A város kettőssége

A Balatonfüredet kettészelő 71-es főúton hétköznap délelőtt is lassú a haladás: rendre félpályás útlezárás van a fűnyírás miatt, lassan kezdődik a főszezon. A Balaton északi partjának fővárosa környékén ez nemcsak az időszakosan ideköltöző nyaralókat, hanem különböző fesztiválok résztvevőit is jelenti. Ott jártunkkor épp a motorosok gyülekeztek Alsóörsön, de a REND hétvégéjén is lesz még két másik fesztivál a környéken. A kikötőben pezseg az élet, apartmanházak és újabb hotelek épülnek, a fővárosit is megszégyenítő négyzetméterárakon már azelőtt elkelnek az ingatlanok, hogy megépülnének. Pár kilométerrel feljebb, a hegyoldalban azonban teljesen más világ fogadja az odaérkezőt. A jellegzetes Balaton-felvidéki házak között keskeny utcácskák szaladnak fel a legforróbb nyárban is enyhet nyújtó erdőbe, ahonnan hűs vizű patak csorog alá a tó felé.

A 71-es főúttól Veszprém felé fordulva Csopakon térünk rá a Füredi utcára – az Arácsra vezető keskeny, turistaforgalomtól óvott út a valamikori római kori település útja helyén kanyarog. A mai város 1954-ben jött létre Balatonfüred és Balatonarács egyesítésével. Arács, a Péter- és Tamás-hegytől egészen a Tagore sétányig nyújtózik, a mai Balatonfüred mintegy egyharmadát adja több mint háromezer lakosával. Balatonfüreden két önálló református anyaegyházközség működik: a füredi és az arácsi református gyülekezet, utóbbi egyben a Veszprémi Református Egyházmegye esperesi központja is. A településrész tulajdonképpeni főutcáját a város híres lakójáról, Lóczy Lajos magyar geológus, geográfus akadémikusról nevezték el, aki az arácsi református temetőben nyugszik – ez pedig alighanem az ország egyik legszebb fekvésű sírkertje: a domboldalról egyenesen a változékony víztükörre látni.

Hányatott sorsú gyülekezetek

A Lóczy Lajos úton autózva igencsak keresni kell a szűk kis letérőt a református templom felé az arácsi Népház oldalában – a gyümölcsfákkal ékesített kertben álló istenháza le sem tagadhatná a türelmi rendeletet. Arács, valamint a Balaton-felvidéki református gyülekezetek nagy részét egyazon reformátor, Dévai Bíró Mátyás alapította 1545 körül. Az éledező református közösségeket nagy erőkkel igyekeztek visszatéríteni katolikus hitre: templomukat és földjeiket elvették, és Habsburg-hű, katolikus svábok betelepítésével próbálták meggyengíteni az itteni erős, tehetős reformátusságot. Az első arácsi református templom 1700–1702-ben épült. Ennek helyére építették később a katolikus templomot – ahogy azt Császár Attila esperes mondja, maga a csoda, hogy egyáltalán maradt a rekatolizáció után reformátusság a Balaton-felvidéken. Azonban az itteni kitartó, gyakorlatias hívek erős magja összefogott, és mindvégig helytálltak a nehéz időkben. A telek, ahol az egyházközség épületei állnak, például egy nemesi család, a Szilassyak adománya volt a gyülekezetnek. Újabb templom épült 1786-ban, lett tanítói lakás és református iskola is – utóbbi két épületében (amely ma is az egyházközség tulajdona) gyermek- és felnőttorvosi szolgálat működik.

„Csoda, hogy létezünk”

„Maga a csoda, hogy vagyunk, létezünk, és arról beszélgetünk, hogy nálunk találkozik a Dunántúl reformátussága. Ez a kicsi Arács több nagy embert is adott a református egyháznak: innen származott Bakos Lajos püspök, és itt volt nyaralója Fejes Sándor várpalotai lelkésznek, aki később püspökhelyettese is lett a kerületnek. Az ő leszármazottai ma is az arácsi közösséget erősítik. Isten mindig kijelöli azokat az embereket, akik segítenek és utat mutatnak. Az arácsiak jólelkű, dolgos emberek, akik nagyon sokat tesznek a gyülekezetükért. Kitartóak és igazán karakánok, akárcsak őseink, akik tudták: csak az összefogás őrizheti meg őket a nehéz időkben” – meséli Császár Attila, akinek az édesapja is arácsi lelkész és esperes volt. Az arácsi gyülekezet választói névjegyzékében négyszázkét főt tartanak nyilván – többek között a város polgármesterét, aki presbiter is. A gyülekezetnek a hegyoldalban kis szőlője is van: az általuk termelt öt-hat hektó, Calvino nevű olaszrizling el is fogy az úrvacsorákon, gyülekezeti alkalmakon, kirándulásokon. A gyülekezet szoros kapcsolatban áll az Arácsért Alapítvánnyal: vállt vállnak vetve dolgoznak településükért, közösségükért.

A részvétel hitvallás

„A mai világban ellenpólusnak kell lennünk, vállalnunk kell hitünket, közösségeinket és az ott adódó feladatainkat, mert csak így tudunk megmaradni. A részvétel igenis hitvallás!” – véli Császár Attila. A REND épp ezért nemcsak megerősítés, hanem hitvallás is lesz az arácsi és a füredi reformátusoknak: a gyülekezeti tagok, presbiterek is segítik a százfős rendezői gárdát, akik a találkozó több mint száz programját segítenek megvalósítani. A főbb programoknak a Balaton Szabadidő- és Konferenciaközpont ad otthont, amelynek parkolójába települ majd ki a Református utca, a Miénk a színpad! rendezvényei pedig a szomszédos zöld területen felállított színpadot töltik majd meg. A füredi Fehér templom kórustalálkozóira, valamint az arácsi református templom és az arácsi Népház programjaira kisvonattal vagy kisbuszokkal juthatnak el a résztvevők. Balatonfüred városa is jelentősen támogatja a rendezvény megvalósulását – fűzi hozzá Császár Attila.

Szomjúhozni a nagy víz partján

A Dunántúli Református Egyházkerület hat egyházmegyéje között a harmadik legkisebb a Keszthelytől Balatonakarattyáig, illetve Herend­ig nyújtózkodó Veszprémi Egyházmegye. Hatvan gyülekezetben harminckét lelkipásztor szolgál több mint tizenháromezer református között – de csak ezek fele fizet fenntartói járulékot. Az egyházmegyében hat református általános iskola gondoskodik a jövő nemzedék hitbéli neveléséről. „A turistaszezon nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is megerősíti az itteni gyülekezeteket: sokat jelent például a Káli-medence településein élő három-négy református gyülekezeti tagnak, amikor akár tíz-húsz kiránduló vendéget fogadnak istentiszteleteiken” – mondja Császár Attila. Az egyházmegye egyik legnagyobb nehézségét éppen az apró gyülekezetek fenntartása jelenti: van olyan hely, ahol az óriási templomban négyen-öten gyűlnek csak össze vasárnaponként. Így tehát a REND vezérigéje lelki és egzisztenciális értelemben egyaránt reménységet adhat: „Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön.” (Ézs 35,7)

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Körösvölgyi Zoltán

Az írás megjelenik a Reformátusok Lapja 2016. június 19-i számában.