A református teológus és egyetemi tanár közel négyszáz oldal terjedelmű kötetét a L’Harmattan Kiadó adta ki és politikai filozófiai sorozatának, az Ad Marginem sorozatnak a keretében jelent meg. Ahogy a sorozatcím is jelzi, a kötet határterületen mozog: sajátosan közép-európai valóságot dolgoz fel, nevezetesen az egyházak diktatúrákhoz való viszonyulását és a diktatúrákat követő társadalmi közegben való helyzetét, valamint a történelmi és társadalmi bűn kérdéséhez és a múltfeltáráshoz való ambivalens viszonyát.

A könyv azt elemzi, hogyan lesz vétkessé egy közösség, nemcsak a múltban, hanem a jelenkori politikai-társadalmi és gazdasági igazságtalanságoknak a szövevényében. Nemcsak a református, illetve protestáns egyházak múltbeli és jelenkori helyzetéről van itt szó – minden vallásközösséget érint a jelenség, hiszen minden egyházi, vallási vagy világnézeti közösség intézményként, illetve szervezeti formában van jelen a világban és vesz részt társadalmi és politikai folyamatokban.

A kötet borítóján és az előszóban ez olvasható:

Vétkezhet-e az egyház mint egyház? Hogyan érinti a tagok bűne, mulasztása vagy felelőtlensége a hívők közösségét, annak intézményes és szervezeti formáját? Milyen összefüggés van az egyház múltban elszenvedett üldöztetései, valamit a totális politikai rendszerek fenntartásában vállalt szerepe között?

Az utóbbi években a közélet egyre élénkebb érdeklődést mutat a történelmi és társadalmi bűnök természete, kialakulásának okai és következményei iránt. Ezen belül kiemelt figyelmet érdemel az egyházak önkényuralmi rendszerek idején tanúsított magatartásának megítélése, valamint a jelenkori gazdasági és politikai igazságtalanságok láttán elfoglalt pozíciója vagy éppen a saját sorain belül tapasztalható visszaéléseknek az esetei...

A budapesti könyvbemutatón, május 24-én a Kossuth Klubban Horváth Erzsébet, Debrecenben az MTA területi bizottságának (DAB) székházában, május 29-én Szabadi István egyháztörténészek egyaránt hangsúlyozták: olyan mű született, amely az eddigi történészi múltfeltáró munka eredményeit segít értelmezni etikai és egyháztani szempontból, főleg a társadalmi és egyházi múltfeltárás megtorpanásának idején. Kiss Lajos András filozófus a teológus szerző filozófiai és szociológiai tájékozottságát méltatta, Balogh László Levente politológus pedig a mű jelenlegi társadalmi helyzetben való aktualitását emelte ki.

Mindkét könyvbemutatón Kovács Krisztián, a debreceni hittudományi egyetem oktatója vezette a beszélgetést, aki arról beszélt, milyen jelentősége van a kötetnek a bűnről és az egyházról szóló teológiai tanítás újraértelmezése számára, ugyanakkor elhelyezte a kötetet a szerző munkásságában, utalva azokra a korábbi kötetekre, itthon és külföldön megjelent tudományos publikációira, amelyek előzményét képezték a bemutatott könyvnek. Fazakas Sándor pedig a kutatás motivációiról, körülményeiről vallott és arról beszélt, hogy a kutatás során milyen – számára is döbbenetes − felismerésekre jutott az egyház és a társadalom jelenlegi állapota tekintetében, és hogy sajnos a diktatúrák hatalomgyakorlási technikái, működési mechanizmusai, mentalitáselemei és egyéb jellemzői miként élnek túl adott korszakokat bizonyos társadalmi alrendszerekben.

Fazakas arról is beszámolt a könyvbemutatók során, hogy könyvének két súlypontja van: egyrészt tisztázni szerette volna, hogy teológiailag mi számít bűnnek, különösen az egyház bűnének, hogy ne egyszerűen a társadalom szenzációéhsége vagy az olcsó moralizálás beszéljen az egyház vétkeiről. Amit kívülállók látnak és az egyház bűneiként tartanak számon (pl. ügynökkérdés vagy egyéb visszaélések), az már következmény: súlyos hitéleti és teológiai tájékozódás hiányosságára, teológiai és politikai kompromisszumokra, alkalmazkodási kényszerekre vezethetők vissza.

Másrészt arra törekedett a szerző, hogy az egyházat olyan megtapasztalható vallási szervezetként írja le, mint amely nemcsak tisztségviselői vagy tagjai által vétkezhet, hanem mint egyének feletti szociális rendszer, társadalmi szereplő. Ilyen formában minden időben törekedtek leírni az egyházat, például Ágoston, Luther és Kálvin, Bonhoeffer vagy a katolikus Karl Rahner. Ma viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a rendszerszemléletű szociológia és keresztyén társadalometika eredményeit. Pozitív kitekintéssel zárul a könyv: az egyház egyházként nemcsak a bűn és a bűnbánat, hanem a megújulás és a megbékélés kollektív alanya is lehet.  Ha az egyház valóban a hitben megélt közösségként értelmezi önmagát, külső formája és szervezeti struktúrája pozitív impulzusokat adhat a társadalmi együttélés számára.

A szerző a budapesti 88. Ünnepi Könyvhéten, június 11-én délután dedikál a L’Harmattan Kiadó könyvsátrában.

V.Á., forrás: ttre.hu