„Elsősorban a magyar tudóstársadalomnak ajánlom, de azoknak is, akik fontos szerepet töltenek be a diplomáciában” – mondta Dr. Sepsi Enikő a „Politikai játszmák – bujdosói hétköznapok (1711-1761)” címmel meghirdetett konferenciáról. A tudományos ülés 2011. május 5-én 9:00 órától kezdődik a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dísztermében (Bp., Reviczky u. 4.), ahol aznap a korszakot bemutató kiállítás is lesz. Sepsi Enikővel, a KRE BTK dékánjával beszélgettünk az eseményről.

Kik a konferencia szervezői?

Kurucz György, a KRE dékánhelyettese, egyben a Történettudományi Intézet Kora Újkori-, Gazdaság- és Művelődéstörténeti Tanszékének vezetője és Csoma Zsigmond, karunk professzora, a tanszék mellett működő Református Kultúrtörténeti Kutatócsoport vezetője. A konferencia programja és a fővédnök, gróf Mikes Zsigmond személye az ő munkájukat és kapcsolatrendszerüket dicséri. A harmadik szervező fél a Rákóczi Szövetség egyetemünkön működő ifjúsági szervezete. Emellett számos támogatónk van: a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Társaságának Anyagi Kultúra Szakosztálya, az MTA Agrártörténeti- és Faluszociológiai Bizottsága, egyéb alapítványok és magáncégek, mint például a 2010-es év borászának választott, Légli Ottó pincészete.

A téma – a Rákóczi-szabadságharc utáni kényszerű bujdosás időszaka – hogy merült fel önökben?

Az okot természetesen nem az adta, hogy a Lágymányosi hidat Rákóczi hídra kereszteli át a főváros.  Idén van a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békekötés háromszázadik évfordulója, s a téma köré számos neves hazai és külföldi kutatót lehetett egybegyűjteni. A Történettudományi Intézetnek van egy másik konferenciája is a héten, szeretnénk hangsúlyt fektetni erre a tudományterületre. Célunk, hogy több szempontból járjuk körül a magyar történelmi tudatnak ezt a meghatározó korszakát. Karunk már nagyon régóta törekszik az interdiszciplináris megközelítésre. Előadóink a hazai belpolitikai és az európai diplomáciai helyzet mellett vizsgálják az emigráció hétköznapjait, az ott felvillanó reményeket, újrakezdési lehetőségeket, illetve Rákóczi és a bujdosók kultuszának a történetét. Nagyon szimbolikus, és nem is egyedülálló ez a mozzanat a magyar történelemben.

Az előadók között találjuk többek között R. Várkonyi Ágnest az ELTE-ről, Marjanucz Lászlót a Szegedi Tudományegyetemről, Balogh Juditot a Miskolci Egyetemről, Gebei Sándort az egri Eszterházy Károly Főiskoláról, Seres Istvánt az MTA-tól, Négyesi Lajost a Hadtörténeti Intézetből és Tüdősné Simon Kingát, aki Romániából érkezik. Jelent ez a sokszínűség valamiféle összefogást a történészek között?

Mindenképpen. Stratégiánk, hogy a Történettudományi Intézet, a kar és az egész KRE is a magyarországi egyetemi rendszerbe és akadémiai környezetbe ágyazva működjön. Szeretnénk megszólalási lehetőséget teremteni a Kárpát-medencei magyar tudós- és kutatótársadalomnak. Ezért is hívtunk meg huszonhárom előadót. Egyházi fenntartású intézményként örömmel látjuk, hogy törekvésünk egyezik az egységes Magyar Református Egyház egyházpolitikai elképzeléseivel.

Huszonhárom előadás egy napra?

Valóban elég sűrű a program, az előadások mellett levéltári anyagokat és egyéb tárgyi emlékeket is kiállítunk, valamint várjuk a szatmári békekötésben történelmileg érintett nagykövetségek képviselőit. A feszes tempót csak a szünetek és a fogadások enyhítik, de azt hiszem, a „református morál” bírja a terhelést. Remélem, a nap végén mindenki gazdagodva távozik.

Kiknek ajánlja ezt a konferenciát?

Elsősorban a magyar tudóstársadalomnak, de azoknak is, akik a fontos szerepet töltenek be a diplomáciában, és szeretnék jobban megismerni a magyar kultúrkört. Valamint azoknak a diákoknak és tanároknak, akik kíváncsiak erre az időszakra. Tágabb értelemben pedig azoknak az érdeklődőknek, akiknek nem szakterülete a történelem, de tisztában akarnak lenni a magyar történelem fordulópontjaival.

Irodalmárként mit gondol az adott időszakról?

Nem vagyok a korszak szakértője – azok egyébként megszólalnak majd az ülésen –, de az biztos, hogy a XVIII. század irodalma nagyon gazdag, s a politikai (ma már történelmi) eseményektől erősen átitatott. Ez általában is sokkal erősebben jellemző a magyar irodalomra, mint bárhol máshol Európában.

Melyik előadásra kíváncsi leginkább?

A fővédnökünknek a Mikes Kelemen életét és gondolkodását befolyásoló hétköznapok történéseit bemutató előadására, vagy Szilasi Alex zenetörténeti előadására is érdeklődéssel teli várakozással gondolok.

Feke György, fotó: Kalocsai Richárd