„Bimm-bamm-bimm...” – minden vasárnap istentiszteletre hívnak a sárospataki református templom – a gyülekezet és a térség egykori bőkezű támogatóiról, valamint nemzetközi hírű pedagógusáról elnevezett – harangjai. Miután a Rákóczi-, a Lorántffy- és a Comenius-harang zúgása abbamarad, utolsóként a gyülekezet vezetői is – akik az imént még énekeskönyveket osztottak az érkezőknek és együtt imádkoztak az alkalomért – belépnek a templomba. A presbiterek és a gondnokok leülnek az első padsorokba, a lelkész pedig felmegy a szószékre.

A reformáció kora óta létező sárospataki gyülekezetben – az ország többi református közösségéhez hasonlóan – a vasárnap délelőtti istentisztelet a hét legnagyobb és legfontosabb, ugyanakkor messze nem az egyetlen eseménye. Vasárnap délutánonként is van egy istentisztelet, a délelőtti alkalommal párhuzamosan pedig gyermekeknek szóló alkalmat is tartanak a gyülekezeti teremben. A hét többi napján a bibliaórák, az imádságos együttlétek, az énekkari próbák, a nőszövetségi összejövetelek, az ifjúsági bibliaórák és a cserkészfoglalkozások résztvevői töltik meg a gyülekezet termeit.

Segítőtársak

A már említett gyülekezeti alkalmak megszervezése, valamint az igehirdetés, keresztelés, esketés, temetés szolgálatai, a hittanoktatás az oktatási intézményekben, a személyes törődés a közösség minden tagjával és az adminisztrációs feladatok – mindez nemhogy egész embert kíván, de messze meghaladja az egyén teherbírását. A gyülekezetben 2013 óta szolgáló dr. Fodor Ferenc lelkipásztornak is van segítsége: felesége, a felügyelete alá beosztott lelkészek, teológushallgatók, valamint az adminisztrációt, karbantartást végző munkatársai mellett a gyülekezet számos tagja végez valamilyen szolgálatot a közösség javára. A közösség soraiból választott elöljárók, a presbiterek és gondnokok ebben is példát mutatnak. „Nagyon sok terhet vesznek le a vállamról” – mondja hálásan a lelkész.

A helyi református közösségek – gyülekezetek, hivatalos elnevezés szerint egyházközségek – lelki és anyagi életét egy hat évente választott testület, a presbitérium irányítja. A presbiterek bibliaolvasó, imádságos lelkületű, példamutató életet élő, elkötelezett és aktív gyülekezeti tagok, akiket az egyházközség életének felelős irányításával bíznak meg. Szolgálatukat a gondnok  – nagyobb gyülekezetek esetében a különböző szolgálati területekért felelős gondnokok és a főgondnok –, valamint a lelkész vezetésével végzik.

A harminckilenc fős pataki presbitériumban a kétkezi munkástól kezdve a pedagóguson át a főorvosig sokféle embert találunk. „Így van ez jól, hisz különféle társadalmi rétegek vannak jelen a gyülekezetben is, a presbitérium leképezi ezt a sokszínűséget” – mondja dr. Mátyás Péter főgondnok. „Ez azért fontos, mert az ő információik, tapasztalataik, nézőpontjuk formálhatják missziói munkánkat, karitatív tevékenységünket, akár még az igehirdetések üzenetét is” – teszi hozzá a lelkész.

A sokszínűség hozadéka, hogy mindenki megtalálhatja a maga helyét a gyülekezet szolgálatában: az építészek tudása a templom felújításánál nagy segítség, a gazdasági szakemberé a költségvetés és a pénzügyi beszámoló elkészítésénél, a villanyszerelőé a harang villamosításakor. A mesterszakács a hajléktalanoknak főz hideg téli napokon, egy elkötelezett gyülekezeti tag korábbi fogadalmához hűen a cserkészetet szervezi, a háziorvosként dolgozó főgondnoknak hála a lelkész ott lehet a kórházba került gyülekezeti tagok mellett... a sort még folytathatnánk. Vannak, akik imádkoznak, mások kétkezi munkájukkal vagy adományaikkal segítenek. „Nem csupán a látványos szolgálatok lényegesek a gyülekezetben, hanem mindegyik, még az is, amiről nem gondolná az ember” – mondja dr. Mátyás Péter.

Odafigyelés egymásra

A gyülekezet kórusát dr. Takács Andrásné nyugdíjas ének-zenetanár vezeti már 21 éve. Rendszeresen fellépnek egyházi és különféle városi rendezvényeken. Egymást számon tartó, összetartó, ugyanakkor befogadó közösség. Megünneplik a névnapokat, felköszöntik, kisebb szeretetvendégség keretében megvendégelik egymást. A kórusvezető tanított a helyi református kollégium (kommunizmus idején államosított) gimnáziumában, majd a Comeniusról elnevezett főiskolán is.

Hitvesével együtt mindketten régóta presbiterek. „A férjem a kocsijával hozza a  nehezen mozgó időseket a templomba, így szolgál minden vasárnap.” Dr. Takács András szintén nyugdíjas, de állatorvosként még ma is praktizál. Magyarország összes vadászható vadfaját felmérte parazitológiai szempontból, tizenkét évig tanított a Debreceni Egyetemen, majd élelmiszerhigiénikusként ment nyugdíjba, de tanácsát ma is kikérik egy-egy vadaskert létesítésénél.

Mikor arról kérdezem őket, miért tartják fontosnak, hogy megosszák másokkal az életüket, másoknak szolgáljanak, nehezen jönnek a nyelvükre a szavak – talán mert olyan természetes ez nekik, hogy nem is gondolkodtak még ezen. „Manapság nagyon bezárkóznak az emberek, de ez egy olyan közösség, ahol szeretik, megbecsülik egymást” – mondja végül az énekkarról és a gyülekezetről dr. Takács Andrásné. Férje pedig, aki Patakon érettségizett, hozzáteszi: „A Sárospataki Református Kollégium mindig is híres volt arról, hogy diákjai a felnőtt életben is összetartottak, élő fáklyaként éltek, mert az élet forrásából tudtak meríteni.”

Feke György, fotó: Hirling Bálint, Pályi Zsófia, Szabó Zsolt

Szeretne segíteni másoknak, de nem tudja, mit adhatna? A mosolyát. A figyelmét. Az ölelését. A tudását. Az idejét. A szavait. A szeretetét. A munkáját... vagy épp adója egy százalékát. Kérjük, támogassa Ön is a Magyarországi Református Egyház társadalmi szolgálatát! 0066 Több, mint egy szám!
A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumáért Alapítvány adószáma: 18421356-2-05