Egyre nő az elvándorlás

Áruhiány ugyan nincs a boltokban, de vásárló kevés akad. Az árak tovább emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest, a kenyér ára még májusban nyolcvan százalékkal nőtt. Egy átlagos nyugdíj vagy fizetés ma ezerkétszáz hrivnya, azaz nagyságrendileg tizennégyezer forint Kárpátalján. Emelkedett a benzin és a gyógyszerek ára is. A megélhetést még jobban megnehezítette a Kelet-Ukrajnában zajló háború. Az érkező behívók elől sokan elmenekültek szülőföldjükről, hogy ne kelljen egy értelmetlen háborúban részt venniük, életüket kockáztatva. Tömegek mentek dolgozni Magyarországra és Nyugat-Európába, onnan támogatják az otthon maradt családot, ha nem együtt mentek el – utóbbi is egyre gyakoribb. Nagy a gond az egészségügyben is, az egészségügyi dolgozók is tömegesen hagyják el Kárpátalját.

– Én nem akarok elmenekülni – mondja Nagy Béla. – Édesapáink, édesanyáink mindent megtettek azért, hogy a gyerekeiknek jövőjük legyen itt. Én is ezt teszem. Nagyon nehéz a kárpátaljai magyarok helyzete, de mi nem tehetünk róla, hogy száz éve ide szakadtunk – teszi hozzá. A főgondnok felidézi, egy holland megkérdezte tőle, hogy ukrán-e. – Én magyar református vagyok, és az is maradok – idézte válaszát. Ez azonban egyre nehezebb a hétköznapokban. – Szomorú a helyzet, fáj a szívem, hogy rengeteg fiatal testvérünk, köztük sok szakember megy el, akikkel Isten országát építhetnénk – fogalmaz Nagy Béla. Az orvosok elvándorlása Kárpátalján is nagy probléma. Csak Beregszászból száznegyvenöt orvos és ápoló mondott fel és utazott el külföldre dolgozni az elmúlt időszakban.

Isten nem engedi elveszni Kárpátalját

– Hiszem, hogy lesz változás. Isten nem fogja megengedni, hogy elvesszen a kárpátaljai magyarság – mondja 2016-ról Nagy Béla. – Nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy a lelkészeknek, orvosoknak, tanároknak és mindenkinek legyen munkája, és hozzá megfelelő bére. Szükség van a békére is, nem szabad, hogy a fegyveres konfliktus kiújuljon. Ha pedig béke lesz, hiszem, hogy visszajönnek a férfiak.

Nagy Béla szerint vannak pozitív előjelek is a sok nyomorúság ellenére: apróságnak tűnik, hogy sosem volt még Beregszászon korcsolyapálya, most van, és a belváros is díszkivilágítást kapott. A tavaly októberi helyhatósági választásokon pedig a két magyar párt összefogásának eredményeként mind a helyi, mind a járási önkormányzatban, mind a parlamentben vannak magyar képviselők, Beregszász polgármestere is magyar maradt – sorolja a főgondnok. Hozzáteszi: ezért az egyház is sokat tett – olyanok kerültek most tisztségekbe, akiknek már régóta ott kellett volna lenniük a döntéshozó testületekben.

Nagy Béla szerint Kárpátalja kincs, amelynek megőrzéséhez további széles körű összefogásra van szükség. Segítség persze most is van: a Magyar Református Szeretetszolgálat, a magyar kormány, sok magyarországi önkormányzat és gyülekezet is támogatja a kárpátaljaiakat. Ezekért a főgondnok mind köszönetet mond, de további segítséget kér.

Mentőállomásra és kórházra van szükség

Konkrét ötlete is van: szerinte az egészségügyi ellátást kellene fejleszteni Beregszászon. Elsőként egy nemzetközi mentőállomás létrehozását sürgeti. A főgondnok azt mondja, már így sem telik el egy hét, hogy ne kellene Magyarországról mentőt hívni egy-egy beteghez. A mentőállomás után pedig egy mini keresztyén kórházat szeretne Beregszászon tudni a Kárpátaljai Református Egyházkerület világi vezetője.

– Ehhez a magyar kormány segítségét kérjük. Sok életet menthetnénk így meg – mondja, és felidéz egy történetet: a közelmúltban meghalt egy huszonhat éves, kisgyermekes édesanya. Az egyház hosszú ideig támogatta a rákbeteg fiatalasszony gyógyítását, sugárkezelését, de már nem tudták megmenteni, mert nem volt elég pénz a kezelésre. Nagy Béla kijelenti: – Ez borzasztó, nincs idő várni. Mindent meg kell tennünk a százharmincezer magyarért, akik itt élnek. Ne hagyjuk, hogy testvéreink elvándoroljanak vagy értelmetlenül meghaljanak! Így is nap mint nap temetünk, siralmas a helyzet. Azt szeretném, ha inkább keresztelhetnénk! Tegyünk meg mindent, hogy megmaradjon Kárpátalja!

A békéért imádkoznak Kárpátalján
– Félelemmel és rettegéssel nézek az új évre – ezt egy hatvanegy éves nagydobronyi néni mondta, amikor megszólítottam istentisztelet után. – Háborús világ van, sok nehézséggel, és az emberek riadtak – folytatja. A nehézségek ellenére arról beszél, hogy Isten itt van közöttünk, csak észre kell vennünk egy testvérben, egy idegenben, vagy akár az élet legapróbb dolgaiban is. Mosolyogva mondja: csak ötvenévesen jött rá arra, hogy egy gyümölcsfában, de akár egy fűszálban is megláthatja Isten gondviselő kegyelmét – Akkor éreztem, hogy nekem köszönnek a virágok, valahogy így: Ne búsulj Jolán, áldás, békesség, Jolán.
Az idős asszony egy magyarországi lelkésztől egyszer azt tanulta, hogy merjen nagy dolgokért is imádkozni. Kérdésemre, hogy most miért fohászkodik, azt mondja: – Azért imádkozom, hogy az új évben legyen szeretet a szívekben, és béke a családokban és a világban is.
Jolán néni két gyermeke a behívók elől Magyarországra menekült a családjával, azt reméli, hogy ha béke lesz, hazatérnek Kárpátaljára. 

Hegedűs Márk

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. január 3-i számában.