Az „ora et labora" azaz az „imádkozzál és dolgozzál" gondolatát hangsúlyozta Olav Fykse Tveit, az Egyházak Világtanácsának (EVT) főtitkára a taizéi közösség alapításának 75. évfordulóján elmondott beszédében. Az augusztus 16-án tartott ünnepségen az EVT főtitkára – csodálva a békét és közösségi életet hirdető Taizé „látását" –, megjegyezte: „A közösségi élet élménye lenyűgözően visszatükrözi az emberek egymásrautaltságát. Napjainkban létfontosságú, hogy megbecsüljük azt a mély lelki igazságot, hogy egy közös családhoz tartozunk, és mindannyian részei vagyunk az élet nagy hálójának. Annak a felismerése, hogy szükségünk van egymásra, az első lépés a kölcsönös bizalom és a szolidaritás felé, és erre van szükség az ellentmondásos valóság megváltoztatásához."

Vonzó hely a fiataloknak

75 éve, egy augusztusi napon érkezett meg egy fiatal svájci református lelkész, Roger Schütz, kerékpárral a franciaországi Taizébe, ahol házat vásárolt üldözöttek számára. Később megalapította ökumenikus szerzetesi közösségét, mely nem várt újdonságként hatott mind Európára, mind az egyházakra. A kiengesztelődés álma vált valóra egy olyan földrészen, melyet megsebzett a II. világháború és olyan egyházi környezetben, mely az egységet keresi. Ma Taizé valóság, melyet a keresztény egyházak vezetői és az Európai Unió megbízottai is támogatnak. Mindenekelőtt azonban a fiatalok rajonganak érte, utazásaik és zarándoklataik kedvelt úti célja.

Roger testvér halála óta a közösséget Alois testvér vezeti, aki egy vele készített interjúban a közösség legértékesebb tartalmának azt nevezte, hogy a fiatalok számára Roger testvér átadott egy alapvető meglátást: nincs ellentmondás a benső élet és az emberi szolidaritás között. Éppen ellenkezőleg, mély kapcsolat áll fenn e két terület között. Miként Olivier Clément ortodox teológus is megállapította, a fiatalok Taizében egy meglepő fölfedezést tehetnek: „semmi sem jár nagyobb felelősséggel, mint az imádság."

Mi ma a „titka" Taizé sikerének, különösen a fiatalok körében? – tehetnénk fel mi is a kérdést. A siker szó itt nem jó, mert itt inkább egy találkozás misztériumáról van szó, amit a fiatalok a napi három közös imában, a napi bibliai bevezetőkben és a kiscsoportos beszélgetésekben élnek meg. Sokan azért látogatnak el a francia városba, mert valódi lelki szomjúság hajtja őket. Alois testvér szerint életbevágó kérdéseket tesznek föl: „Örömteli találkozóink mögött sokszor találkozunk szenvedéseikkel, fókusztalanságukkal. A fiataloknak szükségük van olyan emberekre, akik meghallgatják őket. Ha úgy érzik, elfogadják őket úgy, ahogy vannak, akkor fülüket és szívüket meg tudják nyitni az Evangéliumra."

Szilveszter ökumenikus körben

A közösség minden év végén ökumenikus ifjúsági találkozókat (közismert nevén taizéi találkozókat) szervez európai nagyvárosokban, amelyek rendszerint fiatalok tízezreit vonzzák. A találkozók célja egy előre meghatározott tematika szerinti közös gondolkodás, közös ima. Mindez a nemzetek közötti párbeszéd és bizalom erősítésére szolgál. Ugyanakkor helye annak is, hogy közös mulatsággal búcsúztassák az óévet, köszöntsék az újat. A találkozó helyszíne legutóbb 2001 végén volt Budapesten, hetvenezer résztvevővel. Tíz évvel korábban szintén a magyar fővárosban tartották a rendezvényt. 2014-ben Prágában volt a taizéi találkozó, melyen – a Katolikus Ifjúsági Mozgalom szervezésében – részt vevő magyarok között református és evangélikus fiatalok is voltak. Néhányukat arról kérdeztük, hogy milyen indíttatásból mentek el, milyen élményekkel tértek haza.

„Az ökumené elkötelezettjeként szívesen veszek részt felekezetközi alkalmakon, ahol más egyházakhoz tartozó keresztyén fiatalokkal lehetek közösségben. A taizéi imaórák egyszerűségét és letisztultságát is nagyon kedvelem" – mondja Erdélyi Diána, aki korábban már vett részt taizé imaórán Budapesten is. „Az egyik budapesti egyetemi gyülekezetbe (PROMISSZ) járó kedves ismerősöm, aki rendszeres résztvevő, hívta fel a figyelmünket a prágai út lehetőségére, és pár nap alatt már meg is szerveződött a mi »kis református delegációnk«".

