A 'vándorlás' vagy 'zarándoklat' az ökumenikus mozgalom alapvető metaforája. Az EVT Krisztus egyházának közösségét immár 65 éve ösztönzi és vezeti ezen a vándorúton az biztosítva annak legszélesebb ökumenikus képviseletét. Ennek jegyében számolt be a szervezet elmúlt hét évének munkájáról Olaf Fykse Tveit, az EVT főtitkára és Walter Altman, a szervezet moderátora. A jelentésekben a hálás és egyben önkritikus visszatekintés, illetve a jövőbeli távlatokról és tervekről való számadás egyaránt szóhoz jutott.

A brazil moderátor kritikus értékelése szerint az EVT ma kevésbé reprezentatív, mint alapításának idején, vagy éppen az ortodox egyházak csatlakozásának pillanatában. Az alapító atyák látomása a második világháború utáni világ evangelizációja volt, amit egy emberöltőn belül reméltek megvalósulni. Azóta azonban nagyot változott a világ, hangsúlyozta a moderátor, rámutatva, hogy a keresztyénség központja a „déli féltekére" helyeződött át. Míg 1948-ban a keresztyének kétharmada Európában és Észak-Amerikában élt, mára ez az arány éppen ellentétére fordult, a közösséghez nem csatlakozott katolikus és karizmatikus egyházak pedig gyorsan növekvő közösséget képviselnek.

Altman ugyanakkor emlékeztetett a több mint 90 százalékos részvételre, amit sikerként és az EVT-n belüli konszenzusos döntéshozatal elengedhetetlen feltételeként értékelt. „Krisztus testének sokszínű közössége, amely színes ökumenikus mozaikként összegyűlt Puszanban, önmagában tanúságtétel." – mondta a leköszönő moderátor. Altman a jövő zálogának a tagegyházak a korábbinál nagyobb elkötelezettségét tartja. A világgazdasági krízis, ami számos egyházat súlyosan érintett, azzal fenyeget, hogy a keresztyén közösségek bezárkóznak és csak önmagukkal foglalkoznak. Altman szerint éppen az ellentétes logika lenne indokolt: az egyházak korlátozott forrásaikkal éppen az EVT-n keresztül, összefogva és lelki és anyagi javaikat egymással megosztva munkálhatják a változást világban és hallathatják prófétai hangjukat.

Olaf Fykse Tveit, az EVT főtitkára és Walter Altmann elnök

„Közösségünk mércéje az, hogy alázatosak és készségesek vagyunk-e arra, hogy meghallgassuk egymást, elfogadjuk egymás ajándékát; ajándékokat, amikről nem is gondoltuk, hogy szükségünk lehet rájuk" – összegezte Olaf Fykse Tveit jelentését, amiben a nehézségek ellenére is stabil szervezetként értékelte az EVT-t, kiemelve, hogy az még mindig az ökumenikus mozgalom egyedülálló és megkerülhetetlen intézményes kifejeződése és „hozzáadott értéke" vitathatatlan. Sokszínű közösségként a legkülönfélébb történeteket, tapasztalatokat, reménységet, imádságokat és látomásokat hoztuk magunkkal – fogalmazott Tveit, hangsúlyozva, hogy mindezt a szolidaritás egysége fogja össze.

Az ügyrendi bizottság a főtitkári jelentés alapján határozatként terjesztette elő, hogy az EVT a jövőben tartsa fent valamennyi programját (egység és misszió; ökumenikus képzés; nyilvános tanúságtétel és diakónia; férfiak és nők közössége; szolidaritás), hangsúlyt helyezve a nagygyűlés témájára a jövőben is. A békéért való zarándoklat, azaz az ökológiai és gazdasági igazságosság, illetve az igazságos békéért végzett szolgálat hármasán nyugvó programot az elkövetkező évek központi témájaként fogadta el a nagygyűlés.

Tveit az egyházak egységtörekvését feladhatatlan célként jelölte meg, aminek nem csupán az egyházakra nézve van jelentősége. „A keresztyén egység ugyanis elválaszthatatlan az emberiség és az egész teremtett világ egységétől" – fogalmazott a főtitkár, aki az egyházak közötti kapcsolatok erősítésében és a keresztyén közösség, a „vándorló nép" tagjainak egymás melletti elkötelezettségében egy újabb hajnalhasadás lehetőségét reméli.

Külügyi Iroda
Fotó: Joanna Lind