Mit jelent a bibliarevízió?

Célkitűzését és eszközeit illetően hasonlít a bibliafordításhoz. Azt a célt szolgálja, hogy egy adott bibliafordítás a megváltozott nyelvi vagy kulturális közegben élő bibliaolvasókhoz könnyebben jusson el, érthetőbb legyen, jobban megfeleljen annak a szándéknak, hogy világosan közvetítse Isten Igéjét. Ennek „eszközei" megegyeznek a bibliafordításéval: biblikus teológusok, nyelvészek dolgoznak együtt, hogy minél közelebb legyen az eredeti jelentéshez a végső magyar szöveg. Amiben a revízió eltér egy bibliafordítástól: alapul vesz egy már meglévő, a közösség által már elfogadott fordítást, abból indul ki, és azt tiszteletben tartva próbálja meg még jobbá tenni. Az új fordításnál ezzel szemben csak a Biblia eredeti szövege az alap.

Miért kell revíziót végezni?

A szakirodalom szerint ötven–hatvan évente új fordítást kell készíteni, mert az alatt történik olyan korszakos változás a társadalomban és az egyházban, ami indokolja az új megfogalmazást. A revíziót inkább nemzedékváltásokra kell időzíteni, hiszen minden generációnak felelőssége, hogy az a Biblia, amelyet használ, megfeleljen a missziónak, az egyház épülésének és az egyéni kegyesség céljainak. Az elmúlt harminc év nagy változásokat hozott a magyar társadalomban. Ma sokszor egészen másként beszélünk, mint a hetvenes években. Szélsőséges példa: a „moz­galom" szó például az új fordítású Biblia megszületésekor még egészen más felhangokkal bíró kifejezés lehetett, mint ma.

Hogyan kezdett hozzá a Bibliatársulat a munkához?

Először is el kellett döntenünk, hogy mit várunk ettől a munkától. Ezt a szöveggondozó bizottság lefektette egy alapdokumentumba, amit a revízió alatt nemcsak szem előtt tartottunk, hanem folyamatosan ellenőriztük is, hogy még mindig megfelel-e a valóságnak. A gyakorlati munka során többször rájöttünk, hogy módosításra szorul az alapvetésünk, hiszen néha túl idealista elveket fogalmaztunk meg egy-egy kérdésben. Az előkészítés 2006-tól 2009-ig tartott, ez idő alatt szervezett körülmények között gyűjtöttük az észrevételeket. Erre internetes felületet is létrehoztunk, a véleményeket rendszereztük, elemeztük, tehát előkészítettük azt a munkát, amely 2009-ben megkezdődött. 1990-ben volt az utolsó revízió, azóta több mint húszezer észrevétel érkezett.

Mennyire lehetett ezeket beépíteni a munkába?

Az Újszövetséghez arányaiban több észrevétel jött, nyilván többen olvassák. A húszezernek körülbelül öt–nyolc százalékát lehetett valóban komolyan, alternatívaként mérlegelni. Ezek között voltak, melyek jogos kérdést vetettek fel, ám nem biztos, hogy jó választ is adtak arra. De az is sokat segíthetett, ha felhívták egy adott problémára a figyelmet. A legtöbb észrevétel nem írásértelmezési (exegetikai) jellegű, hanem stilisztikai javaslat volt.

Volt már Magyarországon ilyen széles nyilvánosság bevonásával zajló revízió?

Az 1975-ös bibliafordítás megszületésekor is igyekeztek bevonni a lelkipásztorokat és a bibliaolvasókat a munkába, és az 1990-es revíziónak is volt ilyen eleme, de a kommunikációs eszközök most nyilván nagyobb lehetőségeket adtak. A szándék tehát korábban is megvolt, de az akkori eszközök a mai korhoz képest talán kevesebb interakciót tettek lehetővé. Ugyanakkor a '70-es, '80-as években kevesebb „esemény" volt az egyházban, így talán nagyobb is volt a visszhangja a bibliamunkának, mint ma, amikor igazi programdömping van.

Előfordulnak olyan módosítások, amelyek a kilencvenes revízióhoz, tehát a ma használt új fordítású Bibliához képest tartalmi változást jelentenek?

