A rendezvényt 2013-ban hívták életre azzal a céllal, hogy élő kapcsolatot ápolhassanak az egykori megye gyülekezetei. A Békés-Bánáti Egyházmegye magában foglalta Szeghalmot, Horgost, Igazfalvát, Orsovát, Szegedet, Aradot, sőt, a ma püspöki székhelyként funkcionáló délvidéki Hertelendyfalvát is. Az egykor Körös-Maros Közi Szent Társaságnak is nevezett egyházmegye utódmegyéje az Aradi, a Bánáti, a Békési, a Csongrádi és a Temesi Református Egyházmegye.

Építeni kell

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspö­ke igehirdetésében arról beszélt: az a legnagyobb baja az európai keresztyénségnek, hogy csak tanulunk, de nem cselekszünk. – Soha ne akadjon meg az életünk, soha ne hátráljunk meg attól, hogy az igazságot, amit megtanultunk, tanítsuk és gyakoroljuk is – mondta a püspök, aki elmondta: az építést tartja a mai keresztyén egyházak legnagyobb feladatának. – Ha nem építesz, elkezdődött a rombolás. Az a ház, amelyet nem laknak, már elkezdett romlani, nem kell tehát rombolni, elég, ha csak magára hagyjuk – jelentette ki Csűry István. A püspök szerint éppen ezért építeni kell, ehhez pedig össze kell szedni az erőnket, amiben a gyakorlati keresztyénség segíthet, és az, hogy felismerjük: velünk van Isten, aki jó, és jót akar az embereknek.

Határon átnyúlóan, közösen pályáznak majd a reformátusok

Az építkezés képletesen már zajlik az utódegyházmegyék között, és valóságosan is fog a tervek szerint. Juhász András, a Csongrádi Református Egyházmegye esperese azt mondta: az egyházmegyék presbiteri szövetségei kétoldalú együttműködési szerződéseket kötöttek, közös munkáik is voltak már. Így van ez a lelkészekkel is, például a délvidéki és a temesi lelkészek a nagyobb ünnepek előtt Szegedre járnak közösen készülni a Csongrádi Református Egyházmegye lelkészeivel. Mivel a Délvidéken nincs lelkésztovábbképzés, így ez valódi segítség a határ másik oldalán szolgáló lelkipásztoroknak. A fizikai építkezés is megindulhat hamarosan, hiszen a tervek szerint az egykori egyházmegye közössége több pályázatban is együtt indul majd, köszönhetően annak, hogy az Európai Unió nagy figyelmet fordít a határ menti vidékek együttműködésére.

Isten összegyűjti a szétszórt magyar népet

A találkozón Fekete Károly tiszántúli püspök azt mondta, hogy Jézus a veszteségeinkben és kiszolgáltatottságunkban is közel jön hozzánk. Szólt arról is, hogy merjünk fölfelé nézni, mert Isten sokkal fantáziadúsabban tud továbbvinni bennünket, mint amilyen kiutakat mi találunk magunknak. A püspök imádságában Isten országáról, királyságáról is beszélt, amely „nem leigáz, amelyet hívunk, de oly kevésé merjük rábízni az életünket". – Mutasd meg nekünk ezt a tágas teret, ahol sok lakóhely van, ahol befogadást nyer a mi népünk is, bár szétszóratott, de te össze fogod gyűjteni – kérte imádságában Fekete Károly.

Jövőre Bánátban folytatják

Sokat lehetne tanulni az egykori egyházmegye történetéből – mond­ta Kiss Nándor bánáti esperes. Szerinte az adminisztráció precizitásában, a pénzügyekben és az egyházi tisztségek megbecsülésében is a régiekre kellene figyelni. A jövő évi találkozót Nagybecskereken tart­ják majd – már megkezdték a nagyszabású rendezvény előkészületeit. Évek óta foglalkozik kutatócsoport az egyházmegye múltjával, amelynek egy szeletét monográfiában tervezik megjelentetni – mondta Hegyi Ádám történész, aki hozzátette: sok régi iratot megtaláltak – volt olyan, amely egy templom tornyából került elő.

Hegedűs Márk, fotó: Cservenák Zoltán

Közösen emlékeztek az aradi vértanúkra
– Kossuth 1882-ben magyar Golgotának nevezte Aradot – idézte fel Ujj János helytörténész az aradi Megbékélés parkjában található Szabadság-szobor előtt. – Állítom, hogy nincs a világon olyan magyar érzelmű ember, aki október hatodikán gondolatban ne lenne Aradon, hogy tiszteletét tegye a tizenhárom vértanú előtt – tette hozzá. A városban 1867-ben, még a kiegyezés aláírása előtt tartották az első nyilvános megemlékezést. A vesztőhelyen 1881-ben állították fel az obeliszket, a belvárosban 1890-ben készült el a Szabadság-szobor – utóbbi felavatásán huszonötezer ember vett részt. Negyedszázaddal később a román kormány engedélyével lebontották a szobrot, amely volt például a színház kellékraktárában és egy a lovardában is. 2004-ben került vissza eredeti helyére, azóta minden évben tartanak itt megemlékezéseket. Az emlékművet az egykori Békés-Bánáti Református Egyházmegye utódmegyéinek vezetői a találkozó keretében közösen koszorúzták meg.

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. október 9-i számában.