A magyar főváros XI. kerületében található Kelenföld nevű városrész a XVIII. század közepén kezdett szőlőművesekkel betelepülni. A XIX. század közepétől a területet átszelő országos vasútvonalak kiépülése az ipar megtelepülését nagyban elősegítette, aminek következtében lakosság száma jelentősen megnövekedett.

Kelenföldön a református hitélet 1910-től a pályaudvar melletti községi iskola barakképületétében tartott istentisztekkel kezdődött. 1920-ig havonta, majd Sebestyén Andor vallásoktató lelkész szolgálatával minden vasárnap tartottak istentiszteleteket. 1922-től a sűrűbben lakott lágymányosi városrészben található Váli utcai általános iskola (ma József Attila Gimnázium) tornaterme adott helyet a hitéleti alkalmaknak.

A Budapest-Lágymányos-Kelenföldi Missziói Egyházközség 1926. január 1–én alakult meg, amely addig a Budapest-Budai Református Egyházközség részét képezte. Ünnepélyes keretek között, 1928. szeptember 30-án tették le az egyházközség templomának alapkövét, az akkori Fehérvári út és a Lenke út sarkán, a mai Október 23. utcában. Az épületnek a Magyar Advent Temploma nevet adták Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének javaslatára. A költségeket több minisztérium, Budapest székesfőváros, továbbá holland református hívek adományai biztosították. Az építkezés fővédnöke Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós volt.

A templomot és az azt közre fogó két bérházat Medgyaszay István (1877-1959) építész tervezte. A négyemeletes bérházak 1929. november 1–re készültek el. Magát a templom épületét 1930. november 16-án nagy ünnepi külsőségek között szentelték fel. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Horthy Miklós, akit katonazenekar és díszszázad köszöntött. Ez volt az egyetlen budapesti református templom, amelynek a felszentelésen a kormányzó részt vett.

A felszentelési istentiszteleten a résztvevők sokasága miatt, az altemplomban helyet foglaló hívek számára a prédikációt megafon segítségével kellett kihangosítani. Az eseményről a Magyar Rádió helyszíni közvetítést adott. A templom és a bérház együttese a két világháború közötti építészet kiemelkedő alkotása, amelyre a terméskő és a vasbeton használata mellett a népi építészet formakincsének tudatos alkalmazása jellemző.

A templom főhomlokzatát a bejárati árkádsor és a monumentális torony együttese határozza meg. A belső tere a kétszintes karzattal együtt ötszáz ülőhellyel rendelkezik. Különleges figyelmet érdemel a liturgikus tér kialakítása, amelyben szép egységet képez az úrasztala – szószék - és az orgonaházat tartó „kopjafaszerű" oszlopok fából faragott együttese.

A toronyban két harang található. Az egyiket még a templom felszentelése előtt, 1930 virágvasárnapján, a másikat, a Horthy Miklós-emlékharangot 1934. november 16-án szentelték fel. A harangokat Szlezák László (1870-1953) aranykoszorús öntőmester készítette.

Anyaegyházközségé 1932. január 1-én a Budapesti Református Egyházmegye megalakulásával egy időben vált a gyülekezet. 1935. december 22-én adták át rendeltetésének az orgonát, amely a németországi Walker-gyárban készült. A hangszert egyházi használat előtt néhány évig egy budapesti moziban használták, néma filmek zenei aláfestéséhez.

Az épület a II. világháborúban jelentősen megrongálódott, a károkat 1955-re állították helyre.

Szöveg, kép: Millisits Máté