„...de lélek még nem volt bennük." (Ezékiel 37,8b)

A pünkösdi ünnepkör sajnos sokkal kevésbé értett és elfogadott a világban, mint a másik két nagy ünnepünk. Miért van ez így? Talán azért, mert a pünkösdhöz nem kapcsolódnak olyan szokások és hagyományok, mint a karácsonyhoz és a húsvéthoz. Nincs ajándékozás, ilyenkor nem keressük fel családjainkat és ismerőseinket, és egy picit megfoghatatlannak érzik az emberek a pünkösdöt. Pedig ugyanolyan fontos ünnepünk, mint a má­sik kettő.

Pünkösd az egyház születésnapja – szoktuk mondani nagyon helyesen. Igen, Isten pünkösdkor kitöltötte Szent­lelkét a tanítványokra, akik bátor hitvallókká lettek, és a Lélek ereje által elkezdték betölteni a missziói parancsot. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy pünkösd az a nélkülözhetetlen hajtóerő, amelyre szükségünk van. Az az erő, amely, ha hiányzik az életünkből, akkor minden hiábavaló. Ezékiel látomásában szépen áll össze a kép: az elszáradt csontok kezdenek felépülni, eggyé és egésszé lenni. Minden együtt van, azonban valami még hiányzik: a lényeg! Ez a lényeg pedig nem más, mint a Lélek, aki megeleveníti, életre kelti, mozgásba lendíti az egészet. E nélkül hiába az összeállt csontok, inak, hús és bőr. Kell, elengedhetetlen a Lélek, aki mindent mozgat és mindennek életet ad. A pünkösd üzenete az, hogy Jézus Krisztus nincs testben velünk, de Lelke által mégis mindig jelen van, ahogyan meg is ígérte: „...veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

A pünkösdi evangélium ez: Isten Lelke az, aki mindeneket mozgásban tart. Ő hívja össze egyházát, ő tanít, ő ad világosságot, ő vigasztal, ő bátorít és pártfogol. A Lélek nélkül csak a feltételek adottak, de nincs meg az, amire a tudósok is csak ámulattal tekintenek: az élet, a mozgatórugó. Hányszor és hányszor építi fel az ember az életét a lehető legjobb tudása szerint! Szépen tervezünk, mindent összerakunk rétegről rétegre. Olyan jól néz ki kívülről, csupán egyetlen egy dolog hiányzik még belőle: az élet! Amikor ezt meglátjuk, összeomlunk, mert rájövünk, hogy hiába adott minden körülmény és feltétel: az életet adó Lélek nélkül mindez semmit nem ér. A lényeg hiányzik.

Pünkösd a lényeg, a mozgatórugó, az éltető Lélek ünnepe. Pünkösd az, ami nélkül hiába volt minden építkezésünk. Hiába a tanítványok tapasztalata, a sok látott csoda és hallott tanítás, a Lélek nélkül mindez csak anyag. A Lélek eleveníti meg az összeállt testet Ezékielnél, ahogyan az ember által felépített életet is. Az evangélium ez: van és létezik ez a megelevenítő erő. És mindenkié lehet. Nem hiába énekelve imádkozzuk: „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám." Minden kedves testvérünknek azt kívánjuk, hogy Isten élő Lelke szálljon az életére, megelevenítve mindazt, ami addig halott, mozdulatlan, élettelen volt!

Hunyadi János

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2015. május 24-i számában.