Az istentiszteletet megelőzően Varnus Xavér orgonaművész avatta fel az 1937-ben, Váradi Miklós által épített, s Varga László orgonaépítő által felújított, kilenc regiszteres és egy manuálos orgonát, melyet hosszú idő eltelte után ismét használatba vehet a gyülekezet. Az igehirdetés szolgálatát Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke végezte, Lukács evangéliuma 22. fejezetének alapján. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt 100 esztendőben "sokszor kikért minket a Sátán, hogy megrostáljon, embert embertől elszakítson. S ebben a zajban, összevisszaságban ott az állandóság, mely megszólal a 90. zsoltárban: Tebenned bíztunk eleitől fogva."
Bölcskei Gusztáv prédikációját követően Guti Sándor, helybeli lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, és Csicsák Pál alpolgármesterrel közösen adták át Bálint István, nyugdíjas pedagógus Tüzestánc című könyvét a meghívott vendégeknek.
A templomi alkalmat követően a megemlékezés a tűzkatasztrófa emlékművénél folytatódott a Himnusz éneklésével, melyet Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár megyei közgyűlés elnökének, és Benke László, a Móricz Zsigmond alapítvány elnökének emlékbeszéde követett. Emlékműsorral szolgáltak a Németh Lili Általános Iskola növendékei, pedagógus kórusa.
Délután a közös sírnál Sohajda Béla, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője áldotta meg az új, községi lélekharangot, amely ezen a napon szólalt meg először. Ezt követően Bartha Gyula igei szolgálata következett. A Szatmári Református Egyházmegye esperese Jairus leánya feltámasztásának története alapján hirdette az igét. Bizonyságtételében elmondta, hogy Jairus, mint kétségbeesett édesapa, szívében-lelkében leánya arcképével sietett Jézushoz. A tűzkatasztrófa után sokan hordozták elveszített szerettük képét magukban. De hova vitték, hova visszük? Csak a sírig? Vagy eljutunk Jézusig, ki számunkra is üzeni: "Ne félj, csak higgy!"
A közös emlékezés végül Fülöp István, országgyűlési képviselő, és Bálint István pedagógus beszédével zárult.

Forrás: www.ttre.hu