző személyiség, mégis egy lélekkel élték meg a megigazulás titkát. Alkalomról alkalomra az volt a benyomásom, hogy valóban Isten az, aki formálja a konfirmandusok szívét és az enyémet is. Minden hétfő este Márk evangéliumát tanulmányoztuk és fontos hitigazságokról beszélgettünk az idén 450 éves Heidelbergi Káté alapján, mégis mindig egymáson keresztül tanultunk Jézusról. Az igén közösen elmélkedve és azt közösen kérdezve értettük meg együtt fokozatosan a szívbéli megigazulás titkát. Az, hogy Jézus Krisztus meghalt értem a kereszten, hogy engem az Atya Isten igaznak tartson egészen más gondolatokat keltett a különböző hivatású emberekben. Hadd soroljam fel itt a nevüket és a foglalkozásukat: Lőrincz Ágnes – zenész, Bolváry Örs – jogász, Póser Zoltán – pénzügyi szakember, Ravasz Máté – testnevelés tanár, aki ezen az alkalommal meg is keresztelkedett és Villányi Zoltán –kutató biológus. Éreztük és tudtuk egymásról, hogy Isten hív bennünket és változtat rajtunk, hiszen láttuk, hogy Isten kegyelme hogyan szüli újjá a mi gondolatainkat és életünket. A szívbéli megigazulás-hitünk így a közös munkálkodás által lett egységes. Ezért azonos meggyőződéssel mondhatták a konfirmandusok, hogy „mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok..."

„...és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Róm 10,10

Ezt az igeszakaszt beteljesítve az öt fiatal fogadalmat tett, elköteleződött – azaz vallást tett, hogy ők Jézus Krisztus követői szeretnének lenni, immáron tudatosan. Ezzel az egyszeri kijelentésükkel vállalták, hogy minden nap hitvallókká is lesznek. Az istentiszteletet követően pedig együtt ünnepeltünk egy közös gyülekezeti ebéden. Zárásképpen: ennek az öt genfi magyarnak az öröme és hitvallása bennünket is átjárhat, hiszen szájjal és minden más módon vallást tenni az élet uráról, Jézus Krisztusról nemcsak a frissen konfirmáltak feladata, hanem a mienk is.

Koncz Hunor Attila
genfi ösztöndíjas teológus-lelkipásztor