"Egy háromgyermekes édesapával beszélgettem, aki elmondta, hogy több generáció munkájának a gyümölcse ment kárba, amikor az árvízben összedőlt a házuk. Annyira el volt keseredve, hogy azt mondta, nem lesz ereje az újrakezdéshez" – mondta a Reformátusok Lapjának adott interjúban a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) igazgatója, Fodor Gusztáv lelkipásztor.

Az egyházi sajtó híradásaiban nyomon követhettük az MRSZ árvízi munkáját. Hány önkéntest mozgattak meg az elmúlt hetekben?

Közel háromszáz önkéntesünk volt jelen a gátakon, a kitelepítéseknél, az adományosztásnál és lelkigondozóként az elmúlt hetekben Észak-Magyarországon. Nem volt olyan település, ahova ne jutottunk volna el. Folyamatosan kapcsolatban voltunk a katasztrófa sújtotta térség lelkipásztoraival és polgármestereivel, oda vittük a segítségünket, ahol a legnagyobb szükség volt rá, és ahova mások nem, vagy csak jóval később jutottak el. Sok helyen ezért nem is annyira az adománynak örültek az emberek, hanem hogy mégsem maradtak magukra a nagy bajban.

Az árvízi helyzetben nemcsak az MRSZ, de számos gyülekezet és az érintett egyházkerület is megállta a helyét.

Szolgálatunkat a térségben a Tiszáninneni Egyházkerülettel, a gyülekezetekkel és a Protestáns Tábori Lelkészséggel szoros együttműködésben végezzük. Sok távoli és határon túli gyülekezet maga szervezte meg segítőit a gátakra, maga juttatja el adományait a térségbe, és nem veszi igénybe az MRSZ közvetítését. Ennek azért is örülünk, mert célunk a gyülekezeti diakónia ösztönzése, és nem helyettük akarjuk végezni a munkánkat, hanem az ő szolgálatukat segítve.

Mekkora nagyságrendű adomány érkezett önökhöz az elmúlt hetekben?

Az első két hétben tízmillió forint érkezett az MRSZ számlájára, de azóta is folyamatosan özönlenek az adományok. Ebből eddig négymillió forintot használtunk fel gyorssegélyként és az árvízkárosult gyermekek balatonfenyvesi táboroztatására. Árvízi adományok azonban nem csak hozzánk érkeztek: a Tiszán­inneni Református Egyházkerület is számlát nyitott erre a célra, és zsinati illetve saját forrásokból is jelentős összeget költött a védekezésre.

Nemcsak pénz-, hanem tárgyi adományokat is vártak. Ezeknek mi lett a sorsa?

Tizenkétmillió forint értékű tárgyi adomány gyűlt össze eddig, ami túlnyomó részben tartós élelmiszert jelent. Ennek kiszállítása folyamatosan zajlik a raktárainkból. Egy cég például húsztonnányi fertőtlenítőszert ajánlott fel egytonnás kiszerelésekben. Ennek kiosztását is a helyi gyülekezetek és önkormányzatok segítségével szerveztük meg. A napokban pedig egy kábelgyártó cég keresett meg minket, hogy rajtunk keresztül juttassa el négymillió forint értékű adományát az árvízi újjáépítéshez.

A számlára érkezett és még meglévő mintegy hatmillió forinttal mik a terveik?

A harmadik árhullám után egy háromgyermekes édesapával beszélgettem, aki elmondta, hogy több generáció munkájának a gyümölcse ment kárba, amikor összedőlt a házuk. Annyira el volt keseredve, hogy azt mondta, nem lesz ereje az újrakezdéshez. Ekkor értettem meg, hogy a hosszú távú segítség is mennyire fontos, ezért a helyreállításban és újjáépítésben is részt kell vennünk. Ezért a Tiszáninneni Egyházkerület által végzett kárfelmérés után döntünk a maradék összeg felhasználásáról. Felmerült továbbá annak a lehetősége is, hogy az orvoscsoportunkat is a térségbe küldjük, hogy részt vegyen az emberek oltásában. Ha ez sikerül, ennek is lesznek költségei.

A családok újrakezdését akarja segíteni egyik újonnan meghirdetett programjuk is.

Fogadj örökbe egy árvízkárosult családot! – ezzel a címmel hirdettük meg azt a programot, melynek keretében olyan támogatókat keresünk, akik fél évig legalább havi ötezer forinttal hozzá tudnak járulni egy-egy bajba jutott család életéhez. Legalább kétszáz családhoz szeretnénk így eljuttatni a remény üzenetét.

Kiss Sándor