„EUvízió: Európa jövője, a jövő Európája” – ezt a címet viselte a március 26-án, nagy médiafigyelem mellett zajló semleges egyeztetési fórum, melynek célja, hogy a 2011 első felében esedékes magyar EU-elnökség időszakára felmérjék és elemezzék a magyar álláspontot az uniós szakpolitikai kérdéskörökben, s ezzel is segítsék a központi közigazgatás felkészülését és a társadalom tájékoztatását – tudjuk meg Boda Zsolt köszöntőjéből. Ahogy az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos munkatársa mondja, a Sólyom László köztársasági elnök fővédnöksége alatt futó kampány elsődleges feladata a közvélemény megfelelő felkészítése hazánk rendszerváltozás utáni időszakának egyik legjelentősebb politikai eseménysorozatára, amely hosszú távon meghatározhatja Magyarország nemzetközi megítélését és országképét is.
A diskurzust Pálinkás József, az Akadémia elnöke nyitotta meg, aki szerint „Európának csak akkor van jövője, ha van erre a jövőre vonatkozó őszinte akarata.” Mint mondta az Unió történetéből tisztán látszik, hogy annak idején létrejöttét elsősorban ésszerű indokok, vagyis a konfliktusok elkerülése, valamint a kölcsönös gazdasági érdekek sürgették. Az egykori kulturális zsidó-keresztyén hagyományokon nyugvó gazdasági és politikai szerveződés ma már csupán „normatív szabályozású céghálózat, mely nem számítható klasszikus értelemben vett érték-, inkább érdek-közegnek. A megszámlálhatatlan egyéni és elenyészően kevés közös célból, továbbá a belső kohézió hiányából szinte egyenesen következik a zavaros – technokrata és bürokrata irányelvek alapján működő - konstrukciók halmaza, mely óhatatlanul követelőzővé és dekadenssé teszi a szövetséget. Szavai alapján az áhított jövőképp csakis egy módon érhető el: „Itt az ideje világosan szembe néznünk azzal a ténnyel, hogy a híres európai alkotószellem sorvadni látszik. Bármilyen sokszor halljuk azokat a nagyszerű eredményeket és kitűnő keretprogramokat, amelyektől hangos a média, vegyük észre, hogy annak az emberi-lelki életerőt jelentő elemei, amelyek Európát igazán versenyképessé tehetik, egyre többször hiányoznak!” – szólította fel az elgondolkodásra beszéde végén az egybegyűlteket a fizikus.
A tudományos nézőpont kulturális ellensúlyozásaként három egyházi vezető is részt vett a konferencián, ahol – más-más megközelítésből ugyan, de – végül egyhangúan a változás kényszere mellé tették le a voksukat.
Erdő Péter bíboros „A vallás szerepe az európaiságban és az európai kultúrkör kialakulásában” címmel tartott előadást, melynek során az Unióról nem mint politikai, de kulturális egységről beszélt. „A kereszténység mindig univerzális, minden nép felé nyitó tudattal rendelkezett. A hit az európai kultúra emberi közösségi életének egy olyan fontos jellemzője, amely harmóniát, egységet, esztétikai és etnikai egyensúlyt teremt. A jövő azt kívánja, hogy minden új lehetőséget figyelembe véve a jogállamiságra építsük az emberi értékeket, továbbá kell egy világnézeti minimum, egy megfelelő erkölcsi konszenzus is ahhoz, hogy melyek azok az alapvető viselkedési normák, amelyet minden európai embertől meg lehet követelni. Mivel ezeket a dolgokat nem lehet pillanatnyi lobbizások kényére-kedvére bízni, éppen ezért nagyon fontosnak tartanám erősíteni a dialógust a különböző világnézetű, de a társadalom irányítására, fejlesztésére befolyással bíró emberek között!” – fejtette ki véleményét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.
A fentieket Schweitzer József a múlt eseményeinek vészterhes tanulságaival egészítette ki: „Mint ismeretes, a 20. századi politika azokat, akiket én képviselek, rettenetes módon érintett. Európa – a budapesti kontextusokról nem is beszélve - a zsidók nagy temetőjévé vált. Ebből a rettenetes, de igaz történeti szempontból kiindulva ajánlom a jövő vizsgálatát. Ha a felekezetek az Unió egységébe tömörült állományának morális tartást és szempontokat tudnának adni, akkor Európa végre nemcsak emberibb, szebb, kulturáltabb, de a múlt iszonyatos hatalmaival ellentétben méltányosabb és befogadóbb is lenne.” – mondta a nyugalmazott országos főrabbi.
A délelőtt utolsó felszólalója Bölcskei Gusztáv a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke volt, aki a reformátor Melanchthon születésének 500. évfordulója jegyében a hangsúlyt kevéssé a kultúrára, mint inkább a plurális egységre helyezte. „Arra van szükség, hogy az egyház ne önmagát akarja felkínálni Európának, hanem azt a segítséget, amit a Praeceptor Europae, vagyis Európa Tanítója ajánl: a humanitást, a műveltséget, a nevelést és az erkölcsiség, hitbeliség, valamint a vallás egymással ötvöződő eszményét. Ne feledjük, a protestáns gondolkodás a konstruktív kritikán kívül is sokban hozzájárulhat Európa jövőjéhez! A közös zsinat például lehetővé tenné, hogy egy olyan párbeszéd indulhasson meg, ahol ki-ki a maga értékeit nem manipulatív és nem csak deklaratív módon, hanem építő tervekkel hozzá tudja tenni, hogy az otthonunk valóban egy olyan közösség legyen, mely tisztában van a saját értékeivel és segítséget nemcsak elfogadni, de adni is tud.” – zárta előadását a püspök. A programot - Kepes András író moderálásával - nyílt disputa, majd több neves, a hazai kulturális élet területén maradandót alkotó közéleti személyiség kerekasztal-beszélgetése zárta.

Pintér Dániel Gergő

Fotó: Kalocsai Richárd