Történtek olyan változtatások, amelyek abból fakadnak, hogy ma már – úgy hisszük – jobban értünk egy-egy bibliai verset, mint korábban. Ha bibliaolvasóként úgy érzékeljük majd, hogy egy-egy vers mást jelent, mint korábban, az azért lesz, mert a bibliatudomány folyamatosan fejlődik, és remélhetőleg egyre jobban értjük a Bibliát. Ezeknél azonban jóval nagyobb azoknak a változtatásoknak a köre, amelyek szebb, jobban érthető, magyarosabb szöveget adnak. Az exegetikai változtatások köre kicsi, de vannak olyan könyvek, ahol ezek gyakrabban előfordulhatnak. Például Jób könyvének szövege különösen sok értelmezési lehetőséget rejt. Az Újszövetség esetében is voltak olyan versek, amelyeknél úgy éreztük, hogy kevésbé félreérthető megoldásra van szükség. Ennek egyik konkrét példája a kolosséi levél 1. részének 15. verse: Jézus Krisztus „a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül". A revideált változat szerint az „elsőszülött minden teremtmény előtt" formában szerepel majd a mondat vége. Tehát Jézus Krisztus a teremtményekhez képest más kategória, ő az, aki az egész teremtést megnyitja, akiben minden értelmet nyer. Egyébként azt hiszem, ehhez a vershez érkezett a legtöbb hozzászólás. A mostani változat is pontos fordítása az eredeti görög szövegnek, de sok szempontból is félreérthető. Nem arról van szó tehát, hogy ebben a revízióban dogmatikai megfontolásból javítunk a fordításon, hanem arról, hogy érzékenyebbek vagyunk a lehetséges félreértések felismerésére. A revideált Bibliában kevésbé lesz magyaros, de nem lesz félreérthető.

Isten kegyelméből

A bibliafordításokat általában nem szokás nevekhez kötni, hiszen szinte minden fázisban több ember munkálkodik – hangsúlyozza Pecsuk Ottó. Így tudják egymást ellenőrizni a revíziót végzők, és csak az indokolt, konszenzusos, a szöveggondozó bizottság által elfogadott javaslatok kerülnek a fordításba. A Bibliatársulat szöveggondozó bizottsága a tagegyházak – köztük a Magyarországi Református Egyház – lelkészképző intézeteinek biblikus tanszékvezető professzoraiból áll. Ebből a húszfős szöveggondozó bizottságból alakul ki a hét, esetenként nyolc főből álló, a gyakorlati munkát végző munkabizottság. Az ószövetségi bizottságban Kustár Zoltán és Tokics Imre vesznek részt, az újszövetségi munkában Vladár Gábor, Hanula Gergely és Bácskai Károly. Velük együtt dolgozott Pecsuk Ottó, a Bibliatársulat főtitkára és Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója is.

A sokat idézett versekben lesz változás?

Van, ahol lesz. A szöveggondozó bizottság most nem mondta ki, mint korábban, hogy nem változtathatunk a liturgiában gyakran használt verseken. Nagy változásnak érzik majd például, hogy az „atyafi" szót felcseréltük a „testvér" szóra, mert az előbbi már a tradicionális református közösségekben sem igazán használatos. Természetesen nem mondtunk véglegesen búcsút ezeknek a hagyományos egyházi szavaknak, hiszen továbbra is folyamatosan kiadjuk az 1908-as revideált Károlit, amelyben a hagyományhű bibliaolvasóknak semmilyen változással nem kell számolniuk.

Formailag milyen követelményeknek kell megfelelni az új kiadás esetén?

Célunk egy modern, jó minőségű bibliakiadás. Tervezünk többféle méretet és többféle kötést is. Igyekszünk majd tekintettel lenni arra is, hogy ma igen eltérő igények jelennek meg a bibliaolvasók között. Ezeket az igényeket a Kálvin Kiadó már gyűjti és elemzi egy ideje, a Bibliatársulat tagegyházai pedig a képviselőik útján minden fontos döntésben részt vesznek. Ennél többet most nem szeretnék elárulni, legyen meglepetés.

Mennyire speciális feladat egy nyomda számára a biblianyomtatás?

