A REV vezetőtestületi ülésének mottójával és helyszínválasztásával is kifejezésre juttatta elkötelezettségét a megbékélés mellett. A Végrehajtó Bizottság Élet Istene, vezess minket az igazságosság, béke és megbékélés útjáncímmel felhívással fordult tagegyházaihoz a közel-keleti helyzet kapcsán, Ézsaiás prófétai szavaival „a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá" (58,12).

Azt hallottuk itt élő keresztyén testvéreinktől, hogy az utcák, amelyben laknak, átvitt értelemben és szó szerint is darabokra hullottak és a keresztyénség bölcsője komoly krízisben van.

- Iraki testvérünk arról számolt be, hogy egyháza hivatalos iratait az autójában tartja, nem tudva, mikor kényszerül menekülőre fogni a radikális iszlám fegyveresek miatt.

- Libanoni testvérünk palesztinokról mesélt, akik csaknem hét évtizede élnek menekültként. Egyben arra az ironikus élményre is utalt, hogy miközben a berlini fal ledőlt, ő az Izrael és Palesztina között épülő falak látványában élt.

- Egyiptomi testvérünk szívszorító története szerint, bár keresztyén templomok lesznek a tűz martalékává napjainkban, keresztyének és muzulmánok egy csoportja együtt keresi a változást – a reménység jeleként a konfliktus idején.

- Egy helyi ifjúsági munkás aggodalmát osztotta meg velünk: biztonságban van-e életük és van-e egyáltalán jövőjük?

- Szíriai barátunk elmesélte, hogy munkája ma már nem a vasárnapi prédikációra való készülésről, hanem a nyáj vízellátásáról szól.

Ezek a történetek a helyiek mindennapos küzdeleméről csak sejtetik a térség összetett helyzetét. Az itt élő keresztyének az antióchiai gyülekezet első tanítványai, akik olyan sok megrázkódtatást hűséggel éltek át az évezredek során.

Történelmi távlatban a keresztyének és muzulmánok lényegében békében éltek együtt, jó szomszédságban, életteli párbeszédben és közös értékeket követve a szélesebb közösségük javára. Szívből fájlaljuk, hogy a radikális vallási mozgalmak miatt ez a kapcsolat megromlott és mélységesen elítéljük, hogy a vallást politikai célokra használják.

A keresztyének, bár számuk egyre csökken, mai napig sóként és világosságként élnek közösségeikben a Közel-Keleten. Magunk is számos bizonyítékát láttuk annak, hogy szerepük és a szélesebb közösségre gyakorolt hatásuk messze túlmutat tényleges létszámukon. A béketeremtők gyakorta keresztyén iskolákban tanultak, függetlenül aktuális vallási gyakorlatuktól.

Nekünk is új erőt adott az, ahogy közel-keleti keresztyének jóindulatukról és bátorságukról tanúbizonyságot téve eltökéltek abban, hogy megmaradjanak közösségeikben. A térséget súlyos veszteség érné, ha eleven jelenlétükkel nem járulnának hozzá egy békés, igazságos és megbékélt Közel-Kelet remélt valóságához.

Miközben figyelmesen hallgattuk a helyi keresztyének történeteit, fel kellett ismernünk, hogy a közel-keleti térség összetett valóság és valamennyi ország más és más helyzetet képvisel, amelyek jelentős mértékben eltérhetnek egymástól.

Látogatásunk újabb alkalom volt arra, hogy a térségben élő tagegyházainkkal vállalt szolidaritásunkat kifejezzük. Nem egyszeri alkalomnak szánjuk ezt, hanem megújult elköteleződésünk kezdetének. Hogyan válaszolhatunk a Református Egyházak Világközösségeként közel-keleti testvéreink hívására?

Felhívunk mindenkit, hogy a közel-keleti emberek szenvedését világszerte ismerjék el.
Sürgetjük a szíriai erőszak azonnali beszűntetését és imádkozunk azért, hogy a béke Szíriából hullámként terjedjen el az egész régióban.

Felszólítjuk a REV központi irodájának vezetőit és főtitkárságát, hogy tegyen meg mindent a térségben élő tagegyházak közötti kapcsolat erősítéséért és közösségük elmélyítéséért.
Elkötelezzük magunkat arra, hogy közel-keleti testvéreink történeteit világszerte megismertetjük.

Egyben arra buzdítjuk a tagegyházainkat, hogy
- a közel-keleti keresztyénekkel és muzulmánokkal vállalt, megújult szolidaritással csatlakozzanak hozzánk és vállaljanak hosszú távon is elkötelezettséget a térségben élő emberek javára,
- a médiatudósítások szimpla elfogadása helyett figyeljenek keresztyén testvéreink tanúságtételére és történeteire,
- fogadják be a menekülteket szomszédként, semmint hogy „másként" és idegenként tekintsenek rájuk,
- ne engedjék kormányaiknak, hogy a súlyos szenvedéseket átélő térségeket, és esetleges saját hozzájárulásukat figyelmen kívül hagyják,
- szólaljanak fel a régió keresztyén és más vallású lakósságának jóléte érdekében, elutasítva az erőszakot, ami hatalmas romboláshoz vezet és embereket foszt meg méltóságuktól,
- merítsenek biztatást közel-keleti testvéreink példájából, akik Krisztus szeretetéről tanúskodnak hihetetlen kihívások és elképesztő szenvedések közepette,
- végül pedig imádkozzanak és éljenek Ézsaiás próféciájának szellemében:

„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá." Ézsaiás 58,6-12

A REV Végrehajtó Bizottságának tagjai

Külügyi Iroda
Forrás: www.wcrc.ch