Az alkotmány aláírása előtt elmondott beszédében azt mondta, hogy az öröm és az aggodalom érzése együtt van jelen önben. Mi ennek az oka?

Fazekas László: Örülök, mert – véleményem szerint – megtaláltuk az egységes Magyar Református Egyházhoz csatlakozásunknak azt a módját, ami lehetővé teszi, hogy az aktus ne sértse szlovák testvéreink érzékenységét, ugyanakkor mi, felvidéki magyarok is részeseivé válhassunk a Kárpát-medencei magyar reformátusság egyházjogi egységének, és ilyen formában is együtt lehessünk azokkal, akikkel közösek a gyökereink. Az aggodalmam abból fakad, hogy amikor egyházunk májusi zsinatán bejelentettük és vitára bocsátottuk csatlakozási szándékunkat, a szlovák képviselők aggályaikat fejezték ki, nemmel szavaztak, végül kivonultak az ülésről. Ezt fenyegetések és egy negatív sajtókampány követte Szlovákiában. Az illetékes szlovák minisztérium például jelezte, hogy jogi elemzést készít a csatlakozásunkról, és megvizsgálja, hogy ennek az aktusnak milyen következményei lehetnek egyházunk regisztrációjára és állami finanszírozására nézve. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk otthon, mire hazamegyünk. 

Püspök úr utalt arra, hogy figyelembe vették a szlovák egyháztagok érzékenységét. Ennek érdekében fenntartással írták alá a Magyar Református Egyház alkotmányát. Mit jelent ez a fenntartás?

Fazekas László: Ezt a nemzetközi jogban használt intézményt egy nemzetközi alapokmányhoz csatlakozni szándékozó fél akkor szokta igénybe venni, ha a dokumentum valamely passzusával az aláíró belső szabályozása ütközik, vagy nincs összhangban. Emiatt a csatlakozás során magára nézve annak a passzusnak a kizárását kéri. Ezt az eljárást vettük mi is igénybe a Magyar Református Egyházhoz csatlakozásunk esetében. Az egységes egyház alkotmányának olyan részeit kértük kizárni a két szlovák nyelvű egyházmegyénkre nézve, amelynek hiánya az egész alkotmány hatályát kizárja rájuk nézve. Azt viszont, hogy egyetemes egyházunk egységesen tudjon csatlakozni, de a két szlovák ajkú egyházmegyénk mégis semlegességet tudjon élvezni a Magyar Református Egyházon belül, a római jogból kölcsönvett fikció intézményével tudtuk elérni, vagyis a két szlovák ajkú egyházmegye tekintetében a csatlakozás nem létezésének fikcióját állapítottuk meg.

Mit jelent ez az aktus a felvidéki magyar reformátusság számára?

Fekete Vince: Hosszú idő telt el a trianoni szétszakítottság állapotában. Végre eljutottunk oda, hogy felvállaljuk egymást szerte a Kárpát-medencében. Jogilag a zsinatunk megbízásából, annak felhatalmazásával jöttünk Temesvárra, hogy írjuk alá a közös alkotmányt, de valójában nemcsak az egyházunk, hanem az egész felvidéki magyarság mögöttünk áll ebben a kérdésben. Fontos határkő, példaértékű lépés ez az egész nemzeti közösségünk életében. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár a tegnapi előadásában a tabuk ledöntéséről beszélt. Ez is egy ilyen tabudöntés a mi szlovákiai közéletünkben. Ami – hangsúlyozom – nem a szlovák ajkú testvéreink ellen irányul, hanem azt jelenti, hogy mi, magyar reformátusok szív szerint döntöttünk így, mert összetartozunk, és ezt senki sem tagadhatja meg tőlünk.

Fazekas László: Hozzáteszem, még ennél is többről van szó: ha magunkra maradunk, ha bezárkózunk, beszűkül a ható- és látókörünk. A 21. században nyitottságra van szükség ahhoz, hogy hatékony lehessen a szolgálatunk. Az Európai Unió is azért jött létre, hogy földrészünk népei megtanuljanak végre együtt élni és együtt munkálkodni. Mi is ezt akarjuk: egyszerre szeretnénk együtt dolgozni a szlovák és a Kárpát-medencében élő magyar reformátusokkal. Ez nem vagy-vagy kérdése, ahogy állítják egyesek, hanem is-is. Abban bízom, ha valaki higgadtan átgondolja ezt az ügyet, megérti, hogy alapvetően a keresztyénségünkről szól, de emellett egyúttal mindarról, amit Istentől ajándékba kaptunk: népünkről, nemzetünkről, identitásunkról. Amit magunknak óhajtunk, ugyanazt kívánjuk más népeknek és nemzeteknek is. Erre kérjük szlovák testvéreinket is, mert ebben a kérdésben is egyes-egyedül csak erről van szó.

Kiss Sándor – Sike Gábor, fotó: Barcza János