Az idei eseményre Németországból, Svájcból, Olaszországból, Csehországból, Lengyelországból és a Kárpát-medencéből érkeztek lelkészek. A felvidéki, horvátországi és erdélyi magyar református delegáltak mellett egyházunk képviseltében Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora vett részt a konzultáción, aki az úrvacsorás záró istentiszteleten igehirdetéssel is szolgált.

A konferenciát a három szervező, a Német Református Szövetség, az Ausztriai Református Egyház és az Magyarországi Református Egyház mellett a Református Egyházak Világközösségének (REV) európai régiója is támogatja, minthogy az a tagegyházak közötti együttműködést erősíti, eredménye pedig a REV számára mind európai, mind világszinten érdekes lehet.

Az idei tanácskozás alkalmával az egyházak prófétai tanúságtételének, nyilvános társadalmi tanításának bibliai, hitvallási, teológiai és szociáletikai alapjait vitatták meg a résztvevők plenáris beszélgetésekben és munkacsoportokban. Mindeközben értékelték saját egyházuk szerepvállalását és mérlegelték a regionális együttműködésben rejlő lehetőségeket. A téma feldolgozását jeles előadók segítették vitaindító előadásokkal, akik egyben a tanácskozás egész idejére együtt maradtak a résztvevőkkel.

Daniele Garrone, a római valdens teológiai fakultás ószövetségi professzora a próféták autoritását hangsúlyozta és rámutatott arra, hogy igehirdetésükben sem a törvénykegyesség, sem a messiási váradalom, sem pedig a később olyan fontossá váló szövetségteológia nem játszott meghatározó szerepet. Isten vezetése alatt, őrállóként üzenetük mindig aktuális volt, sose voltak népszerűek, és szavaik igazságát leginkább egy-egy krízis után szívlelte és őrizte meg Izrael népe. A prófétákat, az Isten szövetséges akaratának „intézményesült" képviselőit először is egykori helyzetükben kell megragadnunk, hogy aztán üzenetüket itt és most megérthessük.

Georg Plasgera, a Siegen-i egyetem rendszeres teológiai professzora a református hitvallási iratok fényében értékelte az egyház prófétai tanúságtételének alapjait. A politikai semlegesség mai mítoszával szemben az egyházak küldetésének része, hogy bibliailag megalapozott, azaz írásszerű, de egyben tiszta koncepciókat követő és szakmai elemzéssel alátámasztott üzenetet fogalmazzanak meg a társadalom nyilvánossága előtt. A német református teológus ugyanakkor óvott a huszadik században népszerűvé vált prófétai szerepben való tetszelgéstől és a prófétaság inflációjától – ami szerinte elsősorban az egyházvezetők kísértése –, kiemelve, hogy a prófétai tanúságtétel, mint olyan, nem is szerepel a hitvallási iratokban. Józanságra kell, hogy intsen minket másrészt az is, hogy az egyház pont akkor van leginkább kiszolgáltatva politikai ideológiáknak, amikor az evangéliumból fakadó kritikai szerepét gyakorolja a világban. Az evangélium jelenvaló üzenetének személyesen és közösségi hirdetése elengedhetetlenné teszi a teológiai és szakmai felkészültséget.

Az evangélium hamis, ideológiailag vezérelt és szociológiai analízist nélkülöző konkretizálásától óvott Fazakas Sándor is, kiemelve, hogy a prófétai szerep nem egyének privilégiuma, hanem a közösség, Krisztus testének lehetősége, amelynek tagjaiként Krisztus prófétai szerepében részesedünk. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora szociáletikai szempontból adott értékelésében hangsúlyozta, hogy a bibliai prófétaság, amelynek lényege nem a jövendölés, hanem a gyülekezet építése, intése és bátorítása, óhatatlanul szociáletikai jelleggel bír, és előfeltételezi az alapos helyzetértékelést. Ez utóbbi az, amit az egyház megnyilvánulásaiban sokszor figyelmen kívül hagy, pedig Kálvin módszertana ebben útmutatással szolgál. A genfi reformátor a bibliai kijelentés és a társadalmi valóság analízisének kölcsönös kapcsolatára épített, a felelős mérlegelésre szemben a biblicizmussal, amelyik közvetlenül igyekszik az Szentírást a valóságra alkalmazni. Az írásszerűségnek és tárgyszerűségnek egyszerre kell érvényesülnie, amihez az előadó szerint kutatásra, komoly szakmai munkára lenne szükség.

Jindrich Halama cseh református etika professzor ugyanerre a következtetésre jutott a hitvallások aktuális jelentőségét vizsgálva az erkölcsi ítélethozatalban. A református hitvallási iratok, alárendelt szerepükben is, útmutatásul szolgálhatnak a helyes bibliaértelmezéshez, óvnak ma is a tévtanításoktól – amik egyébként egzisztenciálisan már nem veszélyeztetik az egyházakat– és ösztönözhetik Krisztus népét a mindig aktuális tanúságtételre. Ugyanakkor nem adnak útmutatást aktuális társadalmi kérdésekben, időhöz kötöttek és nem helyettesíthetik az említett alázatos és alapos teológiai-szakmai munkát. Az egyházak a vallás és politika szétválasztásának korában, az egyre növekvő társadalmi érdektelenség és erőforrásaik szűkössége mellett csak akkor lehetnek hitelesek és párbeszédképesek, ha az evangéliumból merítve vállalják ezt a feladatot.

A résztvevők ezzel összefüggésben kritikusan értékelték a református világközösség elköteleződésének, közös „felvilágosodásának" és hitvallásának dokumentumát, az úgynevezett Accrai Hitvallást, amely 2004 óta a reformátusok „védjegye" a világban. A neoliberális kapitalizmust Isten akaratával ellentétes, életellenes „vallásként" és rendszerként elítélő dokumentum erénye, hogy a reformátusokat és a szélesebb ökumenikus közösséget a gazdasági és környezeti igazságosságért vállalt felelősségükre emlékezteti, legyen szó világos útmutatásról, szimbolikus akciókról, vagy a fennálló politikai hatalommal szembeni kritikus fellépésről. A tanácskozás résztvevői ugyanakkor fenntartásaikat is megfogalmazták azzal kapcsolatban, hogy a dokumentum alkalmas-e világszerte érvényes közös „hermeneutikai" keretként arra, hogy a bibliaértelmezésünk és helyzetértékelésünk számára útmutatásul szolgáljon. A dokumentum műfaját (hitvallás vagy nyilatkozat), a teológiai és kvázi szociológiai nyelvezet keveredését (birodalom elmélet) és a helyzetértékelésének pontosságát, a túlzott leegyszerűsítést is érte kritika, amelyet a REV európai régiójának vezetése számára beszámoló formájában a szervezők eljuttatnak.

A szervezők reménysége szerint a prágai tanácskozás eredménye ezzel a regionális együttműködés és eszmecsere ösztönzésén túl hozzájárul a református világközösségen belül zajló vitákhoz is.

Külügyi Iroda