A mostani hálaadó alkalmon Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke prédikált, a Bethesdának is nevet adó történet (János 5,1-9) alapján. „A kórház alapításakor, ahogy az evangéliumban is, a körülmények egy kicsit igazságtalanok voltak" – mondta, párhuzamba állítva az egykori jeruzsálemi városfal közelében lévő medence betegeinek és a XIX. századi Pest-Buda egészségügyi helyzetét. Mindkét városban sok volt a beteg, s voltak olyanok, akiknek „nem volt emberük", aki támogassa őket a gyógyulásban.

„Ugyanakkor a történet nagy igazságai messze fölülmúlják az igazságtalanságokat" – tette hozzá. A dunamelléki püspök szerint „nem üres és hiábavaló vágy, hogy az ember gyógyulni akar", s Jézus megjelenésével olyan gyógyító erő lép az emberek életébe, mely túlmutat földi életünkön, s lehetővé teszi „a véges, beteg ember és az örökkévaló Isten kapcsolatát". Mikor Jézus nekünk szegezi a kérdést – akarunk-e meggyógyulni, s csodát tesz – jelet ad, hogy higgyünk benne és életünk legyen. „Nélküle mindannyian betegek vagyunk, de nála ott a kegyelem, a gyógyulás, az áldás" – mutatott rá.

Szabó István emlékeztetett: minden gyógyítás jel, e nagy titok felmutatása. A Bethesdának azt kívánta, legyen a csodák, a jelek, az isteni irgalmasság háza, ahogy eddig is az volt. A püspök érintette a kórház nehézségekkel és csodákkal teli történetét is, s reményét fejezte ki, hogy az intézményben, melyben a két világháború között szülészet is működött, a jövőben újra születhetnek gyermekek.

A Bethesda kórusa is szolgált az istentiszteleten

A jubileumi alkalmon a Kálvin-téri templomot megtöltötték a Bethesda „barátai": egykori és jelenlegi dolgozói, betegei, szülöttei, támogatói. Páll László, Kálvin-téri lelkész az egykori anyagyülekezet nevében köszöntötte az ünneplőket: sokak által áldott intézménynek nevezte a kórházat, melyben ápolnak, gyógyítanak, csökkentik az emberi nyomorúságot. Dani Eszter a Németajkú Református Egyházközség köszöntését hozta, mint mondta: a Bethesda Isten országának jele, a gondos gyógyító munka nagyon sok hálás szülő csillogó szemében tükröződik. Azt kívánta az ott dolgozóknak, hogy érezzék meg az emberek háláját és Isten áldását. Rideg Gyula, a kórház lelkigondozó lelkésze arról beszélt, hogy a hit és (orvos)tudomány nem zárja ki egymást, hisz az embert fizikailag, lelkileg elhasználó, másokért végzett szolgálathoz Isten ad belső tartást, lelkierőt.

A XIX. századi Pest német reformátussága az 1850-es években szerveződött gyülekezetté, s a nyugati kapcsolatain keresztül egyházunkat gazdagította a svájci és német ébredési mozgalmak gyümölcseivel: az evangélium szerint megújult élettel és a szociális érzékenységgel. A németajkú leányegyházközség presbiterei, látva a fővárosi állapotokat, úgy döntöttek, betegszobát hoznak létre a szegény, kórházi kezelést megfizetni nem képes egyháztagoknak. Adományoknak köszönhetően, 1866-ban 6 ággyal kórházat tudtak indítani, mely Isten áldása nyomán folyamatosan bővült, s megnyitotta kapuit a más felekezetű rászorulók előtt is. Hosszú ideig a Filadelfia Diakonissza Egylet működtette, a kommunizmusban állami kézbe került. Az addigra már száz ággyal működő intézményt az 1960-as években gyermekkórházzá alakították. 1992. július 1-től a Magyarországi Református Egyház fenntartásában végzi gyógyító szolgálatát.

reformatus.hu, fotó: Vargosz

További képek a csatolt galériában.