Dicsérjétek az Urat a földről, vízi szörnyek és mély vizek ti mind! Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, melyek az Ő rendeléseit cselekszik, ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa, s mind ti cédrusok, vadak és minden állatok, férgek és szárnyasok, dicsérjétek az Úrnak nevét, mert az Ő neve dicső egyedül! Az Ő dicsősége égre-földre kihat! (Zsolt 148).

Boldog az a pászka, amit szent kezedbe vettél, s megtörtél, hogy kiábrázold megtöretésedet.
Boldog az a pohár, amit szent kezedbe vettél, s hálával emelted fel, hogy kiábrázold véred kiontását a bűnök bocsánatára.
Boldog az a szőlőtő, melynek terméséből készült számodra a pohár itala.
Boldogok az olajfák, melyeknek ágai közé felszállt a zsoltárok hangja, amiket énekeltél a tanítványaiddal az Olajfák hegyére menet.
Boldog a gecsemáné-kerti föld, melyre verítéked mint vércsepp hullott alá haláltusádban.
Boldog a bíbor palást, melyet királyi hatalmad jelzésére rád adtak, még ha gúnynak szánták is gyarló emberek.
Boldog a töviskorona, a kezedbe tett nádszál, melyek az emberi cinizmus ellenére is jelezték királyi méltóságodat.
Boldog a keresztfa, mely szülőföldeden nőtt, s amit válladra vettél, majd emeltél magad fölé a fájdalmak útján.
Boldog a Koponyák hegyén magasló kivégző kereszt, mely magára vette vérben kiszenvedő szent testedet.
Boldog az ecettel töltött szivacs, melyet szenvedő, kiszáradt ajkad érintett.
Boldog a templomi kárpit, mely kettéhasadt szégyenében.
Boldog a föld, melyen a megrendüléstől kősziklák repedtek meg halálodkor.
Boldog az elhomályosult Nap, melyben felsírt a teremtett világ kozmikus megrendülése, midőn kilehelted lelkedet.
Boldog a tiszta gyolcs, melybe Arimáthiai József göngyölte testedet.
Boldog a sziklasír, mely magába fogadta pihenésre meggyötört testedet, s melyben Előtted nem feküdt még senki.
Boldog a kő, amit angyal hengerített el a sír szájáról.
Boldog az az éjszaka, amely egyetlen földi tanúja volt feltámadásodnak.
Boldog a húsvét hajnali napfölkelte, mely elsőként ragyogta be diadalmadat.
Boldogok az otthagyott lepedők, melyek lehullottak feltámadott testedről, s az összehajtott keszkenő, mely töviskoronától felsebzett fejedet takarta.
Boldog a föld, melyet elsőként érintettek feltámadásod után lépteid.
Boldog a mező,  melyen két tanítványodnak útközben először megjelentél.
Boldog a parázs, a hal és a kenyér a tó partján, melyek szótlanul is kiábrázolták megjelenésedet feltámadásod után.
Boldogok, százszor boldog azok, akik ma útjuk közben találkoznak Veled, Urunk, Jézus Krisztus, s meglátják szívükkel dicsőségedet, és testvérüket, az Előtted hódoló természeti és anyagi világot, amint egykoron és most is mindenek rendeltetésük szerint hódolnak Neked, feltámadott Úr, Győztes Áldozat, drága Isten-Ember! Halleluja!


Dr. Békefy Lajos