AKI A MENNYEKBEN VAGY - És mert földi dolgaink egyre bonyolultabbak, s már a kék ég ragyogása sem ugyanaz felettünk, és mert leszegzett tekintettel örök, bölcs célnak meg nem felelhetünk, és mivel belénk oltottad a csak Nálad csillapuló istenszomjat, meg az önmagunk meghaladásának páratlan képességét, s a sajgó honvágyat, mely végtelen otthonod felé űz ősidők óta, hogy Benned találjon enyhületet ajzott szívünk, ezért kitárjuk Feléd egész létünket, s hívunk magunkhoz: Aki a mennyekben vagy.
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED - Mert olyan helyen élünk, ahol emberek embereket aláznak meg, szégyenkezés nélkül hazug szóval, előítélettel és ítéletekkel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat, és mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyünkön, útközben, iskolákban, otthonainkban, a hitvesi ágyban és a médiában - s az önistenítő gőg annyi torzulása zuhan rá tömegjárványként népünkre, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel ajkakon másodpercenként - ezért könyörögve kérünk: szenteld meg nevedet bennünk és közöttünk!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! - Mivel pedig újra éket vert közénk a lelkek alján lopakodó bizalmatlanság, és gyanakvóan, ármánykodó gyanúsításokkal nézünk egymásra - tartunk egymástól, hát betartunk egymásnak, s bizony már alig leljük fel azt a talpalatnyi helyet, ahol testestől-lelkestől nyugalmunk lehet - hogy újra egymásra találjunk, s önmagunkra leljünk, hittel kérünk: jöjjön el a te országod!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD! - S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, meg a konzumkényszeres vak vásárlási görcs, s a profitéhség delejező hatalma foglyul ejt és megsemmisít sok-sok lelket, és sokan rabszolgáivá válnak az egydimenziós vak és értékveszejtő anyagisságnak, maradék erőnkkel felfohászkodunk: legyen meg a te akaratod!
AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS. MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA, ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET… ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE! - Minthogy leginkább csak akkor szólunk Hozzád, ha érdekeink, mindennapi kenyerünk veszélyben forognak, s jövőölő vétkekkel vétkezünk magunk, egymás és ezredéve otthont adó édes hazánk ellen, meg sem gondolva a bűnt, mert sokaknak ez elég: nekem így jó, ahogy van, s nem veszik észre, hogy közben áthidalhatatlan árkot ásnak maguk előtt, melybe maguk esnek bele, hol a túlbecsülés, hol az önbecsmérlés forgószelétől sodorva, s mert csak ritkán tudunk igazán megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, és egyre nehezebben cipeljük megbocsátatlan egyéni és közösségi bűneink sokasodó terhét - ezért kiáltunk Hozzád: ne vígy minket kísértésbe!
DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL! - S mert rajtunk még az évtizedeken át belénk sulykolt szolgalelkűség árnya, s még mindig nem tanultunk meg nyers bírvágyunkkal és a hatalommal helyesen bánni, szívünk bálványozó tévelygéseit megfékezni, ezért nemzeti és egyéni megújulásunk késlekedése okán igaz önismeretet és nemzeti önvizsgálatot kérve tőled, fohászkodunk Hozzád, s kérünk, adj jó előmenetelt, meg azt, hogy utunkon derüljön ránk kicsit több öröm, ezért szólunk így hozzád: szabadíts meg minket a gonosztól!
MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG MINDÖRÖKKÉ - És mert hinni akarunk hitünk, munkánk, hétköznapjaink értelmében, a népek és népünk, megszenvedett tulajdonú hazánk országnyi emelkedésében, teljes szívvel, reménységgel valljuk: tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, s nem a pártütőké, idegen érdekek szerencsevadászaié, s nem az egyéni haszonszerzésből országot árulóké - így várjuk és munkáljuk a te országod növekedését közöttünk, s ezért magunkat neked felajánlva, szeretnénk élni hazánk, házunk, egyházunk közösségében nemzedékről-nemzedékre jó békességben - evégre mondjuk el naponta a szívedben fogant Úri Imát, s mindezt bizalommal Neked, szebb és igazabb földi és magyar jövőt hozó, irgalmas és szerető Atyánknak, a Jézus Krisztus nevében, aki megtanított minket így imádkozni a Lélek által. ÁMEN.

Békefy Lajos