A 66. zsoltár beköszöntője ez. Mondhatnánk azt is, hogy ez korai globalizációs vagy missziós zsoltár, ahol a karmester, aki húros hangszeren játszik, szeme előtt tartja az egész földkerekséget, az egész glóbuszt és annak lakóit, méghozzá úgy énekel, mint aki tudja, hogy „az Úré a föld és annak teljessége", de ő bele is gondol és tovább is megy. Méghozzá abba az irányba, ami bizonyára kedves az Isten előtt, és amelyik irányba csak igazán kevesen tudtak tovább lépni Isten választott népe körében: „áldjátok, népek, a mi Istenünket!"

Mert mit találunk más zsoltárokban? Azt, hogy Isten a mi népünket szereti és megtartja, a többiek pedig pogányok, és majd megítéli őket, így és így vesznek majd el. Ellenséges érzés jelenik meg más népekkel szemben, a szövegek súlyos isteni ítéletet helyeznek kilátásba a sokistenhit világában élőkkel szemben. Ez a zsoltár nem ilyen szűkkeblű.

„Örvendj, egész föld, az Istennek!" Mint egy vízió jelenik meg a zsoltáríró lelki szemei előtt a kép: „Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét." Az első karácsonykor előízt kapunk ebből: az angyalok, akik dicsérik az Istent, azt mondják a pásztoroknak, hogy a nagy örömhír az egész népnek öröme lesz. A pásztorok elindulnak az angyali szóra a „föld népe", a szegények képviselőiként, és térdet hajtanak az isteni Gyermek előtt, a napkeleti bölcsek más nemzet fiaiként, tudósaiként eljönnek, s hódolnak neki. Ez valóban csak előkép, előíz. Eszembe jutott e zsoltár újszövetségi párhuzamaként a filippi levél gyönyörűséges hitvallása: „Jézus nevére minden térd meghajoljon (...) és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2,10–11) Hol vagyunk még ettől?

Pedig ez Isten végső akarata. Jóllehet a választott nép és az újszövetségi választott nép is olykor elfeledte és ma is elfelejti, hogy Isten azért választott ki egy népet, és azért választotta ki Jézus Krisztusban az ő népét, a keresztyén egyházat, hogy róla vallást téve minden néphez, nemzetséghez és nemzedékhez eljuttassák ezt a hírt: az Úr uralkodik, az Úré az egész föld és annak teljessége. Az Úrnál a szabadítás! Ez az Úr mindenkire igényt tart, a közeliekre és a távoliakra egyaránt, ezt értette meg ez a zsoltáros, és ezt értették meg az apostolok pünkösd után. Nem önmagukért választotta ki övéit az Isten, hanem az egész földért, az egész világért, „mert úgy szerette Isten e világot..." (Jn 3,16)

Ma, amikor a térségünkben látjuk a feszültségeket – Európai Unió, Ukrajna, Oroszország –, híreket hallunk a szüntelen kiújuló zsidó–palesztin ellenétről és a világ más területeiről is villongásokról, az országon belül kibékíthetetlen szembenállást, kettészakadt országot látunk a közéletben, nehéz hinni ennek a látomásnak. Karácsony van. Az egész népnek és minden nemzetnek szóló üzenetet mi, keresztyének ismerjük, ma újra halljuk, mondjuk – talán ma meglehet az áttörés bennünk, hogy végre el is higgyük: Isten ígéretei beteljesülnek!

Csaholcziné Kádár Marianna