„Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez." (2Sám 12,4)

Amikor egy alkalommal egy testvérnek, aki egyébként elkötelezett környezetvédő volt, meséltem egy külföldi, más témájú egyházi konferencián szerzett élményeimről, majd kissé szégyenkezve hozzátettem – gondolván, hogy a dolognak ez a része, mint „zöldnek", nem fog tetszeni neki –, hogy „sajnos repülővel utaztam oda-vissza", ő felkapta a fejét és élénken válaszolta: „Dehogyis! A multiplikátorok csak utazzanak!" Azt értette ezen, hogy ha azért utazunk, hogy ezáltal többeket, alkalmasabban tudjunk a jó felé segíteni, akkor nem kell, hogy lelkiismeretfurdalásunk legyen az erőforrások – ehhez szükséges mértékű
– felhasználása miatt.

A kérdésnek nyilván számos ága-boga lehet (hiszen például ha valóban senki más, csak a „jogosan" utazók „röpködnének", akkor viszont a volumen minden bizonnyal radikális csökkenése miatt a repülés mai infrastruktúrája elviselhetetlenül megdrágulna, vagy fenntarthatatlanná válva meg is szűnne), de most maradjunk meg gondolatban a probléma alapképleténél: az utazás erkölcsi megítélésénél. A felidézett esetben környezetvédő ismerősöm álláspontja szerint az utazást az általa elérhető jó igazolja. Úgy is fogalmazhatjuk: a segítségével szorosabbra fűződő kapcsolatok minősége, még tömörebben: a szeretetkapcsolatok erősödése lehet az utazások igazi célja és létjogosultságának igazolása.

A bibliai példázatban pedig épp az a baj, hogy – jól kitapinthatóan – nem ez történik. Nem tudjuk meg a történetből, miért és miféle utas érkezett a gazdaghoz, de az biztos, hogy az ő (kifejezett vagy feltételezett) ellátási igényeinek kielégítése az indítóoka a konfliktusnak, a szegény ember felé irányuló vérlázító igazságtalanságnak. A példázatban a gazdag és a szegény között tehát semmiképp nem a szeretetkapcsolatok növekedését okozza a harmadik, az utazó érkezése. De azért azt is hozzátehetjük, hogy ha a gazdag nem szánta rá magát arra, hogy a saját vagyonából áldozzon az utazó megvendégelésére, akkor olyan nagyon mély szeretetkapcsolat kettőjüket sem fűzhette össze. Egy égbekiáltó igazságtalanság árán elkészített lakoma fölött pedig még a legnyájasabb mosolyok ellenére sem születhet igaz öröm az étkezők szívében... Pál apostolnak a rómaiakhoz írt, Péter apostolnak pedig első levele egyaránt figyelmeztet a keresztény közösség legsajátabb alapnormájára: a kölcsönös szeretetre. Péter szerint „mindenekelőtt szüntelenül" rá kell törekednünk (vö. 1Pét 4,8), Pál megfogalmazása szerint pedig senkinek se tartozzunk semmi mással, csak ezzel az egygyel (vö. Róm 13,8) kell. Vajon a mi akár hétköznapi, akár rendkívüli
utazásaink csupán – ki tudja, mennyire igazságos, és számunkra akár rejtett megoldásokban végződő – ellátási többletigényeket generálnak, vagy inkább a kölcsönös szeretetkapcsolatok evangéliumi hálóját erősítik a világban?

„A természet a szeretet és az igazság tervének kifejeződése. Létezésében megelőz bennünket, és életünk színtereként Isten ajándéka a számunkra. A Teremtőről szól hozzánk (vö. Róm 1,20), és az ő ember iránti szeretetéről. A természet arra rendeltetett, hogy az idők végezetével Krisztusban »eggyé legyen« (vö. Ef 1,9–10; Kol 1,19–20). Tehát ez is »hivatás«. A természet nem úgy áll a rendelkezésünkre, mint »egy halom véletlenül szétszórt törmelék«, hanem mint Istennek olyan adománya, amely az őbenne lakozó rendre mutat; ezzel az embert abba a parancsoló útmutatásba vonja bele, hogy ezt a természetet »művelje és őrizze« (Ter 2,15). De hangsúlyosnak kell lennie annak is, hogy amennyiben a természetet fontosabbnak tartjuk az emberi személynél, az ellentmond a valódi fejlődésnek."
(XVI. Benedek pápa: Caritas in veritate, 48.)

Tények

• A légiközlekedés – különösen a rövidtávú járatokat tekintve – az egyik legfőbb tényezője a klímaváltozás egyre nyilvánvalóbb hatásainak.
• 1950-ben 70 millió autó, teherautó és busz volt az egész Földön. Ma ennek több mint a tízszerese (900 millió) a járművek száma. Ha minden országban annyi autó lenne, mint egy átlagos német kisvárosban, akkor 4,5 milliárd autó közlekedne világszerte.
• A legszükségesebb zöldségek és fűszernövények megteremtéséhez akár 8m2 kert, és napi 20 perc munka is elegendő. A növények gondozása elmélyíti a természettel megélt felelős kapcsolatunkat.

Élő példák – Autóböjt
2005 óta hirdetik meg Ausztria katolikus és evangélikus egyházának környezetvédelemmel megbízott felelősei az autósböjtöt, amely hamvazószerdától nagyszombatig tart. A szervezők vallják: az autónak sokféle alternatívája van, és ezeket fel kell fedezni. Az akció honlapján regisztráló, az ott található böjti naptárt kitöltő és a naponta megtakarított kilométerek mennyiségét megadó autóböjtölők sorsoláson vesznek részt. Bécsben már tíz éve rendezik meg az autóböjtöt, Magyarországon 2013 böjti időszakában hirdettek először Autó Böjt nevű környezetvédelmi akciót.
(www.autofasten.at)

Napi terv

• Közös utazás esetén igyekszem megszervezni, hogy tömegközlekedéssel utazzunk, illetve minél többen üljünk egy autóban.
• Ma lemondok az autóhasználat kényelméről, tömegközlekedést vagy kerékpárt választva – az így felhasznált többletidőben Isten képét keresem a közlekedés többi résztvevőjében.
• A Teremtés hetében teszünk egy erdei kirándulást a családommal.
• A családommal egyeztetetek arról, hogy a Teremtés hetében melyik napon tartunk autóböjtöt.