„A fáknak gyökereik vannak, de az embereknek lábuk van.” Kezdetektől, az ember jövevény volt.  Ez nem fog változni. A klímaváltozás, a gazdasági, politikai, társadalmi igazságtalanságok és az ezekből fakadó konfliktusok miatt az ember mindig is biztonságra, békére, jobb életre fog vágyni.  És ezek az emberek, néha, és nem nagy számban, Magyarországra is cseppennek. Mint Isten népe, mint Egyház, kötelesek vagyunk segíteni azokon, akik „jövevényként” itt találják magukat Magyarországon.

Nem lehet közömbösnek maradni

Ezért olyan jó részt venni egy ilyen közgyűlésen, ahol mint egyházi képviselők együtt imádkozhattunk, és dolgozhattunk azon, hogy Európában legyen közös hangjuk az egyházaknak, és fel tudjanak szólalni azok nevében, akiknek a hangjukat nem gyakran halljuk. A migráns munkás, aki rabszolgaként dolgozik valamelyik étterem konyhájában, a menekült, aki el van szakítva családjától, a más ajkú, más kultúrájú, aki kirekesztettségben él.  Olyan bátorító hallani, hogy az egyházaknak is van mondanivalójuk és hangjuk, még akkor is, amikor a körülvevő társadalom azt nem szívesen hallja. „Isten szívéből beszél az egyház, és ez a szív az igazságosság szíve” – mondta ezzel összhangban Arlington Trotman, a CCME volt moderátora. Az egyház olyan kényes kérdésekben, mint a migráció, nem lehet közömbös, mint ahogy Jézus sem volt az.

Saját tapasztalatom alapján, és hallva európai kollégáim beszámolóit, egyértelművé vált, hogy az EU migrációs és menekültügyi stratégiája hiányos. Európában növekszik az idegenellenesség, holott nagyon sok országban szükség van a bevándorlók munkájára. Az egyházaknak szerepük van abban, hogy ne csak segítsenek befogadni az újonnan érkezőket, hanem segítsenek a társadalomnak legyőzni az előítéleteket, és megállapítani, hogy mi az, ami helyes, és mi az, ami helytelen. Legfőképpen példamutatással. Mindig, de főleg válság idején, szolidaritást kell vállalni a szegényekkel, a kirekesztettekkel, az elcsüggedtekkel, bárki is legyen az, bárhonnan. Az egyház legyen példa a szeretetre, az igazságosságra és a befogadásra, de legyen prófétai hang is.

Kirekesztés és elfordulás

Sajnos Európa-szerte két trendet figyelhető meg a menekültekkel és migránsokkal kapcsolatosan. Az egyik a kirekesztés, tehát a határok megerősítése, a kitoloncolások nagy száma.  A másik a hárítás: vagyis a tehetősebb uniós tagállamok vonakodnak segíteni az ezen a téren is nehéz helyzetbe került Görögországon, ahol az „arab tavasz” óta százhuszonnyolcezer ember érkezett a partokra. De ugyanakkor ezek az országok, Görögország mellett például Olaszország, továbbpasszolják az így érkezetteket, és nem regisztrálják őket a dublini eljárás szerint.  Az, aki valóban szükségre szorul, aki valódi menekült, nem kerül védelem alá. Magyarországra is érvényes mindkét tendencia.

A közgyűlésen a következő hároméves stratégiát sikerült megtárgyalnunk, ami az alábbi témakörökből állna:
- Európa szerepe a menekültek védelmében a 21. században – habár Európában a menekültek száma csökkent, Európán belül nagyon aránytalan a menekültek száma, ezért szükség lenne közös felelősség vállalásra
- Az emberi méltóság védelme a munkaerő-migrációban
- Fellépni a kortárs rabszolgaság, azaz az embercsempészet ellen
- Egység a különbözőségben
- Az egyházak befogadó közösségről tegyenek bizonyságot
- Migráció és fejlődés – hogyan lehetne fejleszteni a küldő országok társadalmát, helyi gazdaságait?

Tisztújítást is tartottak

A közgyűlésen új vezetőséget is választottunk. Professzor dr. Victoria Kamondji-t, a Francia Protestáns Egyházak Szövetségének alelnökét egyhangúlag megválasztottuk a CCME új moderátorának. Dr. Kamondji a brit nt. Arlington Trotmant követi, akinek letelt a második hároméves ciklusa moderátorként.

Apostle Adejare Oyewolet a CCME pénztárosának, Dr. Antonios Papatoniout (Görögország) és Kristina Hellqvist-et (Svédország) almoderátornak választottuk. Továbbá Nt. Alfredo Abad (Spanyolország), Nt. Thorsten Leisser (Németország) és Elena Timofticiuc (Románia) alakítják az újonnan választott CCME bizottságot.

Kitölteni a hatalmas űrt

Jó volt részt venni egy olyan párbeszédben kollégákkal, akik hasonló területen tevékenykednek, akiknek hasonlóan szívügyük a migráció, és ezt mind Istenben vetett hitük miatt érzik így.  Amint az többször is elhangzott, igenis fontos szerepe van az egyházaknak ebben a kérdésben.  Az egyházak tudják igazán megmutatni, hogy milyen a felebaráti szeretet, hosszú távú tevékenységekben dolgoznak, és ki tudják tölteni azt a hatalmas űrt, amit sem az állam, sem a világi civil szervezetek nem tudnak betölteni. Az egyházak szerepe segíteni azokon, akiket ez a világ nem tart méltónak a szeretetre, és akiknek a világ szerint nincsen helyük a társadalomban. „Mi különböztet meg bennünket, egyházakat a civil szervezetektől? Jobban végezzük a munkánkat, de keresztyénségünk különböztet bennünket leginkább” – állapította meg Arlington Trotman, a leköszönő moderátor.

Azzal a meggyőződéssel jöttem haza, hogy különösen most van szükség az egyházra, hogy legyen prófétai hang, még akkor is, ha nem népszerű az üzenet.  Amikor a világnak nincsen ideje, sem türelme a szegényekhez, sem azokhoz, akik igazságosság nélkül élnek, sem azokra, akiknek nincsen otthonuk.

Görömbey Marika

Ezen a linken érhető el magyarul a közgyűlés által elfogadott nyilatkozat
Itt olvashatja angolul az eseményről készült beszámolót a CEC honlapján