„Részben világot akartam látni, de főként az vonzott, hogy a keresztény hitet végre nemzetközi szinten is megélhessem. Magyarországon sajnos elterjedt a közbeszédben az a felfogás, hogy a keresztyénség »nemzeti« dolog, miközben a legnemzetközibb hit a világon. Mindenkit összeköt, hiszen mennyei állampolgárok vagyunk" – véli Dávid Rebeka. A résztvevők elhelyezésekor az volt a cél, hogy minden helyi gyülekezetben nemzetközileg nagyon színes közösségeket alkossanak. A magyar fiatalok szállása a Cseh Testvérek Egyházának (a Magyarországi Református Egyház partneregyháza) egyik gyülekezeténél volt, ahol magyarok, horvátok, lengyelek, ukránok, németek, olaszok laktak együtt, de volt közöttünk például egy ausztrál fiú is.

Az öt nap programja igen gazdag volt. Reggel kiscsoportos áhítatok voltak a „házigazda" gyülekezetekben, majd déli ima Prága egyik nagyobb templomában. (Egy helyszínen körülbelül négy nemzet imádkozott együtt.) Délutánonként műhelyfoglalkozások (lelkiségi, művészeti vagy éppen társadalmi kérdésekkel foglalkozó szemináriumok), esténként pedig nagy, közös étkezések voltak, végül egy közös esti ima következett. Ez volt a fő program: hat óriási csarnokban vagy fűtött sátrakban hallgatták Alois testvér elmélkedését. A körülbelül egyórás, kötött liturgiájú alkalom után taizéi több órás énekekkel folytathatták az imádkozást a fiatalok. „A helyi gyülekezet nagy vendégszeretettel fogadott minket, a pásztor is sokat segített nekünk. Minden helyszínen önkéntesek is jelen voltak, akiknek szintén rengeteget köszönhetünk" – emelte ki Dávid Rebeka.

Igazi „Lélekjelenlét"

Kristóf Emőke Orsolya indulás előtt úgy gondolta, ez egy nagyon jó alkalom lehet az elcsendesedésre és az Istennel való kapcsolatának elmélyítésére. Különösen hálás az öt magyar embernek, akikkel végig együtt volt, akiket azóta barátainak tekint. Mindenki nagyon kedves volt és bár nem mindenkivel beszélt közös nyelvet, valahogy mégis megértették egymást. Volt igazi „Lélekjelenlét". Szerinte azért van taizéi találkozóknak nagy sikere a fiatalok körében, mert a programok nem kötelezőek, lehetőség van ismerkedni más kultúrából érkező fiatalokkal. „Az egésznek olyan hangulata van, amely megérint."

„Egyszerűség és közösség. Nekem ez a két szó jut eszembe róla. Rövid igei elmélkedés, rövid pársoros, de annál mélyebb mondandójú imádságos énekekkel elcsendesülni, Istenre figyelni és több nyelven közösen imádkozni embertársainkért, a világért" – ebben látja Taizé népszerűségének „titkát" Erdélyi Diána.

„Az Úr jelenléte, és amit ez hoz magával: a fiatalok kereső szívvel mennek a találkozóra, és ott találnak is valamit, Valakit. Nem véletlen az sem, hogy a »Bizalom zarándokútjának« nevezik. A mai világ bizalmatlan világ, de a találkozón, ha valakivel összefutsz a városban, és ő ugyanazt a rendezvénytérképet bogarássza, rögtön tudhatod, hogy megbízhatsz benne. Erre nagyon sok fiatal vágyik" – foglalta össze tapasztalatait Dávid Rebeka, aki szintén nagyon sok jó emléket őriz csehországi útjáról: „például amikor lezárták a prágai metrót, mert megtelt velünk, vagy újév hajnalán a gyülekezetben együttlakó nemzetek bemutatkozása, a reggeli dicsőítések, s az is, hogy szilveszter éjfélkor mi, magyarok megkerestük egymást, és elénekeltük a Himnuszt. Egészen máshogy hangzott, mint eddig bármikor életem során."

Telepóczki Márta

A fotók – Roger atya portréját kivéve – a 2014-es prágai találkozón készültek. Fotós: Roman Abrecht