Az Úr Jézus még mielőtt visszatért volna a mennybe, megígérte tanítványainak, hogy bár ő visszalép a most számunkra láthatatlan világba, de nem hagyja őket árván, hanem elküldi majd Isten Szentlelkét, aki őt fogja dicsőíteni, és az ő győzelmét és szeretetét hozza a megtérő ember szívébe, amely napjainkban tele van szorongással, viszállyal, félelmekkel és reménytelenséggel.

Isten beváltotta örömteljes ígéretét, és húsvét után ötven nappal, tehát pünkösdvasárnap délelőtt 9 órakor Jeruzsálemben az összegyűlt, akkor még remegő szívű tanítványai szívébe beköltözött maga az élő Úr Jézus Krisztus az ő Szentlelke által. Tehát a Szentlélek Isten személy, maga Isten munkában! Ő ad erőt az erőtlenségünkben, újjászületést elveszettségünkben. A pünkösd ünnepe, ha a Biblia ószövetségi részébe lapozunk, olvashatjuk, hogy aratási hálaünnep volt, a törvényadás ünnepe, amikor Istennek a világba szétszórt népe egybegyűlt Jeruzsálembe, a templomba, hálát adni Istennek a mindennapi kenyérért. A legelső pünkösd ünnepén Péter szíve csordultig lett Krisztus szeretetével, és az eddig bezárkózó tanítvány kiment az utcára, és a vallásos tömegnek bátran és telve mentő szeretettel bizonyságot tett arról, hogy „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Az első pünkösd ünnepén a több ezer főből álló sokaságot szíven találta Péter beszéde. Az első pünkösd ünnepén háromezer ember fogadta szívébe az Úr Jézust a Szentlélek Isten által, s kapott üdvösséget, és Isten azóta is szaporítja gyülekezetét az üdvözülőkkel. Tudjuk, hogy a törvény betöltése a szeretet, és pünkösd óta Isten kész e törvényt a szívünkbe helyezni, és akkor képesek leszünk még a rosszindulatú embereket is szeretni az ő bennünk lakó Szentlelke által, mert az Isten – szeretet.

Végezetül: kérjük Krisztus újjáteremtő Szentlelkét ekképpen: „Jöjj és lakozz bennem, hadd legyen már itt lenn templomoddá szívem-lelkem”. Ámen.

Jászai Gyula