Nagyon kevés nyomda képes bibliapapíron dolgozni itthon és külföldön. A kötés kérdése ennél talán még fontosabb. Fontos elmondani, hogy eddig évtizedek óta Magyarországon nyomtattuk és köttettük a magyar nyelvű Bibliát. Ennek a szempontnak, hacsak erre valami nem kényszerít, a jövőben is igyekszünk majd megfelelni, hiszen fontos nekünk, hogy a magyar hívő emberek által támogatott és fenntartott bibliakiadás magyar munkahelyeket őrizzen meg egy nagyon kiélezett globális nyomdapiacon.

Mikorra készül el a munka?

Reméljük, hogy 2014 tavaszára. A szöveggondozás befejeződött. Közel egy év kell a kiadói munkálatokra, a tördelésre és a korrektúrázásra, majd a nyomdai feladatokra. Az ellenőrzések is nagyon sok munkát adnak. Akárhogy is, egy ezerhatszáz oldalas könyv csak négyszer akkora, mint egy nagyregény.

Gondolom, a következő revízióig nem lehet majd változtatni a szövegen.

Ez most már másképp van, mint évtizedekkel ezelőtt. Az új fordítású Biblia még a nyomdai film időszakában született, azóta is filmen tároljuk, ezért nem lehetett javítani a felismert nyomdahibákat sem. Ma már digitális technikával dolgozunk, ez pedig lehetővé teszi, hogy az esetleges hibákat azonnal javítsuk. A szöveggondozás azonban nem folyamatos, a Biblia szövege két revízió közben nem változhat.

Adódik a kérdés: milyen legitimációja van a bibliakiadásra a Magyar Bibliatársulatnak?

Magyarországon az elmúlt kétszáz évben a Brit és Külföldi Bibliatársulat kezdte el azt a bibliamunkát, amelyet az egyházakkal szoros összefogásban és azok megelégedésére végzett. Ez a szervezet mindig is híres volt arról, hogy felelősen, komoly felkészültséggel és az egyházak bibliaolvasó hagyományát tiszteletben tartva adta ki és terjesztette a bibliákat, és támogatta az újabb fordításokat. Magyarország esetében ezek inkább Károli-revíziók voltak, bár többször születtek új fordítások is, elég csak ha Kecskeméthy vagy Masznyik fordítására gondolunk. A második világháború után a brit bibliatársulatnak el kellett hagynia az országot, és a református egyház vette át mind a feladatot, mind az eszközöket, majd kialakított egy olyan felekezetközi összefogást, amelynek keretében folytathatták a bibliamunkát. A Bibliatársulat ennek a munkának az örököse, legitimitását ebből a több mint kétszáz éves hagyományból nyeri. Ez a dolog egyik oldala.

Mi a másik?

A bibliatársulatok mindenütt a világon tiszteletben tartják tagegyházaik bibliaolvasó szokásait, igényeit és tudományos szempontjait. Ma Magyarországon sokan adnak ki Bibliát. Hogy ezt ki milyen felkészültséggel, milyen teológiai és tudományos ellenőrzési rendszerek mellett teszi, ezt esete válogatja. A legrosszabb minőségűtől az egészen komoly fordításig terjed azoknak a fordításoknak a skálája, amelyeket nem mi készítünk. Nagyon ritkán, de a Bibliatársulatnak az is a feladata, hogy felhívja a bibliaolvasók figyelmét, ha olyan fordítást lát a könyvpiacon, amely nem felelhet meg a tagegyházak igényeinek. Minden jelenségre persze nem reagálhatunk, és semmilyen kontrollszerepet nem töltünk be a magyar bibliafordítás területén azon kívül, amit a tagegyházaink ránk ruháztak, tudniillik, hogy a gyülekezeteinknek és bibliaolvasó híveinknek szóló bibliafordítások minősége felett őrködjünk. A bibliavasárnap hagyománya a Magyarországi Református Egyházban ennek a bizalmi kapcsolatnak a záloga, immár több mint száz esztendeje.

T. Németh László, képek: Kalocsai Richárd (portré), Sereg Krisztián

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2013. március 3-i, bibliavasárnapi számában