Az Úr Jézus, még mielőtt visszatért volna a mennybe, megígérte tanítványainak, hogy bár ő visszalép a most számukra láthatatlan világba, de nem hagyja őket árván, hanem elküldi majd Isten Szentlelkét, aki Krisztust fogja dicsőíteni, és az ő győzelmét és szeretetét hozza a megtérő ember szívébe, amely napjainkban tele van viszállyal, félelmekkel és reménytelenséggel. Az örökkévaló Isten beváltotta örömteljes ígéretét. 

Az első pünkösdvasárnap Jeruzsálemben történt, hogy az akkor még bezárkózó és szorongó szívű tanítványai szívébe beköltözzön maga az élő Úr Jézus Krisztus az ő Szentlelke által. Tehát a Szentlélek Úr Isten személy. Maga Isten munkában! Ő ad erőt erőtlenségünkben, békességet békétlenségünkben és újjáteremtést elveszettségünkben. A pünkösd az egyház, az eklézsia létrejöttének napja. A Biblia Ószövetségében aratási hálaünnep és a törvényadás ünnepe, amikor Istennek népe egybegyűl hálát adni Istennek a mindennapi kenyérért.

Pünkösd ünnepén Péter apostol szíve csordultig lett Krisztus szeretetével, és az eddig bezárkózó tanítvány kiment Jeruzsálem templomterére. A vallásos tömegnek ezt követően már bátran és telve mentő szeretettel bizonyságot tett arról, hogy Isten szeret mindenkit, és ezért küldte el az üdvözítő Úr Jézus Krisztust engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Azért, hogy a mi céltévesztett életünket a menny felé irányítsa a Szentlélek Úr Isten útmutatásával.

A hallgatóságot Péter apostol beszéde szíven találta, fájni kezdett elrontott életük és a bűnbánat könnyeivel küszködve megértették: „vétkeimmel vertelek keresztre, amit te szenvedsz, Jézus, én okoztam.” Mihelyt Krisztus lelke szíven talál, és megértem, hogy miattam, érettem és helyettem ő bűnhődött, ezután már létkérdés számomra, hogy Isten kegyelmét visszautasítom vagy elfogadom. Pünkösdkor, mikor az elveszett emberek Isten „nagykövetét”, Péter apostolt kérdezik, hogy mit cselekedjünk, az már a megtérő emberek szívének áldott pillanata.

Azonban Isten már előbb cselekedett érettünk a Golgotán, és Jézus megváltó szeretetét megértve ezt követően már sok ember elmondta, hogy az „Isten Bárányára leteszem bűnöm én, és lelkem béke várja ott a kereszt tövén”. A bűn terhétől megszabadított ember megkapja a Szentlélek Úr Isten ajándékát: a szívükben lakozást vett, üdvözítő Úr Jézust, dicsőítve Istent irgalmáért. Az Isten által újjáteremtett ember szíve ezentúl az örökkévaló Isten mennyei bázisa lesz, ahonnan Krisztus dicsőségének fénye sugárzik a még lelki sötétségben élő embertársai felé, hogy ők is bejussanak Isten országába a kárhozat helyett.

Tudjuk, hogy a Tízparancsolat betöltése Isten és az ember szeretése. Pünkösd óta Isten kész e törvényt a szívünkbe helyezni az ő Szentlelke által, és akkor képessé tesz arra, hogy még a rosszindulatú embereket is tudjuk szeretni, mivel az Isten szeretet.

Végezetül kérjük Krisztus újjáteremtő Szentlelkét ekképpen: Add nekünk is, Istenünk, a Te áldott Lelkedet, adj hitet, szeretetet, lelki boldog életet! Ámen.

Jászai Gyula

Megjelent a Reformátusok Lapja pünkösdi számában